(A fordítás a Lavrentyij-kódexbeli változat 1978-as kiadásából készült: Pamjatnyiki lityeraturi drevnyej Ruszi I. XI-nacsalo XII veka, fordította Katona Erzsébet.)

Bevezetés

Jáfet országaiban vannak az oroszok, a csúdok és mindenféle népek: merják, muromák, veszek, mordvinok, a zavolocsjei csúdok, permiek, pecserák, jamok, zimgolák, korszok, letgolok, lívek. A ljahok meg a poroszok, a csúdok a Varég-tenger mellett vannak…

… Beloozerónál a veszek vannak, a Rosztovi-tónál[1] a merják, a Klescsino-tónál[2] szintén a merják. Az Oka folyónál pedig – ott, ahol az a Volgába ömlik – a muromák, akik a maguk nyelvén beszélnek, meg a cseremiszek, akik a maguk nyelvén beszélnek, meg a mordvinok, akik a maguk nyelvén beszélnek…

… És íme a többi nép, amely adót fizet Rusznak: a csúd, a merja, a vesz, a muroma, a cseremisz, a mordvin, a permi, a pecsera, a jam, a litva, a zimigola, a korsz, a narova, a livon, – ők a saját nyelvükön beszélnek – Jáfet leszármazottai, az északi országokban élnek…

Az események évenként

A 6367. (859.) évben. A tengerentúli varégek adót szedtek a csúdoktól meg a szlovénektől, meg a merjáktól, meg az összes krivicstől.

A 6370. (862.) évben. Elűzték a varégeket a tengeren túlra, és nem fizettek adót nekik, és a maguk urai voltak, és nem volt közöttük törvény, és nemzetség nemzetség ellen támadt, és viszálykodás volt közöttük, és harcot kezdtek egymás ellen. És azt mondták maguknak: „Keressünk magunknak fejedelmet, aki uralkodjon fölöttünk és törvény szerint ítéljen.” És elmentek a tengeren túlra a varégekhez, a ruszokhoz. Azok a varégek ruszoknak neveztettek, ahogy mások svédeknek, mások pedig normannoknak és angloknak, ismét mások meg gotlandiaknak, – íme így neveztettek ezek. Azt mondták a ruszoknak a csúdok, a szlovének, a krivicsek meg a veszek: „Földünk nagy és bőven termő, de nincs rajta rend. Gyertek uralkodjatok és birtokoljatok bennünket.” És felkerekedett három testvér a nemzetségével és magukkal hozták valamennyi ruszt, és megérkeztek, és a legidősebb, Rurik[3] Novgorodba ült be, a másik, Szineusz Beloozeróba, a harmadik, Truvor pedig Izborszkba.[4] Két év múlva pedig meghalt Szineusz meg a fívére, Truvor. És az egész hatalom egyedül Rurik birtokába került, és ő az emberei között szétosztotta a városokat – ennek Polockot[5] adta, annak Rosztovot, amannak Beloozerót. A varégek ezekben a városokban jövevények, az őslakosok Novgorodban a szlovének, Polockban a krivicsek, Rosztovban a merják, Beloozeróban a veszek, Muromban a muromák, és mindezek fölött Rurik uralkodott.

A 6390. (882.) évben. Hadjáratra indult Oleg,[6] sok harcost vitt magával: varégeket, csúdokat, szlovéneket, merjákat, veszeket, krivicseket … És a kijevi hegyekhez értek, és megtudta Oleg, hogy itt Aszkold és Dir uralkodik[7] … És az Ugor hegyhez hajózott [Oleg] … És megölték Aszkoldot és Dirt, a hegyre vitték és eltemették őket: Aszkoldot azon a hegyen, amelyet ma ugor hegynek neveznek … És Oleg városokat alapított és adót vetett ki a szlovénekre, a krivicsekre meg a merjákra.

A 6415. (907.) évben. Oleg a görögök ellen vonult, Igort[8] Kijevben hagyta; sok varéget, meg szlovént, meg csúdot, meg krivicset, meg merját, meg drevljant, meg radimicset, meg poljant, meg szeverjant, meg vjaticsot, meg horvátot, meg dulebet, meg tivercet – akik tolmácsokként voltak ismeretesek – vitt magával: ezeket a görögök együttesen „Nagy Szkítiának” nevezték … És Cárgrádhoz [Bizánchoz] érkezett Oleg … és megindította a harcot és nagy gyilkolást rendezett a város környékén a görögök között és sok palotát lerombolt és sok templomot felégetett… és sok más gonoszságot is tettek az oroszok a görögökkel, ahogy általában az ellenség teszi … Leo és Alexander[9] császár békét kötött Oleggel, adófizetésre kötelezték magukat és kölcsönösen esküt tettek…

