Forrás: BG: 59−62.

Az alapnyelvre kb. 1200 tőszó vezethető vissza a mai finnugor nyelvek alapján. Hajdú Péter a glottokronológiai módszer segítségével úgy becsülte, hogy az alapnyelvben körülbelül kétszer ennyi tőszó létezhetett. Beleszámítva az összetételeket és a képzett alakokat is, az alapnyelv 20-25000 szóból állhatott.

A magyar nyelvben közel 1000 ugor és finnugor eredetű tőszó található. Egy közepes szótár szóanyagának kb. 60%-a finnugor eredetű (uráli, finnugor vagy ugor kori). Még jobb az arány, ha irodalmi szövegből veszünk mintát: egy magyar regényben a szavak kb. 80%-a finnugor eredetű tőszóból, illetve azok származékaiból áll, ami azt jelenti, hogy nyelvünk határozottan megőrizte finnugor jellegét.

Az alapszókincset hagyományosan a szavak jelentése szerint csoportosítják. A szókészleti csoportok tájékoztatnak a finnugor ősnépesség életmódjáról is.

Az alapnyelvi szókészlet csoportjai a magyar nyelv alapján, pár kiragadott példával:

A társadalmi szervezet szavai

• had (o. èont)
• szer

A rokonsági terminológia szavai

• apa (fi. isä ’apa’)
• eme ’állat nősténye’ (fi. emä ’anya’)
• meny (v. miń)
• fiú

A hiedelemvilág szavai

• lélek (v. lili)
• hagy, hagymáz (v. kul’, èul’ ’ördög, manó’)

A vadászat szavai

• ideg ’íjhúr’ (v. jantew)
• nyíl
• lő (v. liγ-)
• nyúl (zrj. ńimal)

A halászat szavai

• háló (fi. kalin)
• folyó (fi. joki)
• hal (fi. kala)
• nyj. fal ’a csíkvarsa vagy kas tömlöcrésze’ (eredeti jelentése: duzzasztógát a folyón)

A gyűjtögető életmód szavai

• méz (fi. mesi)
• bogyó (fi. puola ’vörösáfonya’)
• nyj. mony ’tojás’ (o. mon)

A lakás és ruházkodás szavai

• ház (fi. kota)
• fél ’ajtófélfa’ (md. päl ’sövénykaró’)
• (ruha)ujj (zrj. soj)
• ágy
• fon
• köt
• varr

A házieszközök, a munka és az anyagnevek szavai

• fúró (fi. pura)
• bőr (osztj. pär)
• kő
• vas (fi. vaski ’réz’)
• arany

A táplálkozás szavai

• fazék (fi. pata)
• fő, főz
• nyj. köved ’abárolódik, párolódik’
• lé (v. läm)
• vaj (v. woj)
• háj

Az égitestek és a természeti jelenségek szavai

• hó ’hold’ (fi. kuu)
• húgy ’csillag’
• felhő (fi. pilvi)
• jég (fi. jää)

Az idő- és térbeli tájékozódás szavai

• év (cser. ij)
• al- ’alsó’ (md. al)
• tél
• tavasz
• hol- ’reggel’ 

A környezet és a növényvilág szavai

• víz (fi. vete-)
• fa (cser. pu)
• vad ’erdő’ (o. wont)
• fenyő
• szil(fa) 

Testrészek

• fő ’fej’ (fi. pää)
• szív (v. sim)
• száj
• kéz (fi. käte-) 

Számlálás

• egy (fi. yhte)
• kettő (fi. kahte-)
• három (fi. kolme)
• olvas ’számol’ (fi. luku ’szám’)

Az elemi életjelenségek, cselekvések és érzékelések szavai

• ad (zürj. ud ’megitat’)
• val-, vol- (létige)
• lesz, lev- (létige)
• él (fi. elä)
• eszik, ev- (mord. seve)
• tesz, tev-
• megy, men-

A magyar nyelv finnugor eredetű szavaiból azt a tanulságot vonhatjuk le, hogy az alapnyelvi népesség halászó-vadászó-gyűjtögető életmódot folytatott. Ez a középső kőkor (mezolit) társadalmi szintjének felel meg. Ugyanakkor néhány szó − fazék, vaj, köles − már a kerámiakészítésre, állattenyésztésre, földművelésre, tehát inkább újkőkori (neolit) társadalmi-gazdasági szintre utalhat. A finnugor szavakból levonható társadalom- és gazdaságtörténeti következtetéseknél azonban mindig mérlegelni kell, hogy az adott szó hány etimológiával bír a mai finnugor nyelvekben, s ezáltal mely korszakra (ugor, finn-permi, finnugor, uráli) vetíthető vissza használata. A köles szóból például veszélyes visszakövetkeztetni a finnugor kori földművelésre, mert a magyaron kívül csak a vogul nyelvből ismert, tehát az ugor kornál feltehetőleg nem régebbi.