ELTE BTK Magyar Nyelvtudományi és Finnugor Intézet

A magyar nyelv finnugor alapjai (BBN-FUG-211)

nyomtatható változat

 

A magyar nyelv finnugor alapjai (BBN-FUG-211)

4. sz. témakör

Finnugor Tanszék, Kubínyi Kata

 

 

 

A magyar szókészlet finnugor háttere: a szókészlet eredet szerinti megoszlása

(Fogalmi körök szerinti áttekintés)

 

1. Az alapszók

1.1 Minta az alapszókészletből

 

 

 

Megjegyzések:

  • A magyar nyelv alapszókincse kb. 1000-re rúg, és a következő időrétegekbe sorolható: 1) uráli kori örökség; 2) finnugor kori örökség; 3) ugor kori örökség. Az alábbi mintában 133 alapszavunk szerepel; ebből uráli kori 43–52, finnugor kori 73–82 és ugor kori 8.

  • A szójegyzékből a következő szavak képviselik a legkorábbi, uráli réteget (a következőknek van szamojéd megfelelése is): 1 név; 2 ős; 3 eme; 5 ; 6 hím; 8 meny; 9 ; 13 fej; 15 szem; 16 száj; 21 szív; 23 máj; 26 húgy; 27 fa; ? 28 fagyal; 29 bogyó; 31 kígyó; ? 37 por; 40 , hold; 51 hal fn.; 54 fn.; 55 víz; 56 hab; 57 úszik; ? 58 evez; 59 tat; 62 ideg; ? 63 íj; 64 nyíl; 67 ín; 71 fészek; 72 mony; ? 75 fal ige; 81 fúr; 83 vas; 84 fon; 87 mos; ? 89 olvas; 90 két, kettő; 93 öt; ? 104 süly; 109 él ige; 110 hal ige; 113 megy; ? 115 hall; 119 tud; 120 fél; 121 emik; 122 nyel; 123 hagy; 125 hosszú; ? 128 kemény.

  • Az alapszók közé tartoznak a névmások és névmási eredetű határozószók is, de ilyeneket ez a szójegyzék nem tartalmaz.

  • A szójegyzék összeállításakor két szempontot követtem. A témakörök szerint csoportosított szavak alapján néminemű képet alkothatunk arról, hogy milyen anyagi és szellemi kultúrával, világismerettel rendelkezhettek nyelvi elődeink 6–4000 éve. A másik szempont az volt, hogy a szójegyzékben minden lényeges hangtörténeti változásra, ill. az azok alóli kivételekre lehessen megfelelő számú példát találni.

  • A rokonnyelvi megfelelők felsorolásában nem törekedtem teljességre. Ahol nincs ilyen, ott a hiányt vonal jelzi. Az itt-ott üresen hagyott helyek tehát nem jelentik azt, hogy a szóban forgó oszlopban ne lett volna (legalább egy) rokonnyelvi megfelelő.

  • Az obi-ugor oszlopban a vogul adatok vannak többségben, ezeknél a nyelvet külön nem jelöltem.

  • Az ún. kis rokonnyelvek esetén – ha nincs másképp jelölve –, az adatok többnyire a legnagyobb irodalmi nyelvből származnak. (A vogul, zürjén, cseremisz és lapp esetén tehát: északi vogul, komi-zürjén, keleti cseremisz, norvéglapp.)

  • A rokonnyelvi megfelelők jelentése csak akkor van megadva, ha nem egyezik meg a magyar megfelelőével.

  • Az egyszerűség kedvéért a finnugor átírástól eltérő jelölésmódot használtam a következő esetekben: ä: = hosszú ä (déli vogul); y = magas nyelvállású centrális magánhangzó (zürjén, votják); õ = középső nyelvállású centrális magánhangzó (zürjén, votják); d'ž' = zöngés palatális affrikáta (votják); ө = hátsó nyelvállású redukált magánhangzó (cseremisz, keleti osztják).

 

Rövidítések:

cs. = cseremisz (mari); D. = délen; É. = északon; é. = észt; fn. = főnév; K. = keleten; lp. = lapp (számi); md.E = erza mordvin; md.M = moksa mordvin; Ny. = nyugaton; nyj. = nyelvjárási; o. = osztják (hanti); R. = régi (a régiségben előforduló, mára elavult); vtj. = votják (udmurt); zrj. = zürjén (komi).

 

Jelek:

- = morfémahatár (szótő és toldalék, összetétel előtagja és utótagja közt).

