(Pozsony, ma Bratislava, Szlovákia, 1857. 05. 26. − Budapest, 1943. 04. 14.)

   Nyelvész. A budapesti egyetemen szerzett 1878-ban bölcsészdoktori és tanári oklevelet. Budenz javaslatára 1879-ben állami ösztöndíjat kapott Finnországba. 1883-ban a budapesti egyetemen a finn nyelv és irodalom magántanára. Ő volt az első e területre szakosodott egyetemi oktató Magyarországon. 1893-tól a budapesti egyetemen az urál-altaji összehasonlító nyelvészet nyilvános rendes tanára lett. 1896–1930 között a Nyelvtudományi Közlemények szerkesztője volt. Elsősorban a finnugor nyelvek hang- és mondattanával foglalkozott. A Budenz által összegyűjtött etimológiai és alaktani anyagot a magyar nyelvtudomány szempontjai szerint rendezte el és kritikailag is megrostálta. Ugor (később Finnugor) Kézikönyvek címen tankönyvsorozatot indított el. A nagyközönség számára írott hírlapi cikkeiben, könyveiben a finnugor nyelvrokonságot népszerűsítette. Nyelvtudományi és irodalmi munkáiban saját fordításában közölt finn népköltészeti alkotásokat, részleteket a Kalevalából, a Kanteletarból, néhány verset Topeliustól, Ahlquisttől (Oksanen) és Suoniotól.

Fontosabb munkáiból:

• Révai magyar–ugor nyelvhasonlítása. Nyelvtudományi Közlemények 15(1879): 248–286. p.
• A vepsz nyelvről. Nyelvtudományi Közlemények 16(1881): 409–452. p.
• Az ezer tó országa (Finnország). Bp. 1882. 496 p.
• Finn–magyar szótár. Suomalais-unkarilainen sanakirja. Bp. 1884. 528 p.
• Magyar Nyelvhasonlítás. Jegyzetek hallgatói számára. Bp. 1896–1927. 107 p. (7 kiadásban)

Irodalom:

• A Magyar Nyelvtudományi Társaság 1927. május 26-án tartott ünnepi közgyűlése Szinnyei József 70. születésnapja alkalmából. Magyar Nyelv 23(1927): I–XXV, 523–533. p.
• Lakó Gy.: Szinnyei József. A Múlt Magyar Tudósai. Bp. 1986.