(Haapsalu, Észtország, 1805. 03. 30. − Szentpétervár, Oroszország, 1887. 12. 29.)

   Nyelvész. A tartui egyetem elvégzése után 1826-tól 1857-ig Jelgavában majd Tallinnban gimnáziumi tanárként dolgozik. 1858-tól pétervári akadémikusként a finnugor népek nyelvét és történelmét kutatja. Őstörténeti szempontból nagy jelentőségű műveket jelentetett meg a finnugor és altaji nyelvek rokonságáról, a cseremisz, a mordvin, a zürjén, a votják, az észt, a lív, a vót nyelvről, valamint az általános nyelvészet, sőt a botanika témaköréből is. Az ő közreműködésével teremtették meg a lív irodalmi nyelvet. Észt−német szótára (1869) tartalmazza a máig is legnagyobb népnyelvi frazeológiai és nyelvjárási anyagot. Kapcsolatot tartott fenn az észt nemzeti mozgalom vezetőivel, segítette a Kalevipoeg megjelentetését és terjesztését. Az észt finnugrisztika megteremtője.

Fontosabb munkáiból:

• Ehstnisch-Deutsches Wörterbuch. St. Petersburg, 1869.
• Grammatik der Estnischen Sprache. St. Petersburg, 1875.
• Grammatik der Ersa-mordwinischen Sprache nebst einem kleinen Mordwinisch-deutschen und Deutsch-mordwinischen Wörterbuch. St. Petersburg, 1865.
• Über die Nationalität und die Sprache der jetzt ausgestbrbenen Kreewinen in Kurland. St. Petersburg, 1871.
• Grammatik der syrjanischen Sprache mit Berucksichtigung ihrer Dialekte und des Wotjakischen. St. Petersburg, 1884. 252 p.

Irodalom:

• Zsirai1937.
• Ariste, P.: Ferdinand Johann Wiedemann. Tallinn, 1973. 101 p.