 

 

 

Balti-finn, lapp

Volgai, permi

Obi-ugor

Magyar

 

Rokonság

1. nimi: nime-

vtj., zrj. n'im

nam, D. nä:m

név: neve-

2. isä, lp. ač'če ’apa’

cs. iza ’nagybácsi’

ās', D. ä:š(nagy)apa’

ős

3. emä ’anyaállat’; é. ema

R. eme, vö. emse, Emese, ember

4. poika

vtj., zrj. py

piγ

fiú

5. ? nai-nen; nai- ’nősül’

 

~ nej

6. –

zrj. komi ’komi’

χum ’férfi’

hím (R. hímot, hímja)

7. –

vtj. ud'ž'i ’húg’

ēs' húg’, o. is'i

öcs

8. miniä

vtj. men'

man', D. mä:n', o. men'

meny

9. vävy, é. väi

cs. veηe

o. voη

vő ~ vej

10. appi: appe-

 

up

ipa ’após’

11. kunta, é. kond köz(ös)ség’

md.M kon'd'ä társ

χōnt; o. χanti, K. kantəγ ’hanti’

had

12. –

mān's'i, D. män's' ’manysi’ ~ mōs' ’a mos-frátria tagja’

magy-ar ~ megy-er

Testrészek

13. pää

vtj. pum, puη ’vég’

puηk, D. päηk

fő ~ fej

14. käsi: käte-

cs. kit, vtj, zrj. ki

kāt, o.K ket

kéz

15. silmä

vtj., zrj. sin'm-

sam, D. säm

szem

16. suu

 

sūp

száj: szá-, szája-

17. lp. n'alme ’száj’

cs. jөlme

n'ēlm

nyelv

18. jalka ’láb’

cs. jol

jal- megy, jár’

gyalo-g

19. olka

wāγn; wāγla-p kötőfék vállrésze

váll

20. lp. mielgâ ’állat melle’

md.E mel'k'e ’állat hasi oldala’

māγl

mell ~ R. mál ’állat hasa, madár begye; hegyoldal’

21. sydän: sydäme-

cs. šüm, vtj. s'ulem

sim

szív ~ szű

22. sappi: sappe-

vtj. sep

tä:p

epe

23. maksa

cs. mokš

mājt

máj

24. veri: vere-

cs. wür, vtj., zrj. vir

wiγər ’vörös’, D. ǖr

vér, vere-s ~ vörös

25. ydin: ytime-

md.E ud'em, cs. wim

wāləm

velő

26. kusi: kuse-

cs. kuž-wüt, zrj. kud'z'

o. χos

húgy

Növény- és állatnevek

27. puu

cs., vtj., zrj. pu

-pa

fa

28. paju ’fűzfa’

vtj., zrj. bad’

fagya-l

29. puola ’vörösáfonya’

zrj. pul

pil, pol

bogyó, nyj. bolyó

30. –

vtj. mul'i ’bogyó, mogyoró’, zrj. molj- ’gyöngy’

o.K -məł' ’ribizli’

meggy

31. kyy

vtj. kyj

kígyó

32. hiiri: hiire-

vtj., zrj. šyr

D. täηkər

egér

33. siili: siile-

md.E s'ejel', cs.Ny. šül'ə

 

sün, nyj. szül

34. –

luw, o.K loγ

35. –

χotaη, o.D, É χotəη

hattyú

Természet, idő

36. kivi: kive-

cs. kü, küj

kaw, D. käw, küw; o.K kew

kő: köve-

37. poro ’hamu, por, üledék’

por-s ’szemét, por’

por

38. keri: kere- ’faháncs’

md. k'er ’nyírkéreg’, vtj. kur, zrj. kor

o. ker ’fagyott hóréteg’, kär

kére-g, R. kér

39. sää ’időjárás’

 

ég fn.

40. kuu

md. kov, md.E. koη

o. χaw

hó ~ hold

41. pilvi: pilve-

cs. pөl, vtj. pil’em

o. paləη

felhő

42.

vtj. uj

ē-t, ī-, jī-

éj

43. ikä ’kor’

cs. ij

év

44. talvi: talve-

cs. tele, vtj. tol

tāl, D. tä:l

tél

45. touko- ’tavaszi vetés’

 

o.K toγy, É. towi

tava-sz

46. syksy ~ syys-, é. sügis

cs. šөže

D. täks, tüks

ősz

47. jää, lp. jiegηâ

cs. ij

jāηk

jég

48. pala- ’ég, lángol’, palele- ’fázik, fagy’

md.E palo- ’ég, fagy’

pōl'-

fagy (ige, fn.)

49. sula-

cs. šule-, zrj. syl-

tol-

olva-d

50. lumi: lume-

cs. lum, zrj. lym, vym

 

R. lom ’dér, hó stb.’

Halászat, vízi közlekedés

 

 

 

51. kala

cs. kol

χūl

hal

52. keso ezüstös balin

zrj. gyc' ’kárászponty’

kāse-w, o. kose ’koncér’

kesze-g

53. pato gát

o. pal ’gát’

fal

54. joki: joke-

zrj. ju

, o. joχan, joγən, jawən

R. ’folyó’

55. vesi: vete-

cs. wüt, vtj. vu

wit

víz

56. kumpu- ’hullámzik’

md.E kumboldo-

χump ’hullám’

hab ’tajték’

57. ui-

vtj. uja-

uj-

ú-szik

58. ? souta-, lp. sukkâ-

? zrj. syn-

? tow-

eve-z

59. lp.D totko ’csónakbordázat’

cs.NY tөktө ’hajóborda’

toχt ’csónak keresztléce’

tat ’hajófar’

Vadászat

60. repo

cs. rөwөž

rava-sz ~ ró-ka

61. lintu ’madár’

cs. luδo ’kacsa’

lunt

lúd

62. jänte- ’ív; feszít’

cs. jөδөn

jānte-w

ide-g ’íjhúr’

