ELTE BTK Magyar Nyelvtudományi és Finnugor Intézet

Snellman, Johan Wilhelm

nyomtatható változat

Stockholm, Svédország, 1806. május 12. – Kirkkonummi, Finnország, 1881. július 4.

 

  Filozófus, újságíró, szerkesztő, politikus. Svéd anyanyelvű családból származott, édesapja hajóskapitány volt. 1813-ban költöztek Finnországba. Az észak-finnországi Ouluban járt iskolába. Felsőfokú tanulmányait Turkuban végezte, más nagy hírre emelkedett kortársaival, például Lönnrottal együtt. Tagja lett a helyi felvilágosult értelmiségiek társaságának (Szombat Társaság, az ún. turkui romantika időszaka), bekapcsolódott a finn nemzeti ébredési mozgalomba.

A turkui akadémia elvégzése után 1835-ben az időközben Helsinkibe költözött egyetemen kapott tanári állást (Hegel filozófiájáról írt disszertációjával). Előadásai népszerűek voltak a diákok körében. 1837-ben konfliktusba keveredett az egyetem vezetésével. 1839–1842 között önkéntes száműzetésbe vonult, előbb Svédországban, majd Németországban élt.

Hazatérése után nem oktathatott az egyetemen, a kuopiói polgári iskola igazgatója lett. Az iskolában és a sajtóba írt cikkeiben (egy finn és egy svéd nyelvű lapot alapított) is próbálta népszerűsíteni a finn nyelvet, szorgalmazta használatát a svéd nyelvvel szemben. Ekkoriban, egy barátjához írt levelében fogalmazta meg először a nemzeti nyelv és kultúra ápolásának fontosságát. A finn (nemzeti) nyelvet kívánta megtenni a nemzeti műveltség alapjának, s ezzel gyakorlatilag programot adott a finn nemzeti mozgalomnak.
Az 1840-es évek végén megpróbált visszakerülni a helsinki egyetemre, de sikertelenül. Ennek ellenére 1850-ben felköltözött a fővárosba.

1855-ben II. Miklós halála után, az új uralkodó, III. Sándor alatt némileg szabadabbá vált az élet az orosz fennhatóság alatt élő Finnországban. 1856-tól Snellman a filozófia professzora lehetett a helsinki egyetemen. A diákok nagyon szerették, de kedvelt előadójuk már nem olyan volt, mint első egyetemi tanársága idején, nem találta meg a közös hangot a fiatalabb korosztályhoz tartozó ellenzéki gondolkodókkal.

1863-ban szenátor lett. Elérte, hogy a cár egy deklarációban (gyakorlatilag törvényben) egyenrangúvá nyilvánította a finn és a svéd nyelvet a Finn Nagyhercegség területén. Szenátorsága alatt a pénzügyek irányításával bízták meg. Működése idején bocsátották ki az önálló finn pénzt (1865-ben).

Közéleti tevékenységét szenátorként is folytatta. 1870–1874 között a Finn Irodalmi Társaság vezetője volt. Finnországban minden évben május 12-én ünneplik zászlós ünnepként Snellman napját (másik elnevezése: A finnség napja).