(Nagyvárad, ma Oradea, Románia, 1860. 03. 12. − Budapest, 1937. 09. 21.)

   Nyelvész. A budapesti egyetem bölcsészettudományi karán Budenz József tanítványaként a finnugor összehasonlító nyelvészet kelti fel érdeklődését, s e tudományszaknak világszerte az egyik legkiválóbb, leginvenciózusabb művelőjévé válik. Rendkívüli szorgalma arányban állt kiváló képességeivel, hatalmas és sokszínű életművét kevés kollégája tudta megközelíteni. A legsikeresebb gyűjtő s egyben feldolgozó egyéniségek egyike, votják és vogul tárgyú művei nélkül elképzelhetetlen az ugor és a permi nyelvek kutatása. Egyebek mellett sikerült megfejtenie a Reguly gyűjtötte vogul szövegeket is. Tevékenysége nem csupán a nyelvtudomány számára fontos, a finnugor érdekű néprajz-, folklór- vagy irodalomkutatás sem nélkülözheti eredményeit. Közel 350 közleménye ismeretes.

Fontosabb munkáiból:

• Votják népköltészeti hagyományok. Budapest, 1887. 325 p.
• Vogul népköltési gyűjtemény I-IV. Budapest, 1892−1921.
• A votják nyelv szótára. Budapest, 1896. 836 p.
• Az irtisi osztjákok néprajza. ,Ethnographia 9 (1898): 141−165. p.
• Az ural-altáji népek. In: Egyetemes irodalomtörténet IV. Budapest, 1911. 3−68. p.

Irodalom:

• Oláh É.: Munkácsi Bernát munkássága. Bibliográfia. MTA I. Osztály Közleményei 24(1967): 397−413. p.
• Kálmán B.: Munkácsi Bernát. A Múlt Magyar Tudósai X. Budapest, 1981. 179 p.