5. rész

A Finnugor Világkongresszusok története

A Finnugor Népek Világkongresszusa (rövidebb nevén Finnugor Világkongresszus) mára kikerülhetetlen politikai tényezővé vált. Az eddig öt alkalommal megrendezésre került, a szakértők között esemény és mozgalom mivoltának kettősségében emlegetett összejövetel legnagyobb jelentősége a finnugorság önazonosságának megteremtése.

A kezdeményezés a mai Oroszországi Föderáció területéről indult ki. A gorbacsovi peresztrojka és glasznoszty enyhülést hozó időszaka az 1980-as évek végére megteremtette a nemzeti önszerveződés lehetőségét. Az itt élő finnugor népek kivétel nélkül erre az útra léptek, s amellett, hogy saját szervezeteket hoztak létre, egymással is összefogtak. Az események lebonyolításában a marik és az udmurtok jártak élen. 1989 májusában, Joskar-Olában, a Mari Köztársaság fővárosában tartották meg a finnugor írók első kongresszusát a Mari Írószövetség szervezésében, s ugyancsak ezen a helyszínen került sor ifjúsági kérdések megvitatására 1990 júliusában, aminek eredményeképpen megalakult a Finnugor Népek Ifjúsági Szövetsége[1] (MAFUN). Az ifjúsági találkozót összekötötték az első Nemzetközi Finnugor Folklórfesztivál lebonyolításával. A Finnugor Népek Kulturális Fejlesztési Alapítványának alakuló ülése szintén Joskar-Olában zajlott 1990. október 6-án, ahol az Oroszországi Föderációban megtalálható öt finnugor köztársaságból és két autonóm körzetből egyaránt megjelentek küldöttek, sőt, az akkor még függetlenségének elnyerése előtt álló Észtországból is.[2]

Ezek a találkozások nagyon hamar egymásba kapcsolódó hálózatrendszert alakítottak ki, az érzékelhető politikai enyhülés hatására felbolydult a finnugor világ. A kulturális kapcsolatkeresésből induló, tudományos kérdéseket magába foglaló mozgalmak között megjelentek a gyakorlati problémákat is érintő szerveződések. Ilyennek tekinthető a Fejlesztési Alapítvány, amely Taagepera megállapítása szerint[3] előzményként szolgált a politikai kérdéseket is felvonultató Finnugor Népek Szövetségének és a Finnugor Népek Első Világkongresszusának egyaránt. Mindkettő az Udmurt Köztársaság fővárosához, Izsevszkhez kötheti 1992. májusi létrejöttét, ugyanis a három független államot csak külső támogatóként számon tartó Finnugor Népek Szövetsége itt tartotta alakuló ülését, az Észtországot, Finnországot és Magyarországot a tagjai között számláló Finnugor Népek Első Világkongresszusa pedig itt kapta meg a létrejöttéhez szükséges kezdő impulzusokat.

Az eddigiekből annyi megállapítható, hogy a Finnugor Világkongresszus 1990-es évek eleji létrejötte nem a levegőben lógó, előzmények nélküli történés, a körülmények feltartóztathatatlanul generáltak egy, a finnugorok összefogását eredményező szervezetet. A szervezet jelentősége abban keresendő, hogy a hirtelen kapott szabadság okozta kezdeti lelkesedés lanyhulása után is életben maradt, ráadásul nem csak vegetáló szinten, hanem ahogy az 2010-ben, a 2008-as és a 2012-es Világkongresszus közötti félidőben elmondható, egy felfelé mutató pálya sikertörténeteként.

A kezdetek[4]

Az 1992. december 1−3. között Sziktivkarban, a Komi Nép Újjászületésének Bizottsága  szervezésében, a Komi Köztársaság fővárosában megrendezett Első Finnugor Világkongresszus tehát az Oroszországi Föderáció területén élő finnugor népek mozgalmából alakult ki. A Komi Nép Újjászületése Bizottság, a Masztorava – A Mordvin Nép Újjászületése Társaság, az Összudmurt Egyesület Végrehajtó Bizottsága és A Komi-permják Nyelv, Irodalom és Kultúra Barátainak Társasága 1992 februárjának elején hozta létre a Finnugor Népek Egyesületét, az AFUN-t, amely még azon év május 15−16-án megszervezte az oroszországi finnugor népek első kongresszusát Izsevszkben. Az itt született határozatok egyike szól egy minden finnugort magában foglaló találkozó megszervezéséről, ami a fentebb említett sziktivkari eseménnyel meg is valósult.[5]

Az Első Finnugor Világkongresszuson 14 nép csaknem 300 delegáltja vett részt,[6] immár a nyugati rokonok is képviseltették magukat. Megjelentek állami vezetők, parlamenti küldöttek, prominens közéleti személyiségek, újságírók és ösztöndíjasok is. A szövetségi és a helyi, orosz többségű kormányzattól is érkezett anyagi támogatás. Ekkor fogadták el a Világkongresszus alapnyilatkozatát és alapszabályát, megteremtették az intézményi létezés feltételeit, melynek legfontosabb tényezője a Konzultatív Bizottság megalapítása volt. Hagyományt teremtve központi témát jelöltek meg vezérfonálként, ami ez esetben A finnugor világ: valóság és lehetőség mottóban nyilvánult meg. A zárónyilatkozat szerint a Világkongresszus alapvető célja, hogy az önálló államisággal nem rendelkező finnugor népek képviseltethessék magukat nemzetközi fórumokon. És jóllehet kikötötték, hogy a következő ülést 1996-ban tartják Budapesten, a lelkes szervezőmunkának még senki sem láthatta a következményeit.

Két általános jellegű nyilatkozat született ekkor. Az egyik a Felhívás az Oroszországi Föderáció és a hozzátartozó finnugor köztársaságok parlamentjeihez és kormányaihoz,[7] melyben a delegáltak azt kérik a felhívás címzettjeitől, hogy adjanak lehetőséget a finnugor népek önrendelkezési jogának érvényesítéséhez, teremtsék meg ennek jogi és szervezeti feltételeit. A másik a Nyilatkozat a világ finnugor népeinek együttműködéséről, ennek alapelveiről, céljairól és feladatairól,[8] amely a Kongresszus elvi alapjait fekteti le. E szerint a Finnugor Világkongresszus független a kormányoktól és a politikai pártoktól, célul tűzi ki a nem-kormányzati (NGO) státus elérését az ENSZ-ben. A Kongresszus az egymással egyenjogú finnugor népek önkéntes, az egész világközösség számára nyitott egyesülése, melynek fő vezérfonalát az Egyetemes emberjogi nyilatkozat, az új Európa Párizsi Chartája és a Nemzetközi Munkaügyi Szervezetnek (ILO-nak) őshonos népeket és nemzeti kisebbségeket érintő, 169. konvenciója adja meg. Együttműködési szándékot fejez ki a jog, a gazdaság, az ökológia, a szociális kérdések, az információ, az oktatás, a tudomány és a kultúra terén, mindezt úgy, hogy figyelembe veszi az alkotmányos berendezkedések különbözőségeit, s ezáltal az együttműködéshez rendelkezésre álló eszközök változatosságát.