63. jousi: jouse-

cs. joηež

jow-t, D. jäw-t

íj, ív

64. nuoli: nuole-

vtj. n'yl

n’āl

nyíl

65. –

cs. küzö

kasaj, D. käsəj

kés

66. solmu, lp. čuolbma

md.M s'ulma

csomó

67. suoni: suone- ’vérér, ín, ideg’

cs. šün, vtj., zrj. sõn

tān

ín

68. sarvi: sarve-

cs. šur, vtj., zrj. s'ur

sōr-p ’(jávor)szarvas’

szarv ~ szaru

69. –

vtj. vad'ž'er

an's'ar, D. an'c'ər

agyar

70. lyö- ’üt’

cs. lüja-

liγ-

Táplálkozás, gyűjtögetés

71. pesä

zrj. poz

pit’i

fésze-k

72. muna

cs. muno

mōη

R. mony ’tojás’, mogyo-ró

73. voi

md.E oj, md.M vaj, cs. üj, vtj. võj, zrj. vyj

wōj

vaj

74. liemi: lieme-

cs. lem; zrj. l'em ’enyv’

lām, D. lä:m

lé ~ leve-s

75. pala

md. pal

pūl

fala-t ~ fol-t, fal (ige)

76. pata

cs. pot

pūt

faz-ék ~ fazo-k, vö. R. faza-k-as

77. ? hapan: happame- ’savanyú’

? md.E čapamo ’savanyú’

sāw- ’savanyodik etc.’

só: sava-, sava-nyú

78. mesi: mete-

 

méz

79. mehi-läinen

cs. mükš, vtj. muš

méh

Lakóhely, házimunka

80. kota ’kunyhó’; koti ’otthon’

cs. kuδo, vtj. -ka

o. χot

ház

81. pura ’fúró’

 

pōr-; D. porä ’ár’

fúr

82. ora

md.E uro

ár (lyukasztó)

83. vaski: vaske- ’réz, érc’

vtj. -ves', zrj. -ys'

-wəs: ātwəs ’ólom’

vas

84. puno-

vtj. puny-

pon-

fon

85. tunke-

md.E toηgo-

 

dug

86. lykkää-

D. läk- ’rak, eldob’

lök

87. é.D. mõsk-

cs. muška-, zrj. mys'ky-

mos

88. kehä ’kör, holdudvar, keret, aréna’

cs. keče ’nap(korong)’

 

R. kégy ’kör, aréna’

Számolás

89. luke-

cs. lu ’tíz’, luδa- ’olvas’

low ’tíz’, low- ’olvas’

olvas <*lovas

90. kaksi: kahte-

cs. kok, koktөt

kit, kitiγ

két, kettő

91. kolme

cs. kum, kumөt

χūrəm, o.K kolөm

három

92. neljä

cs. nөl, nəlөt

nila

négy

93. viisi: viite-

cs. wič, wizөt

at, D. ät

öt

94. kuusi: kuute-

cs. kut, kuδөt

χōt, o.K. kut

hat

95. –

sāt

hét

96. sata

cs. šüδö

sāt

száz

97. –

md.E koms', vtj., zrj. kyz'

χus, o.K kos

húsz

98. –

cs.NY čaka-ta ’sűrű’, zrj. čõk

sāw

sok

Hitvilág, betegségek

99. löyly ’pára, gőz’

vtj. lul, zrj. lol, lov, vov

lili

léle-k, léle-gzik

100. –

md.E udomo

ūləm

álom

101. seppä kovács, mester; ügyes’, lp. čabbe-s

szép

102. ääni: ääne- ’hang’

éne-k

103. –

sow ’dallam, szó’

szó

104. syylä, lp. čiwle

md.M c'il'gä

süly kelés

105. kalvo ’bőr, hártya, hályog a szemen’

vtj., zrj. kil' ’fakérgen levő pikkely; korpa a fejen’

χal'ə-p ’nyírkérgen levő hártya’

hályo-g

106. koljo ’óriás’, é. kole ’borzalmas’

vtj. kyl' ’betegség’, zrj. kul' ördög’

χul' ’rossz szellem’

hagy-, l. hagymáz

Alapvető folyamatok, állapotok

107. ole-, lív vuol-

cs. ula-, zrj. võl-

ōl-

vol- ~ val- ~ vagy-

108. lie-

cs. lija-, vtj. luy-

le-sz- ~ lev-

109. elä-

cs. ile-, vtj. uly-

ēl-m ’élő’

él

110. kuole-

cs. kole-, zrj. kul-

χōl-

hal

111. juo-

cs. jüa-

aj-

i-szik ~ iv-

112. syö-

md.E seve-

tēγ- ’eszik, éget’

e-szik ~ ev-

113. mene-

cs. mije-, zrj. mun-

min-

men- ~ megy-

114. näke- ’lát’

md.E n'eje- ’lát’

nēγ-l- ’látszik’

né-z

115. kuule-

cs. kola-, vtj. kyly-

χūl-

hall (R. hal)

