ELTE BTK Magyar Nyelvtudományi és Finnugor Intézet

2.6. Egy magyar püspök levele egykori párizsi iskolatársához

nyomtatható változat

2.6.1. A levél keletkezési körülményeiről

Ezt a levelet egy ismeretlen magyar püspök írta, valószínűleg Guilleaume d’Auvergne párizsi püspökhöz. A levélben foglaltak két foglyul ejtett mongol kém információin alapulnak. A kémeket Oroszországban fogták el, s elküldték őket a magyar királyhoz. Sokáig a levelet író püspök őrizetében voltak, aki megtudta tőlük, hogy a mongolok a Dnyeper túlsó partján csak a folyó befagyására várnak, hogy tovább támadhassanak nyugat felé. Az elfogottak beszámoltak a mongolok hazájáról, életmódjáról, további terveiről. A levélből az is kiderül, hogy a mongolok – a nomád népek általános szokása szerint – a meghódított népek harcosait elővédként használták föl hadjárataikban. A mongolok előtt a kegyetlenségükről hírhedt mordvinok haladtak. A levél azzal zárul, hogy felhívja a figyelmet a mongol támadás veszélyére: a támadók gyorsaságára és pusztító kedvére.

A levél fennmaradt Matthew Paris világkrónikájának oklevéltárában és a Waverley-apátság évkönyvében. Fest Sándor közölte latin szövegét, majd az egyik változatot Tardy Lajos közölte saját fordításában, a másik változatot pedig Katona Tamás tette közzé Gy. Ruitz Izabella fordításában.

 

2.6.2. A levél finnugor vonatkozásáról

Az ismeretlen magyar püspök levelében található hír a mongol elővédként harcoló mordvinok kegyetlenségéről teljesen egybecseng más korabeli forrásokkal. A mordvinok hasonló jellemzése található az al-IstaÌrī-féle hagyományban és a Julianus első útjáról készült Riccardus-jelentésben is. A magyar püspök levelét alig pár év választja el Julianus beszámolóitól. Fölmerülhet az a lehetőség, hogy a püspök és a domonkos szerzetes ismerték egymást, Julianus szóban vagy írásban tájékoztatta a püspököt is utazásáról, és így átadta neki a mordvinokról szerzett ismereteit. Erre vonatkozóan azonban sajnos nincs adatunk, és a két szöveg sem utal közös eredetre. Egyelőre tehát úgy tűnik, hogy az ismeretlen magyar püspök csak a két mongol kémtől hallott a mordvinokról. Az a tény, hogy a három, egymástól függetlenül keletkezett információ ugyanarról a jelenségről szól, feltétlenül a hír valóságtartalmát erősíti.

 

2.6.3. Szövegközlések, fordítások

Matthei Parisiensis 1872–1883.

Annales monasterii de Waverleia 1865, 324–325.

Fest Sándor 1934.

Tardy Lajos 1980.

Egy magyar püspök levele 1987.

 

2.6.4. A levél mordvin vonatkozású részlete Gy. Ruitz Izabella fordításában Matthei Parisiensis krónikája alapján[1] A tatárjárás emlékezete című kötetből 

Őróluk nem hallhatunk bizonyos híreket, mert valami mordanusnak nevezett törzsek járnak előttük, akik mindenkit válogatás nélkül legyilkolnak, és senki közülük nem ölthet sarut a lábára, amíg embert nem ölt. Úgy vélem, ezek gyilkolták meg azokat a domonkosokat és ferenceseket meg a többi követet is, akiket a magyarok királya küldött felderítésre. (369.)

 

2.6.5. A levél mordvin vonatkozású részlete Tardy Lajos fordításában a Waverley-évkönyv alapján[2] A tatárországi rabszolga-kereskedelem… című kötetből

S ez a két ember az imént említettekről még más újságot is el akart mondani, hogy ti. milyen úton-módon járnak előttük egyes népek, kiket mordvinoknak neveznek; ezek megkülönböztetés nélkül legyilkolnak minden embert, akire csak rátalálnak. E mordvinok egyike sem merészeli felsaruzni a lábait, míg legalább egyetlen embert meg nem ölt. Én hiszem, hogy mind a ferencesek, mind a dominikánusok rendjéből már többeket ők öltek meg, de ők ölték meg azokat a követeket is, akiket Magyarország királya küldött eléjük. (53.)


[1] Matthei Parisiensis […] 1872–1883. vol. VI. London, 1882: 75–76.

[2] Annales monasterii de Waverleia 1865: 324–325.