A Finnugor Világkongresszus az egyetlen olyan nemzetközi fórum, ahol a finnugor népek jogilag egyenlőnek számítanak.[9] Ezt az intézményi mechanizmus teszi lehetővé, amely megfelel egy parlamentáris demokrácia alapvető konstrukciójának. E szerint a Finnugor Világkongresszus (továbbiakban Kongresszus) a finnugor népek politikai szerve, amelyet nem ritkábban mint négyévente össze kell hívni. (Érdemes felfigyelni erre a passzusra, mivel ezek szerint a négyévenkénti megvalósulás a minimumkövetelménynek ad helyet, illetve a szokásjog betonozta be.) A Konzultatív Bizottság (a továbbiakban Bizottság) a Finnugor Világkongresszus koordináló szerve, amely a nemzetközi jogi normáknak és az ENSZ elveinek megfelelően működik. Tehát a Világkongresszus felel meg a parlamentnek, a Bizottság pedig, amely folyamatosan működik a Kongresszus ülései közötti szünetekben is, a végrehajtó hatalomnak, a kormánynak. A Konzultatív Bizottságnak titkársága van, ennek központja Helsinki. A titkárság koordinátora finn.[10]

Mindkét szervben megvalósul a népek képviseletének egyenrangúsága, csak más módon, illetve főszabályként a konszenzuson, egyetértésen alapuló döntést alkalmazzák mindkét fórumon. A Kongresszusban a népek nagyságától függ a küldöttek száma (100 ezer fő fölött 20, 100 ezer fő alatt 10 küldött, nagyon kis létszámú népek esetén 3 delegált[11]), de mindegyik népnek csak egy szavazata van. A küldöttek kiválasztása a nemzeti kongresszusok, ezek hiányában a nemzeti szervezetek feladata, a Kongresszus ebbe nem szól bele. Észtország esetében a Finnugor Alapítvány, Finnország esetében a Finn-Orosz Társaság és a Castrén Társaság, Magyarország esetében pedig a Finnugor Világkongresszus Magyar Nemzeti Szervezete dönt.[12] A Bizottságban minden népnek azonos létszámú képviselete van, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy egy népnek két küldöttje lehet, de csak egy szavazata. A Bizottság a szabályzat szerint szükség esetén ülésezik, de évente legalább egyszer. A gyakorlati megvalósulást tekintve évente kétszer ül össze, mindig a Bizottság elnökének kezdeményezésére. A szabályzatnak eleget téve tehát, de a szokás hatalmánál fogva, a Kongresszus négyévente egyszer, minden olimpiai évben, a Bizottság pedig évente kétszer ülésezik. Rendkívüli Kongresszust a Bizottság hívhat össze. Mindkét fórumon csak a szervezeti kérdésekben döntenek egyszerű többségi, nyílt szavazással, a határozatokról konszenzussal foglalnak állást. A Bizottság rendkívül élénk munkát folytat, éves tevékenységéről kétnyelvű – orosz és angol − kiadvány (Finno-Ugrian Bulletin) ad számot. Mindkét szervezet határozatai ajánlás jellegűek. A Kongresszus esetén ez azzal egészül ki, hogy a határozatok ajánlás jellege csak a finnugor népekre vonatkozik, alkalmi bizottságaira nézve ezek kötelező erővel bírnak.

A Kongressszus plenáris és szekcióüléseken dolgozik. Minden esetben plenáris üléssel kezdődik és zárul a munka, ami közrefogja a szekcióüléseket. A Kongresszus határozatokat, nyilatkozatokat és állásfoglalásokat hoz, melyek alapján különböző feladatokkal bízza meg a Bizottságot az elkövetkező négy évre. A Bizottság igyekszik azokat teljesíteni, amellett, hogy a finnugor népek közötti kapcsolatokat irányítja.

A nyitó plenáris ülésen a Bizottság elnöke beszámol az elmúlt négy év munkájáról, és a szabályzat szerint itt kapnak szót az egyes népek képviselői is, ami a hagyomány értelmében a protokolláris ünnepi köszöntőbeszédeket is magában foglalja Észtország, Finnország, Magyarország és az Oroszországi Föderáció részéről. A szekciókban előkészítő munka zajlik, mely a Bizottság két Kongresszus közötti feladataira vonatkozó ajánlások kidolgozását jelenti. A szekciókban dolgozók számát és a vizsgálandó kérdések tárgyát a Bizottság javasolja, valamint az elnököt, a két alelnököt és a titkárt is a Bizottság ajánlására választják a szekciótagok. A szekciók nagyjából állandó tematikájúak: politika és jog; gazdaság és ökológia; kultúra, oktatás és tudomány; média és információ; demográfia és egészségügy szerint különülnek el. Meghívás alapján szakértők, megfigyelők és vendégek is jelen lehetnek az üléseiken. A lényeges dokumentumok (többek között kérések, nyilatkozatok, a Bizottság jövőbeli munkájára vonatkozó szekcióajánlások) elfogadására a záró plenáris ülésen kerül sor, melyek közül az ún. záródokumentum a legfontosabb. Ebben történik meg a Kongresszus leglényegesebb határozatainak, ajánlásainak összefoglalása. A dokumentumokat a Kongresszus munkáját segítő szerkesztőbizottság készíti elő, amely a delegációk egy-egy tagját tömörítő, a konszenzus elvét szem előtt tartó csoportosulás. A dokumentumokat módosítani vagy visszavonni csak a Kongresszusnak van jogköre.[13] A szerkesztőbizottság összetételére a Bizottság tesz javaslatot, azt a nyitó plenáris ülés hagyja jóvá. A küldöttek mindaddig előállhatnak a szerkesztőbizottságnak szóló javaslattal, amíg az be nem fejezi munkáját.