116. vie-

vtj., zrj. vaj- ’hoz’

wiγ-

vi-sz

117. teke-

md.E t'eje-

te-sz ~ tev-

118. anta-

md.E ando- ’táplál, enni ad’

ad

119. tunte-, lp.K tommta- ’érez, ismer’

vtj. tody-, zrj. tõd-

tud

120. pelkää-

vtj. puly-, zrj. pol-

pil-

fél

121. ime-

o.D emdä-

R. em-ik, vö. em-lő, (csecs)emő

122. niele-

md.E n'il'e-, vtj. n'ily-, zrj. n'yl-

n'al-

nyel

123. kato- ’elvész, elmúlik’

cs. koδe-; vtj. kyl'- ’marad’

χūl'-, o.K. kaj-

hagy

124. é. viisa- ’megles’

zrj. vid'z'- ’néz, megfigyel’

vigyá-z

Alapvető tulajdonságok

125. –

cs. kužu, vtj., zrj. kuz'

χosa

hosszú

126. uute-

md. od, cs. u, vtj., zrj. vyl'

új

127. lp. loaddža ’laza’

lon's'ə-η, o.É lon'z'-i

lágy, langyos

128.

md.E keme

kemé-ny

129. hupa ’csekély, múlandó, fogyó’

md.E čovi-n'e ’vékony’

sová-ny

130. –

zrj. vek-n'i ’szűk, keskeny’

véko-ny

131. –

joma-s

jó ~ java-

132. –

o. peγtə

fekete

133. –

lās'al ’lassan’

lassú

 

 

 

1. 2. Az alapszókincs statisztikai jelentősége

A szóalkotás alapvető módjai (szóképzés, szóösszetétel) révén a kb. 1000 szavas alapszókincs statisztikailag ma is meghatározó a magyar nyelvhasználatban: szépirodalmi szövegekben az alapszók és származékaik aránya állítólag elérheti a 80%-ot. Más nyelvekben ez az arány nem okvetlenül alakul így. Az angol szókincset például olyan jelentős francia és latin hatás érte, hogy egy tízezer szavas angol üzleti levelezésből vett korpuszban e jövevényszók aránya majdnem 60%-ot tett ki, míg a germán eredetű szóké csak kb. 35% volt.

 

A magyar alapszókincs statisztikai jelentősége érthetővé válik, ha belegondolunk két körülménybe.

1) Az alapszók többsége a ma is gyakran használt szavak körébe tartozik (testrésznevek, természettel kapcsolatos nevek, számnevek, alapvető igefogalmak, névmások stb.). Nem csoda, ha relatív gyakoriságuk a hétköznapi vagy szépirodalmi szövegekben meghaladja más szavakét.

2) Egy-egy alapszónak többtucatnyi képzett és akár többszáz összetett származéka lehet. Az él ige családjába tartoznak például a következő képzett származékok: éldegél, éled, éledezik, eledel, élelem, élelmi, élelmes, élelmesség, élelmez, élelmezés, élelmezési, élemedett, élénk, élénkség, élés, eleség, éleszt, élesztés, élesztget, élesztgetés, élesztő, élet, élettelen, élettelenség, eleven, elevenség, élő stb., stb.

Összetett származékok és ezek képzett származékai: madáreledel, élelmezésügy, élelmiszer, élelmiszerellátás, élénkzöld, éléstár, együttélés, madáreleség, életrajz, életrevaló, élethalálharc, diákélet, magánélet, elevenszülő, élőkép, élőállat-kereskedés, él-hal, elél, felél, kiél, kiélt, leél, megél, túlél, visszaél, feléled, újraéleszt; élelmezésügyi, élelmiszeres, életrevalóság, túlélő, túlélés stb., stb.

Egyéb származékok és ezek képzett származékai: éljen, éljenez stb.

Így tehát a magyar szókészlet tekintélyes részét valójában az alapszók családjai alkotják.

 

 

 

2. A jövevényszók

Minta a jövevényszókészletből

A magyar nyelv legkorábbi jövevényszavai a következő fő rétegekbe sorolhatók:

1) Ősmagyar kori átvételek az ie. I. évezredtől a honfoglalásig (isz. 896):

1a) korai iráni jövevényszók

1b) a vándorlások korának (isz. V. sz.–896) török jövevényszói

1c) a vándorlások korának iráni (alán, perzsa) jövevényszói.

2) Ómagyar kori, azaz középkori átvételek a honfoglalástól a XVI. sz. elejéig:

2a) szláv jövevényszók

2b) Árpád-kori török (kun-besenyő) jövevényszók

2c) latin jövevényszók

2d) német jövevényszók

2e) egyéb középkori jövevényszók.

 

Megjegyzendő azonban, hogy már az alapszavaink közt is akadnak nem finnugor eredetűek. A finnugor alapnyelvbe jó néhány indoeurópai (közelebbről: indoiráni, azaz árja) jövevényszó került át; ezek folytatása pl. a magyar ár, fazék, méz, szarv, száz. Az ugor alapnyelv átvételei közé tartozik az ősiráni eredetű hét számnevünk, valamint az előtörök eredetű hattyú és szó.

A magyar nyelv különéletében átvett rétegek közt sincs éles határ. Török jövevényszavaink egy részéről nehéz eldönteni, hogy még az ősmagyar korban (vándorlások kora), avagy már az ómagyar korban (Árpád-kor) kerültek-e át. A szláv jövevényszókra is igaz, hogy vannak köztük honfoglalás előtti (ókeleti szláv) átvételek, hiszen nyelvi elődeinknek már a Kárpát-medencébe vezető útjuk során alkalmuk volt szlávokkal érintkezni.