A 6488. (980.) évben. … És elküldött [Vlagyimir][10] Rogvolodhoz[11] Polockba, hogy mondják meg: „Feleségül akarom venni a lányodat.” Az pedig megkérdezte a lányától: „Akarsz Vlagyimirhez menni?” A lány így felelt: „Nem akarom egy rabnő fiának lábbelijét lehúzni, Jaropolkhoz[12] akarok menni.” … És megjöttek Vlagyimir emberei és elmondták neki az egész beszédet, amit Rognyeda, Rogvolod polocki fejedelem lánya mondott. Vlagyimir pedig sok harcost gyűjtött varégeket, szlovéneket, csúdokat meg krivicseket – és Rogvolod ellen vonult.[13]

…a 6496. (988.) évben.[14] … És megvilágosodott Vlagyimir [ti. felvette a kereszténységet] meg az ő fiai meg a földje. Tizenkét fia volt … És ültette Jaroszlavot Rosztovba. Amikor meghalt Novgorodban a legidősebb fia, Viseszlav,[15] Jaroszlavot ültette oda, Boriszt[16] pedig Rosztovba, Glebet[17] meg Muromba… És azt mondta Vlagyimir: „Nem jó, hogy kevés város van Kijev körül.” És városokat kezdett alapítani a Gyesznán,[18] az Oszteren,[19] a Trubezsen meg a Szulán[20] meg a Sztugnán. És összegyűjtötte a férfiak legjavát a szlovének meg a krivicsek, meg a csúdok, meg a vjaticsok közül és velük népesítette be a városokat, mivelhogy háború volt a besenyőkkel. És harcolt velük és legyőzte őket.

A 6538. (1030.) évben. … Jaroszlav ugyanebben az évben a csúdok ellen indult, és legyőzte őket, és megalapította Jurjev városát.

A 6550. (1042.) évben. … Vlagyimir Jaroszlavics[21] a jamok ellen indult és legyőzte őket.

A 6579. (1071.) évben. … Egyszer, rossz termés idején a rosztovi területen megjelent két varázsló, mondván: „mi tudjuk, ki rejteget tartalékokat.” És elindultak a Volga mentén, és bárhová mentek, azonnal megnevezték a rangos asszonyokat, mondván, hogy ez gabonát rejteget, az mézet, amaz halat, amaz pedig prémet … A varázslók sok asszonyt megöltek, vagyonukat pedig elvették maguknak. És megérkeztek Beloozeróba, és mintegy háromszáz ember volt velük. Ebben az időben jött ide Szvjatoszlav[22] fejedelemtől Visata fia, Jany adót gyűjteni; a beloozeróiak elmondták neki, hogy két varázsló már sok asszonyt megölt a Volga meg a Sekszna[23] mentén… Jany bement a városba és azt mondta a beloozeróiaknak: „Ha nem fogjátok meg ezeket a varázslókat, nem megyek el tőletek egész évben.” A beloozeróiak odamentek, elfogták őket és Jany elé vezették…

… egy novgorodi ember csúd földre ment egy varázslóhoz, jóslatot kért tőle. Az pedig szokása szerint elkezdte hívogatni az ördögöket a házába. A novgorodi annak a háznak a küszöbén ült, a varázsló dermedten feküdt és hirtelen rávágott az ördög. A varázsló felállt és azt mondta a novgorodinak: „Az istenek nem mernek idejönni, van rajtad valami, amitől ők félnek.” Az embernek eszébe jutott, hogy kereszt van rajta, és elment, és letette a keresztet a házon kívül. A varázsló ismét hívta az ördögöket. Az ördögök meg dobálva őt elmondták, amiért a novgorodi idejött. Azután a novgorodi megkérdezte a varázslótól: „Miért félnek az ördögök attól, akinek a keresztjét magunkon hordjuk?” Az pedig azt mondta: „Ez az égi isten jele, akitől a mi isteneink félnek.” A novgorodi meg azt mondta: „Milyenek a ti isteneitek, hol laknak?” A varázsló meg azt mondta: „A mélyben. Ábrázatuk fekete, szárnyuk, farkuk van; az égig is felszállnak, hogy meghallgassák a ti isteneiteket. Merthogy a ti isteneitek az égben vannak. Ha valaki meghal a ti embereitek közül, azt az égbe viszik, ha meg valaki a mieink közül hal meg, azt a mi isteneinkhez viszik, a mélybe.” Így is van: a bűnösök a pokolban vannak, az örökös kínokat várják, az igazak pedig az égi lakban lakoznak az angyalokkal.