A Bizottság a határozatok megvitatása és a határozathozatal során a demokrácia és nyilvánosság alapelveit tartja szem előtt; képviseltetheti magát benne minden nép, amelyik elfogadja a Nyilatkozatban leszögezett célokat és feladatokat. Arról azonban, hogy részt akarnak-e venni a Bizottság munkájában, a népek maguk döntenek. A Bizottság létrehozhat szakértői bizottságokat, amelyek összetételére a népek képviseletei tehetnek javaslatot. A Bizottság székhelye Helsinki, amely a Bizottság üléseit előkészítő titkárság központját is jelenti. A Bizottság azonban az összfinnugorság lakóhelyét lefedve minden alkalommal máshol ülésezik.[14] Létrehozhat alapítványt, jogi személynek minősül, amely rendelkezik bankszámlával, szögletes pecséttel és logóval. Lehet saját sajtóorgánuma, kereskedelmi, kiadói és más tevékenységekkel foglalkozhat, vállalatokat alapíthat. A végrehajtás és a rendelkezés munkáját az elnök és három koordinátor végzi, akik Észtország, Finnország, Magyarország és az Oroszországi Föderáció képviseletében jelentenek egy-egy személyt. Ők négyen a Kongresszus szekcióinak levezetésében is közreműködnek. Az elnök 1992 óta, a megalapítástól kezdve, a komi nemzetiségű Valerij Markov. A bizottsági üléseken részt vehetnek állami intézmények és társadalmi szervezetek képviselői és szakértői, munkanyelve az angol és az orosz. Alapszabályát a Kongresszus fogadja el, és csak a Kongresszusnak van joga változtatni rajta, illetve abban az esetben magának a Bizottságnak is, ha azt a Kongresszus utólagosan jóváhagyja. A II. Világkongresszuson megállapított szabályzat szerint a Bizottság tagjai választják meg a Bizottság elnökét. Az üléseiről szóló tájékoztatás a titkárság feladata. A Bizottság három auditort választ ellenőrzésre, akik nem tagjai.

A II. Világkongresszuson elfogadott működési szabályzat (regláment)[15] az alábbi kiegészítéseket tartalmazza: a Kongresszus akkor határozatképes, ha a Bizottságban képviselt népek ¾-ének küldöttsége jelen van. A plenáris ülést a szervező ország képviselője nyitja meg (a Bizottság által kijelölt elnökség vezeti), a népek küldöttségeinek öt perc áll rendelkezésükre, hogy a képviselt nép aktuális helyzetéről beszámoljanak. A plenáris ülésen továbbá megfigyelők is hozzászólhatnak a kérdésekhez, a következő Kongresszus helyszíne is itt dől el. A záró plenáris ülés fogadja el a dokumentumszövegező bizottság által javasolt határozattervezeteket, beleértve a záródokumentumot is. A küldöttek és a Kongresszus vendégei az elnöktől, a küldöttek és a vendégek a Kongresszus elnökségétől vagy a szekcióvezetőktől a titkárság közvetítésével, írásban kérhetnek szót.

A deklarációk általában önmagukban nem tekinthetők másnak, mint üres frázisoknak, azonban itt nem erről van szó. A Konzultatív Bizottság ugyanis ténylegesen megkezdte működését, és gondozása alatt rendkívüli gyorsasággal előremutató lépések történtek az Oroszországi Föderáció, Észtország, Finnország és Magyarország vonatkozásában egyaránt. Az orosz kormány még 1992-ben elfogadott egy Iránymutatás egy szövetségi szintű program előkészítéséről az oroszországi finnugor népek fejlesztésére vonatkozó állami támogatások kapcsán című programot, és létrehozott egy, a fejlődésért felelős munkacsoportot a szövetségi kormányban. Ezenkívül törvényerőre emelt egy, a kislélekszámú őshonos népekről szóló programot is, 1996-ban pedig törvényt léptetett életbe a nemzeti-kulturális autonómiákról. Közreműködésével kormányprogramok indultak 1996−2000 között Mordóviában, Mari El-ben, a Komi Köztársaságban és a Komi-permják Autonóm Körzetben.[16]

1993. május 17-én Hanasaari szigetén Finnország, Észtország és Magyarország kulturális és oktatásügyi miniszterei találkozót tartottak. Az elfogadott dokumentum 5. pontja az oroszországi uráli népeket érintő együttműködésről szólt, végrehajtására azonban nem került sor.[17]

Észtország és Finnország is elfogadta és elkezdte megvalósítani a Rokon Népek Programját, Magyarország pedig anyagilag járult hozzá a Finnugor Világkongresszus Magyar Nemzeti Szervezetének működéséhez. Az Oroszországi Föderáció területén megtalálható finnugor szubjektumok állami vezetői és a finnugor nemzeti szervezetek párbeszédet kezdtek egymással, kulturális találkozások sorozata zajlott, nyelvtörvények születtek. A Konzultatív Bizottság kapcsolatot épített ki az Európai Unióval, az Európa Tanáccsal, az Interparlamentáris Unióval (IPU) is, 1993-től részt vett az ENSZ munkacsoportjának ülésein, mely az őshonos népek jogainak deklarációján dolgozott. A munkacsoport felállításáról a Gazdasági és Szociális Tanács döntött. Hivatalos tagja továbbá az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága által létrehozott nyitott munkacsoportnak is, mely a deklaráció vázlatának módosítását végzi.[18]

A megerősítést adó folytatás

A Második Finnugor Világkongresszus 1996. augusztus 16−21. között Budapesten került megrendezésre,[19] 500 résztvevővel (ebből kb. 300 a finnugor), akik 20 nép vagy etnikai csoport képviseletében jelentek meg. A Finnugor Világkongresszus tagjai közé fogadta a szamojéd népeket is. A magyarok, finnek, észtek, karélok, marik, erzák, moksák, komik, komi-permjákok és udmurtok 20−20 képviselővel, a vepszék, inkeri finnek, tveri karjalaiak, lappok, manysik, hantik, nyenyecek 10−10 képviselővel, a lívek és a szölkupok 3−3 képviselővel vettek részt az eseményen. Rajtuk kívül huszadik népként a baskírok is küldtek delegációt, akik megjelenésüket azzal igazolták, hogy köztársaságukban nagy létszámú finnugorság él (főként marik), és egyébként ők vérrokonokuknak érzik a magyarokat. A Kongresszuson részt vettek még a szetuk, az észtek nyelvjárási csoportjaként, és több határon túli magyar szervezet is képviseltette magát. A Kongresszusok során általában mindig több felszólaló is visszautal az 1992-es sziktivkari eseményre, mint a finnugorság életének a jövőbeni fennmaradás szempontjából döntő fejezetére. A második Világkongresszuson pedig többen azt hangsúlyozták, hogy ennek az eseménynek a sikeres lebonyolítása bizonyíthatja a mozgalom életképességét. Hat szekcióban folyt a munka: a politikaiban, a gazdaságiban, a kulturálisban, a média-informatikaiban, az egészségügyi-demográfiaiban és az ifjúságiban. A média-informatikai szekció állandó szakmai bizottságot hozott létre, a Média és Informatika Bizottságot, amely a Kongresszus másik egyfolytában működő fóruma lett a Konzultatív Bizottság mellett.[20]

Az esemény szervezője az ebből az alkalomból létrehozott társadalmi szervezet, a máig fontos szerepet betöltő Finnugor Népek Világkongresszusa Magyar Nemzeti Szervezete. Magyarország szempontjából a rendezés elvállalása amiatt is szerencsésnek bizonyult, mert ekkor ünnepelte államisága megalakulásának 1100. évfordulóját. A Kongresszus védnöke Göncz Árpád köztársasági elnök volt.