Megjegyzendő végül, hogy a közvetlen átadó nyelv nem okvetlenül azonos a végső forrással. Török eredetű szók bekerülhettek a magyarba a későbbi korokban szláv közvetítéssel is, latin eredetűek német közvetítéssel is, és így tovább.

 

Rövidítések:

er. = eredeti jelentés

 

 

 

1) Ősmagyar kori átvételek

1a) Korai iráni jövevényszók (6–7 szó): ? tehén, tej (állattenyésztés); ? fizet, nemez, tíz (kereskedelem).

 

1b) A vándorlások korának török jövevényszói (kb. 300 szó):

Testrésznevek: boka, gyomor, kar, szakáll

Állattenyésztés: barom, béklyó, bélyeg er. ’állat bőrébe sütött jel’, bika, borjú, disznó, gyapjú, író ’egy fajta tejtermék, karám, kecske, kos, ól, ökör, sajt, tinó, toklyó ’egy-két éves juh’, túró, tyúk, ünő ’fiatal tehén’, ürü ’herélt kos’, vályú

Földművelés, gyümölcstermesztés: alma, árpa, bor, borsó, búza, dió, eke, gyümölcs, kender, komló, ocsú, őröl, sarló, seprő ’must alja’, szór er. ’gabonát hány, a magot a pelyvától elválasztandó’, szérű er. ’kör alakú hely’, később ’cséplőhely’, szőlő, tarló ’szántóföld; földben maradt gabonszár’ (> tallóz), torma

Harcászat: bátor er. ’hős’, érdem er. ’férfias cselekedet’, erő, gyeplő, gyula ’honfoglalók fő hadvezére’, sátor, sereg

Épített környezet, házfelszerelés: árok, bölcső, gyertya er. ’fáklyának való vékony fa, szilács’, kapu, karó, koporsó er. ’láda’, ? kút, szék

Mesterségek, munkavégzés, munkaeszközök: ács, balta, csepű ’kóc’, gyárt, gyúr, gyűszű, köpű, küllő, orsó, seper, szatócs ’árus’, szűcs, szűr (tejet, vizet), teknő, tengely (járműé), tiló ’eszköz a len, kender pozdorjától való megtisztítására’, tőr ’kelepce’

Öltözködés: bársony er. ’selyem’, csat, gyöngy, gyűrű, kép, ködmön, saru, tükör

Idő: dél, idő, késik, kor, örök, szűnik

Hitvilág, mentális tevékenységek: báj, betű, boszorkány, bölcs, bűvöl, ész, gyász, gyón, harang er. ’nomádok jeladó üstje’, ige er. ’szó’ ~ igéz, ír, ildomos er. ’okos’, kín, ok, szám, szán, tűr (fájdalmat)

Társadalmi élet: kölcsön, orv er. ’tolvaj’, tanú, törvény

Állatvilág: béka, borz, gödény, görény, karvaly, keselyű, ölyv, sárkány er. ’egy fajta kígyó’, sólyom, süllő, teve, turul, túzok

Növényvilág: bojtorján, csalán, gyertyán, gyékény er. ’vízinövény’, gyom, kóró, kökény, kőris, som

Természeti környezet: homok, sár, szél, szirt, tenger

Melléknevek: apró, bő, csek-ély ~ sek-ély, gyarló, kék, kicsi ~ kis, sárga, tar

Egyéb: iker, illik er. ’tapad vmihez’, kanyaró, korom, szökik er. ’ugrik’, tűr (ruha szélét)

 

1c) A vándorlások korának iráni (alán, perzsa) jövevényszói (pár tucat szó):

Alán (oszét) jövevényszók: asszony, ? gazdag, híd, ? méreg, ? üveg, vért, ? zöld

Perzsa (középperzsa, pehlevi) jövevényszók: vám, vár fn., vásár

 

2) Honfoglaláskori és középkori átvételek (a XVI. század elejéig):

2a) Szláv jövevényszók (kb. 600 köznyelvi szó):

Rokonság: bába, család, cseléd er. ’családtag’, dajka, déd, koma, ? mátka, unoka

Testrésznevek: lapocka, méh

Kereszténység: barát, csoda, diák er. ’diakónus’, hála, karácsony, kereszt, keresztény, malaszt ’isteni kegyelem’, munka er. ’kínszenvedés’, pap, pilis ’tonzúra’, pokol, szent

Hét napjai: szerda, csütörtök, péntek, szombat

Társadalmi viszonyok: bán, császár, gazda, inas er. ’ifjú; fegyverhordozó’, ispán, kenéz ’vezér’, király, komornyik er. ’kamarás’, megye, nádor(ispán), pálca er. ’uralkodó jelvény’, paraszt er. egyszerű ember, parázna, pecsét, pénz, rend, szomszéd, szolga, társ, tiszt er. ’elismerés; hivatal’, udvarnok, vajda er. ’fejedelem’, zarándok er. ’utazó’, zsolozsma er. ’bánnak járó szolgálat’