A 6586. (1078.) évben. … Ugyanebben az évben ölték meg Zavolocsjében Glebet, Szvjatoszlav fiát.

A 6596. (1088.) évben. … Ugyanebben az évben a volgai bolgárok elfoglalták Muromot.

A 6603. (1095.) évben. … Ugyanebben az évben a polovecek [kunok] Jurjevhez[24] vonultak és egész nyáron a közelében maradtak és majdhogynem bevették. Szvjatopolk[25] megbékítette őket. A polovecek a Roszon[26] túlra vonultak, a jurjeviek kimenekültek és Kijev felé indultak. Szvjatopolk megparancsolta, hogy építsenek várost a Vityicsevszkij dombon, saját nevéről Szvjatopolk városának nevezte el, és megparancsolta Marin püspöknek meg a jurjevieknek, hogy ott telepedjenek le, meg a zaszaiaknak [zaszakoviaknak?] meg más városból valóknak is; az emberek által elhagyott Jurjevet pedig a polovecek felégették. Ugyanez év végén David Szvjatoszlavics[27] Novgorodból Szmolenszkbe[28] ment; a novgorodiak pedig elmentek Rosztovba Msztyiszlav Vlagyimirovicsért[29] … Ugyanebben az időben Vlagyimir fia, Izjaszlav[30] Kurszkból[31] Muromba ment. És a muromiak befogadták, és elfogta Oleg[32] helytartóját.

A 6604. (1096.) évben. … Oleg kivonult Sztarodubból[33] és Szmolenszkbe ment, és a szmolenszkiek nem fogadták be, és elment Rjazányba…

… Most pedig el akarom mondani, mit hallottam négy évvel ezelőtt, és mit mesélt nekem a novgorodi Gyurjata Rogovics a következőképpen szólván: “Elküldtem a szolgámat Pecsorába, azokhoz az emberekhez, akik adót fizetnek Novgorodnak. És elment a szolgám hozzájuk, onnan pedig a jugorok földjére ment. A jugorok olyan emberek, akiknek nyelve érthetetlen, és a szamojédokkal szomszédosak az északi országokban. Egy jugor azt mondta a szolgámnak: „“Nagy csodára bukkantunk, amiről azelőtt nem hallottunk, még három évvel ezelőtt kezdődött; hegyek vannak, tengerparti kiszögellésben végződnek, magasságuk az égig ér, és azokban a hegyekben nagy kiabálás és beszéd van, és faragják a hegyet, igyekezvén kivágni magukat belőle; és abba a hegybe egy kicsi ablakot vágtak, és onnan beszélnek, de a nyelvüket nem lehet megérteni, de a vasra mutogatnak és integetnek, vasat kérvén; és ha valaki kést ad nekik vagy bárdot, prémet adnak helyette …” Én pedig azt mondtam Gyurjatának: „Ezek a Nagy Sándor makedón uralkodó által bezárt emberek…”[34]

… De visszatérünk az előzőekhez … Oleg … Szmolenszkbe érvén és harcosokat vevén maga mellé, Muromba indult, Muromban pedig akkor Izjaszlav Vlagyimirovics volt. Izjaszlav hírét vette, hogy Oleg Murom felé tart, és Izjaszlav harcosokért küldött Szuzdálba meg Rosztovba meg a beloozeróiakért, és sok harcost gyűjtött össze…

… Oleg … elfoglalta az egész muromi földet meg a rosztovit, és helytartókat ültetett a városokba és adót kezdett szedni. És Izjaszlav követet küldött hozzá Novgorodból, mondván: “Menj Szuzdálból Muromba, ne ülj a más birtokán … Oleg nem akart ráhallgatni … és kiállt a rosztovi mezőn … Jaroszlav[35] még azon az éjszakán megfutamodott, Oleghez szaladt és elmondta neki, hogy jön Msztyiszlav … és Rosztov felé indult. Msztyiszlav pedig kijutott a Volgához, és elmondták neki, hogy Oleg visszafordult Rosztov felé, és Msztyiszlav utána indult … Oleg Murom felé menekült…

… Oleg bemenekült Muromba és bezárta Jaroszlávot Muromba, ő pedig Rjazányba ment. Msztyiszlav Muromhoz érkezett, és békét kötött a muromiakkal, és magához vette az embereit, a rosztoviakat és a szuzdáliakat és Rjazany felé indult Oleg után. Oleg pedig kimenekült Rjazányból, Msztyiszlav, amikor bevonult, békét kötött a rjazányiakkal…

A 6611. (1103.) évben. … Ugyanezen évben, március 4-én harcolt Jaroszlav a mordvinokkal, és Jaroszlávot legyőzték…