A Kongresszusok történetében a nyitó ülésen a későbbiek során hagyománnyá alakuló esemény zajlott, a három, önálló finnugor állam, Észtország, Finnország és Magyarország, valamint a területén több önálló finnugor szubjektumot is számláló Oroszországi Föderáció köszöntő beszéde. Ekkor, 1996-ban, a finnek nevében Kerttu Törnqvistnek, az észtek nevében Arvo Valtonnak észt írónak, az oroszok részéről pedig Hadzsbikar Hakjasovics Bokov, nemzetiségi miniszterhelyettesnek jutott ez a megtisztelő feladat. A legmagasabb szintű vezetők ekkor még nem jelentek meg személyesen. A rendezvény presztízsének emelkedését mutatja, hogy 2000-ben Helsinkiben és 2004-ben Tallinnban az észt, a finn és a magyar köztársasági elnök is látogatást tesz a rendezvényen, 2008-ban pedig Hanti-Manszijszkban maga az Oroszországi Föderáció elnöke, Medvegyev is követte a példájukat.

A Világkongresszus után a Bizottság folytatta szerteágazó tevékenységét, finnugor találkozókat, fesztiválokat, versenyeket szervezett, részt vett az őshonos népek jogait védő nemzetközi szervezetek munkájában, és megpróbálta elérni, hogy a kisebbségi népeket védő nemzetközi konvenciók és szerződések elfogadásra kerüljenek azon országokban, ahol finnugor népek élnek. Ez utóbbi kérdésben az Európai Parlament is segítségére volt, amely 1998-ban és 2002-ben is tartott ennek jegyében találkozókat. Az észt, a finn, a magyar és az orosz állam is támogatta a Bizottság működését, amely a kulturális események szervezésén kívül folyamatos kapcsolatot tartott fenn az Oroszországi Föderáció nemzetiségi kérdésekkel foglalkozó minisztériumával, és hathatós szerepet játszott abban, hogy az Oroszországi Föderációban létrejött a Finnugor Népek Tanácsa. A Bizottság ülésein a MAFUN megfigyelő státusban volt jelen.[21]

1998-ban az Európa Tanács parlamenti közgyűlése felvette az Oroszországi Föderáció területén található uráli népeket a veszélyeztetett népek közé, amelyek közül kiemelten fenyegetettnek tekintette a mordvinokat, az udmurtokat, a marikat és a komikat. 2000-ben az elmúlt 20 év fejleményeként, az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanácsa létrehozott egy, az őshonos népekkel foglalkozó, folyamatosan működő fórumot. Ez utóbbi szervezet riport formájában tesz javaslatokat a Tanácsnak. 16 tagja van, amiből 8-at az őshonos népek, 8-at pedig a kormányok jelölnek. Az ENSZ-en belül a legmagasabb szinten működik, évente tart találkozókat.[22]

2000. augusztus 9-én Tartuban Észtország, Magyarország és Finnország aláírt egy jegyzőkönyvet, amely együttműködésük irányát jelöli ki.

III. Finnugor Világkongresszus[23]

A III. Finnugor Világkongresszus 2000. december 11−13-a között Helsinkiben, Finnország fővárosában ült össze a Finn-Orosz Társaság és az M. A. Castrén Társaság szervezésében. Tarja Halonen finn államfő mellett jelen volt Lennart Mari észt és Mádl Ferenc magyar köztársasági elnök is. Az Oroszországi Föderáció részéről a nemzetiségi- és migrációs politikáért felelős minisztérium küldöttje jelent meg, ő adta át Putyin elnök üdvözletét. A Kongresszus tematikája a Finnugor Világ a harmadik évezredben – előremutató kilátások kérdéskör mentén összpontosult. A Kongresszuson 21 nép delegációja képviseltette magát: az észtek, a szetuk (külön delegációval érkeztek, de az észtekkel egy szavazaton osztoztak), a finnek, a magyarok, az erzák és a moksák (tehát a mordvinok), a marik, az udmurtok, a komik, a komi-permjákok, a karjalaiak, a tveri karjalaiak, a hantik és a manysik, az inkeri finnek, a vepszék, az izsórok, a lívek, a lappok, a nyenyecek és az enyecek (a két utóbbi szamojéd nép). A Kongresszusok történetében először jöttek el a kvének (egy norvégiai finn csoport), megfigyelői státusban, hogy beszámoljanak helyzetükről. Ez alkalommal csak négy szekciót hoztak létre: a politikait, a kulturális és oktatásit, a környezetvédelmi és egészségügyit, valamint a tömegmédia és információ köré csoportosulót.

A záródokumentumban jóváhagyták, hogy a Rokon Népek Napja minden év október harmadik szombatján legyen megtartva, sürgették, hogy az ILO 169. konvencióját az őshonos népekről, a Keretegyezményt az etnikai kisebbségek jogainak védelmében (1992) és az Európa Tanács regionális és kisebbségi nyelveiről szóló európai chartáját (1992) fogadja el minden olyan állam, ahol finnugorok élnek. Megállapodtak abban, hogy 2004-ben a Világkongresszus helyszíne Tallinn lesz, a Titkárság székhelye pedig Helsinki maradt. A Bizottság Valerij Markovot választotta újra elnökének.

A Kongresszusok történetében újdonságszámba ment, hogy részt vettek rajta az UNESCO, az Európa Tanács és az Európai Unió küldöttjei is. Tallinnban a Világkongresszussal egyszerre került megrendezésre a MAFUN kongresszusa december 9–13-a között, amelynek résztvevői a Világkongresszus záró ülésén beszámoltak tevékenységükről. Többször említették a Kongresszus(ok) során, hogy 1995–2004-ig tart az ENSZ őshonos népek évtizede (ennek keretében készült az ENSZ őshonos népekről szóló deklarációja).

IV. Finnugor Világkongresszus[24]

2004. augusztus 15–19. között Tallinn, Észtország fővárosa adott otthont a soron következő Finnugor Világkongresszusnak. A szervezési feladatokat a Fenno-Ugria Alapítvány látta el, a fővédnök Arnold Rüütel észt köztársasági elnök volt. 27 nép képviseltette magát: az észtek, a szetuk, a vótok (csak megfigyelői státusban), a lívek, a finnek, a kvének (már teljes jogú tagként), a meák (svédországi finn csoport), az inkeri finnek, az izsórok, a karélok, a tveri karélok, a vepszék, a lappok, az erza-mordvinok, a moksa-mordvinok, a marik, az udmurtok, a beszermánok (az udmurtokon belül elkülönülő csoport), a komi-zürjének, a komi-permjákok, a hantik, a manysik, a magyarok, a nyenyecek, a nganaszanok, a szölkupok és az enyecek (az utóbbi négy nép szamojéd). A Kongresszus mottója a Fiatalság – A mi jövőnk volt.