Harcászat: baj er. ’harc’, bajnok, csata, huszár, kopja, strázsa, vitéz, zászló

Igazságszolgáltatás: panasz, patvar, per, poroszló ’törvényszolga’, rab, tömlöc, vádol, zálog

Földművelés, gyümölcstermesztés: bab, barack, barázda, borona, cékla, csép, cseresznye, dinnye, gabona, gereblye, kalász, kapál, káposzta, kazal, korpa, len, málna, mezsgye, parlag, répa, retek, rozs, szalma, széna, szilva, tök, uborka, ugar, venyige ’szőlővessző’, zab

Állattartás: abrak, akol, bárány, bivaly, csorda, ganéj, iga, járom, jászol, kacsa, kakas, kanca, malac, métely er. ’állatbetegség’, ösztöke, ösztön er. ’ösztöke’, pajta, pásztor, patkó, szuka, zab(o)la

Mesterségek, munkavégzés, munkaeszközök: bánya, bodnár ’kádár’, csín er. ’mód, rend’, csinál, csónak, cséve, darab er. ’törmelék’, deszka, dézsa, dolog er. ’munka’, donga ’hordódeszka’, duga ’u.a.’, esztergályos, gúzs er. ’kötél’, guzsaj, kád, kádár ’hordókészítő’, kalapács, kas er. ’varsa’, kasza, kóc, kovács, lapát, malom, máglya er. ’kő-, farakás, földhányás stb.’, mészáros, molnár, motolla ’fonalgombolyító eszköz’, pozdorja er. ’tilolás hulladéka’, pózna ’tartórúd’, rakonca ’kocsitengelyhez erősített oldaltartó rúd’, szita, takács, véka ’kosár’, villa ’vasvilla’, vitorla, vödör, zár er. ’retesz’, zsilip er. ’vízimalom csatornája’

Épített környezet, házfelszerelés: ablak, asztal, cölöp, dunyha, gerenda, kémény, konyha, kulcs, lóca, nyoszolya, oszlop, pad, padlás, padló ~ palló, párna, pince, pitvar, pokróc, szín er. gazdasági épület, szobor er. ’oszlop, karó’, szövétnek ’gyertya, fáklya’, terem, udvar, verőce er. ’ajtóféle’

Étkezés, vendéglátás: abrosz, csárda, cserép, csésze, ebéd, ecet, kalács, karaj ~ karéj, kása, kocsma, kocsmáros, kolbász, konc er. ’húsdarab’, kovász, palack, pálinka, pecsenye, szalonna, tészta, uzsonna, vacsora, zsír

Öltözködés: borotva, csizma, gúnya, kapca, kucsma, medence er. ’mosdótál’, nadrág, posztó, ruha, szoknya

Vadon élő növények: berkenye, bodza, galagonya, gomba, haraszt ’cserje’, jávor ~ juhar ~ ihar, jegenye, moha, rekettye ’egy fajta fűz’, tarack ’egy fajta gyomnövény’, toklász ’pázsitfűféle’, topolya ’nyárfaféle’

Állatvilág: bolha, csuka, galamb, giliszta, kánya, lazac, macska, medve, moly, pióca, pisztráng, pók, raj (madár-, méh-), rák, szajkó, szarka, veréb, vidra

Természeti környezet: halom er. ’kis domb’, korong er. ’kerek erdő’, mocsár, patak, puszta, szikla, tanya er. ’halászóhely’, zátony

Betegségek, népi hitvilág: kór, kuruzsol, ? lidérc, nátha, nyavalya, sánta, varázsol

Népek, népcsoportok: cseh, görög, horvát, jász, lengyel, német, oláh, olasz, palóc, zsidó

Melléknevek: drága, gonosz, görbe, néma, ritka, szabad, szapora, tiszta, tompa

Egyéb: beszéd, doh, labda, parázs, penész, pernye, ragya er. ’növénybetegség’, rozsda, szerencse, szikra, viasz, zsarátnok ’hamvadó parázs’

Megjegyzés: A nyelvjárásokba a későbbi korokban is folyamatosan kerültek át jövevényszók a környező szláv nyelvekből, a köznyelv pedig a XX. század folyamán sok orosz elemet vett át. Ehhez járul még a szláv eredetű keresztneveink és helyneveink hosszú sora (Demeter, László, Miklós, Szaniszló stb.; Balaton, Buda, Csongrád, Duna, Kanizsa, Kenese, Pest, Pécs, Pilis, Tapolca, Tihany stb.). Így szláv eredetű szavaink száma mindent összevéve több ezerre tehető.

 

2b) Kun-besenyő jövevényszók (pár tucat köznyelvi szó): buzogány, csődör7, csősz, kalauz (> kalóz), kobak er. ’lopótök’, komondor, köldök, tolmács

 

2c) Latin jövevényszók:

Vallási élet: alamizsna, angyal, biblia, cella, ceremónia, csuklya, eklézsia, evangélium, fráter, himnusz, kámzsa, kanonok, kánon, kántál, kántor, kápolna, káptalan er. ’egyházi tanácskozó testület’, kar ’testület, kórus’, katedra er. ’trónus (püspöké stb.)’, klastrom, legenda, makula ’szégyenfolt’, manna, mártír ’vértanú’, miniszter er. ’szolga (istené)’, mise, oltár, orgona, ostya, pápa, paradicsom, plébános, prédikál, sátán, sekrestye, stóla, templom, vers er. ’imaszöveg’, zsinat

Időmérés: csízió er. ’versbe szedett ünnepnaptár’, dátum, kalendárium, óra; január, február stb. (hónapnevek)

Számolás, mértékegységek, pénzügyek: árkus ’ív (papír-)’, cifra er. ’szám’, finom er. ’tiszta (fém)’, fiskus ~ fiskális ’kincstári tisztviselő’, forint, kam(a)ra er. ’kincstár’, lajstrom, légió er. ’sereg; sokaság’, ? mázsa, summa, taksa (> taksál), uzsora er. ’kamat’

Oktatás: bugyelláris er. ’jegyzetfüzet’, cirkalom er. ’körző’, citál, diktál, iskola, kalamáris ’tintatartó’, kollégium, lecke, papíros, penna, tábla, tinta

Épített környezet, használati eszközök: alabástrom ’kenőcstartó; finom gipsz(tárgy)’, almárium ’szekrény’, fáklya, fundál er. ’alapít, épít’, g(a)rádics ’lépcső(fok)’, korda ’kötél’, kupa, lámpás, lénia er. ’függőmérték’, később ’vonalzó’, pádimentum ’padló, kövezet’, porta, tégla, sikátor

Jog, politika: árenda, diéta ’országgyűlés’, gubernátor, juss, kancellár, korona, nótárius, prókátor, traktál er. ’tanácskozik, tárgyal’, voks er. ’vélemény’

Tudomány, orvoslás: doktor, kólika, kúra ~ kúrál, patika, pestis, pirula, próbál er. ’megvizsgál’

Állat-és növénynevek: akác, cet, cédrus, elefánt, filemile, gyömbér, hiéna, ibolya, jácint, levendula, liliom, mályva, menta, palánta, páva, petrezselyem, rózsa, tigris, viola, vipera, zsálya

Népnevek: arab, barbár, dalmát, gót, francia, macedón, szaracén, szittya ’szkíta’

Egyéb: aroma, cédula, cimbalom, cirkál, figura, forma er. ’megjelenési mód’, golyóbis, kaláris, kurta, mód, muzsika, nóta er. ’dallam; kotta’, pompa, posta (lovas), préda, spongya, státus er. ’állapot, helyzet’, salétrom, sors, trágya er. ’édesítő fűszer’, virtus

Megjegyzés: a magyar nyelv latin jövevényszóinak száma a későbbi időkben átvett szakszavakkal együtt min. 2000. Zömük a nyelvújításig volt használatos az egyházi életben, oktatásban, tudományos és közéletben. Keresztneveink nagy része szintén latin eredetű vagy közvetítésű.

 

2d) Német jövevényszók:

Harcászat: darabont ’gyalogos; őr’, dragony(os) ’egyfajta lovaskatona’, frigy er. ’békekötés’, gallér er. ’katonai ruhadarab’, hódol (R. holdol) er. ’ellenség adófizetője lesz’, mordály er. ’gyilkos, fegyver’, később ’pisztoly’, ostrom, palánk, párkány er. ’védfal’, páncél, porkoláb várnagy, sánc, sarcol, tarack ’egy fajta löveg’, várta ’őrhely’, zsákmány

Lovaglás, szállítás, utazás: fullajtár ’nagyúr kocsija előtt lovagló kísérő; kocsis’, fuvar, hám ’igásló szerszáma’, istráng ’szügyhám és hámfa közti tartókötél’, lőcs er. ’szekéroldalt tengellyel összekötő rúd’, málha er. ’úti zsák’, teher, vándorol

Udvari élet: gróf, herceg, hárfa, hopmester, lant, sáfár er. ’(királyi) kincstartó’, tánc

Pénzügyek, mértékegységek, kereskedelem: fillér, font > fontos er. ’egy fontnyi súlyú’, fukar er. ’haszonbérlő; pénzváltó; kereskedő’ (< Fugger), garas, kalmár ’szatócs, árus’, krajcár, kufár ’árus, üzér’, lat ’súlymérték’, marha er. ’vagyon’, mes(s)zely ~ mészöly ’űrmérték’, rőf ’vászonnemű hosszmértéke’, selejt er. ’silány áru’

Társadalmi berendezkedés: kasznár ’uradalmi tisztviselő’, polgár, pór er. ’paraszt’, soltész ’elöljáró, falusi bíró’, zsellér

Mesterségek, munkavégzés, munkaeszközök: bognár ’kerékgyártó’, borbély, böllér ’hentes, mészáros’, cégér, céh, csaplár (vö. csap), érc, fortély, hámor ’súlyos fémmegmunkáló kalapács; ilyennel felszerelt üzem’, hóhér, kohó (R. koh), pék, pallér ’munkavezető (kőműves-, ácsszakma)’, pintér ’bodnár, kádár, hordókészítő’, pöröly ’nagy kalapács’, sín er. ’abroncs, vaspánt’, tégely ’fémolvaszó edény’, zsák, zsinór

Épített környezet, házberendezés: erkély, gádor ’előtér, tornác’, kastély (lehet olasz is), kályha, láda, létra, matrac, márvány, pléh, rostély ablakrács’ (lehet olasz is), torony, vánkos, zsindely ’tetőcserép’, zsámoly

Mezőgazdaság: bak, csap (er. boroshordóé), csűr ’pajta’, gúnár, kappan, kaptár, major ’határban levő gazdaság’, sajtár ’fejőedény’, vincellér ’szőlész’, prés (gyümölcs-), puttony, tönköly ’búzafajta’

Étkezés: fánk ~ pánkó, früstök ~ fölöstök(öm), kóstol, koszt, perec, sódar ’lapocka, sonka’, sonka, zsemle

Öltözködés: pánt, pendely er. ’ruhamadzag’, perem er. ’ruhaszegély’, prém er. ’szőrmeszegély’, rokolya ’szoknya’, sallang er. ’ruhadísz’

Egyéb: cél, farsang er. ’húshagyókedd’, fertály, friss, kehely, kristály, lőre ’silány bor’, példa, pár (állat, ember), rőt ’vörös’, sógor, tarsoly, zsémbel, zsoltár

Megjegyzés: a magyar nyelv német jövevényszóinak száma a későbbi átvételekkel együtt legalább 2000. Nagy részük a XVI–XIX. században került át a hétköznapi élet szinte minden területén.

 

2e) Egyéb középkori jövevényszók (kb. félszáz tucat köznyelvi szó):

Ófrancia: címer, kilincs, lakat (lehet olasz is), mécs, szekrény, tárgy

Olasz: alabárd, bástya, dárda, kapitány, lándzsa, paizs, pálya er. ’verseny’, trombita (harcászat, lovagi torna); bárka, gálya, part, rév, sajka (hajózás); bolt, mustra er. ’mintadarab’, piac, szamár (kereskedelem, áruszállítás); datolya, egres, füge, mandula, mazsola, narancs, rizs, saláta, spárga (délszaki növények); dús er. ’dózse, oligarcha’, kandalló, kárpit, remete, spanyol, strucc, szerecsen, tányér, táska, tréfa (egyéb)

Román (rumén): berbécs ’kos’, cimbora, cserge ’durva szőttes’, ficsúr, kal(y)iba, palacsinta, pópa, pulya, rüh. Megjegyzés: köznyelvi román jövevényszavaink többsége XVI. sz. végi–XIX. századi átvétel, pl.: áfonya, furulya, hodály, kaláka, kocsány, lestyán, málé, mokány, palacsinta, poronty, rönk, suta er. ’nőstény őz’, tokány stb. A keleti nyelvterület román eredetű tájszóinak száma kis híján ezerre tehető.

 

 

 

Felhasznált források:

A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára 1–3. Főszerkesztő: Benkő Loránd. Akadémiai Kiadó, Budapest 1967–76.

A magyar szókészlet finnugor elemei 1–3. Főszerkesztő: Lakó György. Akadémiai Kiadó, Budapest 1967–78.

Bakos Ferenc: A magyar szókészlet román elemeinek története. Akadémiai Kiadó, Budapest 1982.

Bárczi Géza: A magyar szókincs eredete2. Tankönyvkiadó, Budapest 1958.

Bereczki Gábor: A magyar nyelv finnugor alapjai. Universitas, Budapest 1996.

Etymologisches Wörterbuch des Ungarischen 1–2. Főszerkesztő: Benkő Loránd. Akadémiai Kiadó, Budapest 199295.

Gerstner Károly: A magyar nyelv szókészlete. In: Kiefer Ferenc, szerk., A magyar nyelv kézikönyve. Akadémiai Kiadó, Budapest 2003: 117157.

Gombocz Zoltán: Die bulgarisch-türkischen Lehnwörter in der ungarischen Sprache. Suomalais-Ugrilainen Seura, Helsinki 1912.

Hajdú Péter: Az uráli nyelvészet alapkérdései. Tankönyvkiadó, Budapest 1981.

Häkkinen, Kaisa: Nykysuomen etymologinen sanakirja. WSOY, Juva 2004.

Honti László: Chrestomathia ostiacica. Tankönyvkiadó, Budapest 1984.

Kálmán Béla: Wogulische Texte mit einem Glossar. Akadémiai Kiadó, Budapest 1976.

Kniezsa István: A magyar nyelv szláv jövevényszavai I. Akadémiai Kiadó, Budapest 1955.

Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai a honfoglalás előtt és az Árpád-korban. Akadémiai Kiadó, Budapest 1986.

Mollay Károly: Németmagyar nyelvi érintkezések a XVI. század végéig. Akadémiai Kiadó, Budapest 1982.

Suomen kielen etymologinen sanakirja 1–6. Szerkesztette: Y. H. Toivonen et al. Suomalais-Ugrilainen Seura, Helsinki 1955–78.

Suomen sanojen alkuperä. Etymologinen sanakirja. 13. Főszerkesztők: Erkki Itkonen, Ulla-Maija Kulonen. Suomalaisen Kirjallisuuden Seura, Helsinki 19922000.

Uralisches etymologisches Wörterbuch 1–2. Szerkesztette: Rédei Károly. Akadémiai Kiadó, Budapest 19861988.