Öt szekcióban tematizálták a megbeszélnivalót (szociálpolitikai; nyelvi és oktatási; kulturális; egészségügyi, demográfiai és ökológiai; média-informatikai). Gazdasági szekciót is terveztek, de helyette inkább gazdasági fórumban egyeztek meg, amelyet Tallinnban, a Kongresszus időtartama alatt valósítottak meg az érintett államok ipari és kereskedelmi szervezetei. Ismételten érkeztek nemzetközi képviselők is a következő szervezetek nevében: UNESCO, ECOSOC, ENSZ őshonos népek képviselete és emberi jogi bizottsága, Európa Tanács, Északi Államok Minisztertanácsa, Európai Nemzetek Föderális Uniója (FUEN; az őshonos népek és az európai kisebbségek legnagyobb szervezete), és már csak a Kongresszus vezértémája miatt sem maradhatott el a MAFUN sem. A Kongresszus történetében először a plenáris ülésen mindenki felszólalhatott saját nyelvén is.[25]

2004. augusztus 18-án a Riigikoguban (az észt parlamentben) az észt, a finn, a magyar, az orosz és az Európai Parlamentnek a Kongresszusra érkező képviselői nyilatkozatot adtak ki. Ezek szerint lényeges, hogy a finnugor érdekeket parlamentáris keretek között is védjék. Felmerült egy, a Világkongresszussal párhuzamosan működő társszervezet lehetősége is. Addig is az Interparlamentáris Unió, az Európa Tanács Parlamenti Ülései, a Biztonsági és Együttműködési Tanács, illetve az Európai Parlament keretén belül kívánnak együttműködni nemzetközi szinten. Örömmel vették tudomásul, hogy Finnország után immár Észtország és Magyarország is az Európai Unió tagjává vált. (Az ebben rejlő lehetőségek felemlítése többször is előfordult a Kongresszus felszólalásaiban. Az Európai Parlamentnek finn−észt−magyar munkacsoportja van.)[26]

A Kongresszus záródokumentumában ismételten kérte, hogy az ILO 169-es konvencióját a területén finnugor lakosságot tudó államok írják alá, felszólította az Oroszországi Föderációt, hogy állítsa vissza a Nemzetiségügyi Minisztériumot, és írja alá a Regionális és kisebbségi nyelvek európai chartáját, valamint bejelentette, hogy a Végrehajtó Bizottság részt kíván venni az Európai Parlament munkájában.

Az Európa Tanács 1998 után 2006-ban újabb ajánlást fogadott el az Oroszországi Föderáció finnugorjainak helyzetéről, melyben megállapította, hogy a törvényi biztosítékok ellenére romlott a jogi állapot. 2007. szeptember 13-án az ENSZ elfogadta az Őshonos népek jogainak deklarációját, ami a finnugor népek számára különösen jelentős esemény, hiszen a Végrehajtó Bizottság tevékenyen részt vett a létrehozás munkájában. (1993-tól tagja volt az ENSZ az őshonos népeknek a deklaráció megfogalmazásával megbízott genfi munkacsoportjának, valamint a tervezett nyilatkozat megújításának munkacsoportjában is tevékeny együttműködést vállalt 1996-tól 2006-ig.)

V. Finnugor Világkongresszus[27]

Az V. Finnugor Világkongresszus 2008-ban, június 28. és 30. között ülésezett Hanti-Manszijszkban, a Hanti−manysi Autonóm Körzet–Jugra fővárosában.[28] Fő témának ezúttal az Identitás és a változó világ-ot jelölték meg. A finn Tarja Halonen, az észt Toomas Hendrik Ilves és a magyar Sólyom László köztársasági elnök mellett először a kongresszusok történetében az Oroszországi Föderáció elnöke is képviseltette magát, Medvegyev személyében. A 24 uráli nép delegációja kb. 300 főtt tett ki, de vendégekkel együtt 700-ra becsülhető a résztvevők száma. Ezúttal öt szekció ülésezett, az etnopolitikai és jogi; a kulturális; a nyelvi és oktatási; a tömegtájékoztatási; és az egészségügyi-demográfiai-ökonómiai. Gazdasági szekció ismételten nem alakult. A nemzetközi szervezetek közül képviseltette magát többek között az ENSZ, az Európai Bizottság és a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO).

Az eddigiektől eltérően a Kongresszus lefolyását néhány kellemetlen konfliktus árnyékolta be. Elsőként az erzák panaszolták el a Kongresszusnak sérelmeiket nyílt levélben, miszerint nem az ő általuk és nem a moksa érdekszervezetek által kiválasztott aktivistákat delegálták a négyévente ismétlődő eseményre, hanem olyanokat, akik a helyi orosz érdekeket szolgálják.[29] Másodszor konfliktus támadt az észt elnök és Koszacsov orosz föderációs Duma-képviselő között. Koszacsov ugyanis az észt elnök nemzeti megújulásra bíztató beszédét szeparatista felhívásként értékelte, durva támadására pedig Ilves és küldöttsége elhagyta a plenáris ülést. Ugyanakkor Medvegyev azt javasolta, hogy a Konzultatív Bizottság székhelye ezentúl az Oroszországi Föderáció valamelyik finnugor köztársaságában legyen. Ez ellen az észtek és a magyarok a szervezetből való kilépéssel fenyegetőzve tiltakoztak. Az ügy végül szavazásra került, ahol 14:9 arányban döntöttek arról, hogy a székhely továbbra is Helsinkiben maradjon, a Bizottság elnöke pedig továbbra is Markov legyen.[30]

A Kongresszus mindazonáltal rendben lefolyt, a záródokumentumban kikötötték, hogy a következő rendezvényre 2012-ben Magyarországon kerül sor. Több éves munka eredményeként könyvelték el a 2007-es ENSZ-deklarációt az őshonos népekről és az Európai Unió központi költségvetésének 2,5 millió eurós támogatását a finnugor kisebbségek számára.[31]

Összegzés

A tanulmány a jelenleg élő 16 finnugor nép politikai helyzetét követte nyomon, precizitásra törekedve. Közülük az önálló államot alkotó három népről (magyar, finn, észt) csak alapadatokat közölt, valamint olyan jellegű információkat amelyek kapcsolatba hozhatók a nyelvükért, kultúrájuk megőrzéséért küzdő kisebb nyelvrokonaiknak adott segítségnyújtásukkal.

Az Oroszországi Föderáció területén, a róluk elnevezett köztársaságokban élő titulatív finnugor népek éltek azzal az Oroszországi Föderáció alkotmányában biztosított jogukkal, hogy saját nyelvüket a köztársaság hivatalos nyelvévé emeljék. Így a mordvin, a mari, a komi és az udmurt ma államnyelvnek minősülnek. Két köztársaságban, ahol két egyenrangú nyelvjárás is él, mind a kettőt, a mordvinoknál az erzát és a moksát, a mariknál a hegyi és a mezei mari nyelvjárást (vagy nyelvet) is ebben a kitüntetésben részesítették. Az ötödik finnugor köztársaságban, a karélokéban ez azért nem sikerülhetett, mert a 2004-es helyi nyelvtörvény ugyan a karélt államnyelvnek titulálta, de az Oroszországi Föderáció területén csak olyan nyelv funkcionálhat államnyelvként, amelynek írásmódja cirill betűs.

Ennek ellenére a többi köztársaságban sem olyan tökéletes a helyzet. A finnugor nyelvek ugyanis nyelvújításra szorulnak, a közélet színterein hiányos a terminológiájuk. Ezen felül – úgy tűnik – a Mordvin és a Mari Köztársaságban helyi orosz asszimilációs törekvések is akadályozzák a nyelv és a kultúra megőrzését, amit még az is tetéz, hogy az erzák és a moksák ahelyett, hogy összefognának, külön népnek kezdik tekinteni magukat.

Mindezek a népek úgy védik kultúrájukat, hogy kongresszusokat hoznak létre, amelyek az illető nép egészét összefogják a köztársaság határain belül és kívül. Ezekre a kongresszusokra azért van szüksége a karéloknak, a mordvinoknak, a mariknak, a komiknak és az udmurtoknak, mert egyrészt kisebbségben vannak a róluk elnevezett szubjektumokban, másrészt mert népük egy része szubjektumaik határain kívül él.

Lényegében ugyanezt teszi a Számi Kongresszus is a négy országban élő lapp néppel, amelynek a Számi Kongresszus mellett államonként léteznek különböző szintű érdekvédelmi társaságai is. A Norvég Lapp Parlamentnek van a legnagyobb hatásköre, a finnországi Parlament független, a svédországi a közigazgatási rendszer része, felelősséggel tartozik a svéd parlamentnek és kormánynak. Az Oroszországi Föderáció területén élő lappok érdekvédelmi képviseletét a Kolai Lappok Újjászületéséért Alapítvány látja el.

Rosszabb helyzetben élnek a hantik és a manysik a róluk elnevezett szubjektumban, a Hanti−manysi Autonóm Körzet–Jugrában. Nem emelték államnyelvvé nyelveiket, egyrészt azért, mert az ő közigazgatási egységük jogállása nem köztársaság, másrészt pedig azért, mert a két nép együtt is alig éri el az Autonóm Körzet lakosságának 1,9%-át. Kongresszust nem hívtak össze, nyelvük és kultúrájuk megmentéséért a Jugria Megmentése Mozgalom, az Obi-ugor Népek Újjászületése társaság és az Északi Alapítvány küzd. A nemzetiségi földek státusáról szóló rendelkezés számukra kedvezőnek bizonyult, védte érdekeiket, azonban egy 2002-es új jogszabály az őket védő földhasználati és tulajdonosi jogokat megszüntette, ezért földjeik ma veszélyben forognak. Saját nyelvi elnevezésük, a Jugra 2003-as hozzátoldása szubjektumuk elnevezéséhez nemzetiségi öntudatuk növekedését mutatja. (A másik finnugor autonóm körzet, a komi-permják, megszűnt, ahogyan a szamojéd lakosságú Jamal–nyenyec Autonóm Körzet is.)

Nemzeti körzettel rendelkeznek a lívek Lettországban, ez a Lív Partvidék. Az újonnan függetlenné vált lett állam megértő figyelemmel fordult a nemzeti identitását megmenteni akaró nép felé, amelyik, bár jelenleg anyanyelvét nem beszéli, kultúráját mindenképp meg akarja őrizni, sőt szétszórt népből újra egységessé kíván válni. A Lív Szövetség, amelyik a lív kultúrát magukénak vallókat összefogja, tulajdonképpen nem a Lív Partvidéken, hanem Rigában, Lettország fővárosában működik. A lívek is élnek nemzetiségi jogaikkal, védik természeti kincseiket és gyakorolják halászati jogukat.

A finnugor népek között a Leningrádi területen élő vótok és izsórok, valamint a Karél Köztársaságban, a Leningrádi és Vologdai területen élő vepszék vannak a legrosszabb helyzetben. 1988-ban Vepsze Konferencia nyílt a Karél Köztársaság fővárosában, vagyis a vepszék is megindították a népi összefogást az Oroszországi Föderáció különböző területein élő tagjaik számára. Visszaesést jelent azonban, hogy a Karél Köztársaságban lévő nemzetiségi körzetük 2006. január 1-jével megszűnt. Nincs semmilyen politikai védelmük, a szó szoros értelmében veszélyeztetett népek, bár az izsórok talán még sincsenek olyan kevesen, ha számításba vesszük azt, hogy 1964-ben még 22 faluban, 1989-ben pedig legalább 15 faluban alkottak többséget. Védelmükre szolgál az a 2000-es rendelet, amely a 45 őshonos nemzet között említi őket. Létezik már kulturális szervezetük, és önálló küldöttséggel vettek részt a 2000-es Finnugor Világkongresszuson. A névtelenségből lassan a vótok is kiléptek a Vót Kulturális Klub és a Világkongresszus 2004-es küldöttsége révén.

 Jobb a helyzete az inkeri finneknek és a lappok közül azoknak, akik a Murmanszki területen, a Kola-félszigeten élnek. Az inkeri finneknél társadalmi és egyházi szervezetek, a lappoknál alapítvány harcol népük identitásának megőrzéséért. Segítségükre van nyilván az is, hogy másutt is vannak összefüggő autonóm településeik. (Az inkeri finneket a finnek támogatják, a lapp nép összefüggő hazája pedig négy ország területén található.)

 A finnugor népek tekintetében széles sáv húzódik az önálló állami léttől a teljes védtelenségig. Legjobb helyzetben vannak a magyarok, a finnek és az észtek. Az Oroszországi Föderációban köztársaságokat alkotó népek is megtalálták a lehetőséget arra, hogy kongresszusok szervezésével összefogják népük szétszóródott tagjait és köztársaságaikon belül (ahol névadó szerepük ellenére kisebbségben vannak) is megpróbálják megvédeni népük érdekeit harcolva kultúrájuk megőrzéséért.

Megmaradásukért küzdenek a manysik és a hantik, a vepszék, a lívek és az inkeri finnek. Ezek a népek kultúrájukat biztosan megőrzik, ha nyelvüket nem is. A vótokról és az izsórokról is láthatjuk, hogy harcot kezdtek túlélésük érdekében. A számi (lapp) nyelv és kultúra fennmaradásában talán bízhatunk.

A finnugor népek megmaradásáért folytatott harcához nagy segítséget adott a Finnugor Népek Világkongresszusa, amely védelmet és politikai fórumot is teremtett számukra. Hogy ez mennyire így van, azt bizonyítja az is, hogy testvérnépeik, az uráli nyelvcsalád másik ágát képező megmaradt kis szamojéd népek is csatlakoztak a Világkongresszushoz.

Összefüggésében tehát megállapítható, hogy a 15 még élő finnugor nép minden lehetőséget megragad identitása megőrzésére, még a sokáig névtelenségbe burkolózott izsórok és vótok is.

Irodalom

• III World Congress of the Finno-Ugrian Peoples. Helsinki, 2000 [Joshkar-Ola, 2001].
• Asztalos, Cserna, Tóka 2005 = Asztalos Erika, Cserna Krisztina, Tóka Anita, Udmurtia − háromféleképpen, Finnugor Világ, 2005. szeptember, 17−20.
• Barcza 2003 = Jelentés a rokon népek finnországi programjának 2002. évi megvalósulásáról, illetve tervezet a 2003. esztendőre, szerk. Barcza Virág, Finnugor Világ, 2003. július, 18−22.
• Bereczki András 2000a = A vepszék története = Nyelvrokonaink, szerk. Nanovfszky György, Budapest, Teleki László Alapítvány, 2000, 55−57.
• Bereczki András 2000b = Az izsórok története = Nyelvrokonaink, szerk. Nanovfszky György, Budapest, Teleki László Alapítvány, 2000, 63−64.
• Bereczki András 2000c = A lívek története = Nyelvrokonaink, szerk. Nanovfszky György, Budapest, Teleki László Alapítvány, 2000, 65−67.
• Bereczki András 2000d = A lappok története = Nyelvrokonaink, szerk. Nanovfszky György, Budapest, Teleki László Alapítvány, 2000, 73−76.
• Bodrogi, M. Enikő 2006 = Finn nyelvek párbeszéde – avagy a nyelvi identitás arcai Fenoskandiában = Nyelvi közösségek – nyelvi jogok, szerk. Benő Attila és Szilágyi N. Sándor, Kolozsvár, A Szabó T. Attila Nyelvi Intézet Kiadványai (3), 2006, 63–71.
• Csepregi 2001 = Finnugor kalauz, szerk. Csepregi Márta, Budapest, Panoráma, 2001.
• Csepregi 2003 = Csepregi Márta, A kislétszámú őslakos északi népek hagyományos kultúrájának megőrzése és fenntartható fejlődés problémái, Finnugor Világ, 2003. december, 35−40.
• Csepregi 2007 = Finnugorokról felelősen − cikksorozat a legnagyobb finn napilapban, összeállította Csepregi Márta, Finnugor Világ, 2007. szeptember, 8−12.
• Csúcs 2004 = Csúcs Sándor, Udmurtiai beszámoló, Finnugor Világ, 2004. június, 13−16.
• Csúcs 2007 = Csúcs Sándor, Konferencia a kisebbségi nyelvekről, Finnugor Világ, 2007. szeptember, 15−18.
• Csúcs 2008 = Csúcs Sándor, A Finnugor Népek V. Világkongresszusa, Finnugor Világ, 2008. szeptember, 3−9.
• Csúcs–Falk 2004 = Csúcs Sándor, Falk Nóra, A Finnugor Népek IV. Világkongresszusa, Finnugor Világ, 2004. szeptember, 3−15.
• Dobó Attila 2000 = A komik története = Nyelvrokonaink, szerk. Nanovfszky György, Budapest, Teleki László Alapítvány, 2000, 91−95.
• Duray 2002 = Duray Zsuzsa, Nyelvpolitikai törekvések Finnországban és az eurofinn, Finnugor Világ, 2002. december, 8−14.
• Észt támogatás a rokon népeknek, Finnugor Világ, 2000. július, 10–14.
• Falk 2002 = A finnugor népek Konzultatív Bizottságának ülése, Falk Nóra ford., Finnugor Világ, 2002. december, 38−39.
• Fejes 2003 = A komi mint államnyelv: álom vagy valóság?, Fejes László Jevgenyij Cipanov nyomán, Finnugor Világ, 2003. december, 15−22.
• Finno-Ugrian Bulletin, Yoshkar-Ola, 1999.
• Finno-Ugrian Bulletin, Yoshkar-Ola, 2000.
• Finno-Ugrian Bulletin, Yoshkar-Ola, 2003.
• Finno-Ugrian Bulletin, Yoshkar-Ola, 2005.
• Finnugor népek világkongresszusa, A Komi Köztársaság kiadványa (Goszkomsztat Reszpubliki Komi), Sziktivkar, 1992, XII. 1−3.
• Heinapuu 2004 = Andres Heinapuu kiad. 4^th World Congress of the Finno-Ugric Peoples. Tallinn, Estonia, August 15−19, 2004. Speeches and Documents, MTÜ Fenno-Ugria Asutus, 2004.
• Jávorszky 1991 = Jávorszky Béla, Észak-Európa kisebbségei, Bp., Magvető, 1991.
• Klima 2000 = Klima László, Az udmurtok története = Nyelvrokonaink, szerk. Nanovfszky György, Budapest, Teleki László Alapítvány, 2000, 97−101.
• Lehtinen 2005 = Lehtinen Ildikó, Mi újság Mariföldön?, Finnugor Világ, 2005. június, 8−9.
• Mikesy 2000 = Mikesy Gábor, Az obi-ugorok története = Nyelvrokonaink, szerk. Nanovfszky György, Budapest, Teleki László Alapítvány, 2000, 103−107.
• Nagy József 2000 = A mordvinok története = Nyelvrokonaink, szerk. Nanovfszky György, Budapest, Teleki László Alapítvány, 2000, 77−81.
• Nanovfszky 1996 = A finnugorok világa. A II. Finnugor Világkongresszus tiszteletére Budapest, 1996. augusztus 16−21., szerk. Nanovfszky György, Budpest − Moszkva, 1996.
• Nanovfszky 2000 = Nyelvrokonaink, szerk. Nanovfszky György, Budapest, Teleki László Alapítvány, 2000.
• Nanovfszky 2008 = Nanovszky György, „Nyelvével hal a nemzet” Gondolatok a Finnugor Népek V. Világkongreszusáról = Navigare humanum est, Pusztay János hatvanadik születésnapjára, Budapest, Finnugor Népek Világkongresszusa Magyar Nemzeti Szervezete, 2008, 145−150.
• Peregi Dóra 2000 = Peregi Dóra, Az inkeri finnek története = Nyelvrokonaink, szerk. Nanovfszky György, Budapest, Teleki László Alapítvány, 2000, 59−61.
• Pomozi Péter 2000 = A marik története = Nyelvrokonaink, szerk. Nanovfszky György, Budapest, Teleki László Alapítvány, 2000, 83−87.
• Pusztay 2006 = Pusztay János, Nyelvével hal a nemzet, Budapest, Teleki László Alapítvány, 2006.
• Salánki 2008 = Salánki Zsuzsa, Kétnyelvűség az oroszországi finnugorok körében, Finnugor Világ, 2008. március, 14−18.
• Sándorfi 2005 = Sándorfi Veronika, Néhány szó a mafun-ról, Finnugor Világ, 2005. március, 19−22.
• Sipőcz 2005 = Sipőcz Katalin, www.perepis2002.ru. A 2002-es oroszországi népszámlálás uráli népekre vonatkozó főbb adatai, Finnugor Világ, 2005. június, 23−26.
• Szanukov, Kszenofont 2000 = Oroszország finnugor népei: a múlt és a jövő = Nanovfszky 2000 = Nyelvrokonaink, szerk. Nanovfszky György, Budapest, Teleki László Alapítvány, 2000, 121−178.
• Szebelédi 2006 = Szebelédi Kata, Az államalkotó finnugor népek felelősségéről, avagy az oroszországi finnugor népek helyzetének komplex kezelése az Európai Unió programjainak segítségével, Külügyi Szemle, 2006. tavasz-nyár, 172−188.
• Szent-Iványi 2005 = Szent-Iványi István: A finnugor kisebbségekről, Finnugor Világ, 2005. december, 37.
• Szíj 1996 = Szíj Enikő, III. Finnugor Világkongresszus, Reguly Társaság Értesítője, 1996/12., 3−5.
• Szíj 1999 = Szíj Enikő szerk., II. Finnugor Világkongresszus Budapest 1995, Bp. Finnugor Világkongresszus Magyar nemzeti szervezete, 1999.
• Szíj 2000a = Szíj Enikő, Néhány fontos oroszországi jogi dokumentum = Nyelvrokonaink, szerk. Nanovfszky György, Budapest, Teleki László Alapítvány, 2000, 427−435.
• Szíj 2000b = Szíj Enikő, A Finnugor Világkongresszus vázlatos története és legfontosabb dokumentumai = Nyelvrokonaink, szerk. Nanovfszky György, Budapest, Teleki László Alapítvány, 2000, 367−401.
• Szíj 2007 = Szíj Enikő, Kerekasztal Sziktivkarban a Finnugor Világkongresszus 15 éves jubileuma alkalmából, Finnugor Világ, 2007. szeptember, 12−15.
• Szőke 2009 = Szőke Natália, Dokumentumgyűjtemény a vepsze nemzetiségi mozgalmakról, Finnugor Világ, 2009. június, 39−43.
• Taagepera 2000 = Rein Taagepera, A finnugor népek az orosz államban, Budapest, Osiris, 2000.
• Tóth 2004 = Villáminterjú a Finnugor Népek IV. Világkongreszuának hat résztvevőjével, összeállította Tóth Szilárd, Finnugor Világ, 2004. szeptember, 24−29.
• Urpo Vento, Tarmo Hakkarainen, Finn segítség az oroszországi finnugor népeknek, Finnugor Világ, 2000. július, 6−10.
• Vadas 2003 = Vadas Róbert összeállítása, Nyilatkozat a mordvin nyelv és kultúra védelmében, Finnugor Világ, 2003. december, 38−39.
• Vizi 2001 = Vizi Balázs, A lapp parlamentek a skandináv országokban, Fundamentum, 2001/3. (http.borcale.konto.itv.se/sarnieng.htm)
• Zaicz 2001 = Zaicz Gábor, A mordvin nyelv jövőjéről − Nyikolaj Butilov tudományos és tudománypolitikai tevékenységének tükrében, Finnugor Világ, 2001. szeptember, 27−29.
• Zaicz 2005 = Zaicz Gábor, Anduganov emlékezete és a cseremiszek jogai, Finnugor Világ, 2005. december, 10−12.

Internetről letöltött cikkek

• Another Mari activist beaten ()
• Appeal on Behalf of the Mari People Collected Eleven Thousand Signatures. 2006. április 26. ()
• Attack on Galina Kozlova and oppression of Mari minority in Russia condemned ()
• Erzyan activists bemoan "Finno-Ugric show” ()
• Ethnic rights activist severely beaten in Russia’s Mari Republic ()
• Goble, Paul, Window on Eurasia: Russians Tighten Information Blockade Against Mari Activists ()
• Goble, Paul, Komis get a nationality ministry again but will it save them? ()
• Goble, Paul, Mari Pagans Go Online to Defend Their Holy Places ()
• Goble, Paul, Will Bill Gates Save a Small Finno-Ugric People ()
• Head of Ust-Luga Company: Votes Are Not a Small Nation ()
• Horn, Frank, A kisebbségi jogok biztosítása Finnországban ()
• How the Russian Bureaucracy Worked to Capture, then Close Down the Mari ‘Theme’ ()
• Kalabugin, Valeri, Persecuted by Authorities, the Last Independent Newspaper in the Erzya Language Faces Closure. 2007. augusztus 24. ()
• Karelia is implementing the program of state support of Karelian, Veppsian and Finnish languages ()
• Komi ex-governor offered post of senator ()
• Madslien, Jorn, Russia's Sami fight for their lives. 2006. december. ()
• Mari El: Authorities Playing Hide and Seek ()
• Mari Ushem's chairwoman cleared of charges. Ford. Kerkko Paananen ()
• Mordovian authorities attack opposition newspaper ()
• New Komi Governor sworn in ()
• Russian Federation: The Mari minority of the Republic of Mari El is politically disempowered and culturally vulnerable ()
• Russia’s Finno-Ugrics tell Medvedev They’d Be Happy to Have Half the Rights of Ethnic Russians in Estonia ()
• Sólyom László köztársasági elnök beszéde a Finnugor Népek V. Világkongresszusán. 2008. június 28. ()
• State Power and the Authorities Do Not Speak in Karelian and Vepsian ()
• Yyvan, Erik, Can Mari Ushem Continue Its Existence in Mari El? ()

Honlapok

• A finnországi Lapp Parlament honlapja:
• A finnugor és szamojéd zászlók honlapja: fu.nytud.hu/zlo/index.html
• A Hanti-manysi Autonóm Körzet honlapja:
• A Karél Köztársaság kormányának honlapja:
• A Komi Köztársaság hivatalos honlapja:
• A Mari Köztársaság honlapja:
• A norvégiai Lapp Parlament honlapja:
• Az Orosz Föderáció napi online hírei:
• Összefoglaló honlap a lappokról:
• A svédországi lapp parlament honlapja:
• Az Udmurt Köztársaság honlapja:
• Tények Észtországról, Finnországról, Lettországról:
• Tények Mordóviáról:
• A veszélyeztetett népek vörös könyve az izsórokról:
• A veszélyeztetett népek vörös könyve a vótokról:
• Az észtországi Finnugor Alapítvány honlapja: ?

Jogforrás

• Az Orosz Föderáció Alkotmánya: