4. rész

3. Kisebbségben Lettországban 

Lívek

Az 1989-es népszámlálás szerint „igen kevesen” voltak. Az 1996-os Finnugor Világkongresszuson olyan adat látott napvilágot, hogy számuk kb. 300 fő. Ebből 50-en beszélik a nyelvet. 2000-es adat szerint a lettországi népszámláláson 171-en vallották magukat lívnek. Ez a szám 2002-ben 177-re emelkedett. A nyelvet mindeközben csak tucatnyian beszélik, de kultúrájukhoz egyre többen ragaszkodnak. Önbevallásuk alapján ők lív nemzetiségűek, beszélni azonban lettül beszélnek. A lettek 20. századi függetlenedése a lívek reneszánszát hozta el. 

Lív autonómia, a Lív Partvidék

1923-ban alakult meg a Lív Szövetség/Tanács (Lîvõd Ît) észt és finn támogatással, Karl Stalte vezetésével. Még ebben az évben megalkották a lív szimbólumokat: megszületett a lív zászló és a lív himnusz. Lív nyelvű kiadványok jelentek meg, és a nyelvet oktatni kezdték a helyi iskolákban. 1923-ban népszavazáson kérték a nemzetiségi járás felállítását, amit azonban a lett kormány visszautasított. 1939-ben megnyitották a Lív Nép Házát. 1980-ban megalakult a Lív Kultúra Társasága, 1989-ben megújult a Lív Szövetség, amely célul tűzi ki – rigai központtal – a lív kultúra megőrzését, és támogatja a lívek visszatelepedését.

A Lív Partvidéket (Livod Randa; Randa jelami) végül 1991-ben Lettország kormánya hozta létre védett lív kulturális-történelmi területként. Centruma Mazirbe. Jelentős pénzt kap a lett központi költségvetésből. Közigazgatási felügyeletét az illetékes (Talsi és Ventspils) városok szervei, szakmai ellenőrzését a lett belügyminisztérium végzi. A területet a Lív Szövetség javaslata alapján az adminisztratív szervek által kinevezett vezető, vezetőség irányítja. 5,5 km mélyen a partmenti tenger halászati joga is megilleti, a természeti kincsek védelmét maga szervezi. A Lív Szövetség egy képviselőt küld a lett parlamentbe.

A 2004-es Finnugor Világkongresszuson magát tiszteletbeli finnugor államnak tituláló Lettország az autonómia biztosításán túl is támogatta a líveket. 1991. március 19-én törvényt fogadott el a nemzeti és etnikai csoportok szabad fejlődéséről, amely alapján a lett őshonos népnek számít, az 1992-es nyelvtörvény 2000-ben életbe lépett módosító határozata szerint[1] pedig a lív − a lett mellett − őshonos nyelv (a többi – elsősorban az orosz – idegen).

A 19. században született meg a lív latin betűs írásbeliség, 1863-ban pedig az első lív nyelvű könyv. 1931-től Livli című havi újság jött létre, amely a szovjet idők után, 1992 óta újra megjelenik. Ezen kívül a Lív Almanachis is rendszeresen kapható. Jelenleg lív iskola nem működik, de lív falvak lett iskoláiban lehetőség van a lív nyelv tanulására Észak-Kurzeme mentén. A Lív Partvidék rendezvényeknek, találkozóknak, gyerektáboroknak ad helyet. 1994-ben a Lív Szövetség és a Lív Partvidék szervezésében tudományos konferenciát szerveztek Mazirbében. A hagyomány azóta is él, minden év első szombatján fesztivált rendez itt a Lív Szövetség.

1995 őszétől megindult a lív nyelv egyetemi szintű oktatása, 1997-től lív kultúrából, lív örökségből is diplomát lehet szerezni. A lett rádió Sétaút lív földön címmel sugároz lív nyelvű műsort. 1999-ben kulturális programsorozat indult Lívek Lettországban elnevezéssel. 2000 elején Mazirbében felújították a Lív Házat. 1999-ben elindult egy hosszú program A Lívek Lettországban címmel.[2]

4. Kisebbségben négy országban 

Számik (lappok)

Norvégiában, Svédországban, Finnországban és az Oroszországi Föderációban élnek összefüggő területen, önmagukat saját honlapjuk tanúsága szerint az Európai Unió egyetlen őshonos népének tekintik.[3] Fennoskandia-ban és a Kola-félszigeten együttvéve kilenc számi nyelvjárás él, amelyek közül az északi számi helyzete a legmegnyugtatóbb.[4] A számik alapvető tevékenysége a rénszarvastenyésztés és kisebb mértékben a halászat. A rén­szarvastenyésztés identitás-megőrzésük alapját adja. A Lapp Intézet (Sami Instituhtta) a norvégiai Kautokeinóban fejt ki tevékenységet, nyelvi és kulturális, oktatási és információs, valamint életmód-, környezetvédelmi és jogi részlege van. A Lapp (vagy számi) Kongresszus 1953 óta háromévenként ül össze, a közbeeső időben pedig a Számi Tanács (Sámiráddi; Sami Parliamentary Council; SPC) koordinál (székhelye Norvégiában található), többek között összeállítja a kongresszus programját. Az egységes lapp zászlót és nemzeti jelképeiket a 13. lapp kongresszus fogadta el 1986-ban. A Tanács először 1956-ban ült össze, 1992 óta az Oroszországi Föderáció lappjai is részt vesznek munkájában. Kezdetben 15 fős tagsága mára nyolc főre apadt, három norvégiai, két svédországi, két oroszországi és egy finnországi küldött személyében.[5]

Az 1993. január 11-én létrejött Barents Európai-Arktikus Régió (BEAR) a vepszéken kívül a számiknak is önszerveződési lehetőséget nyújt. Amellett ugyanis, hogy a Norvégia, Svédország, Finnország és az Oroszországi Föderáció által a szervezeten belül létrehozott regionális tanácsnak a tagjai, a régió őshonos népek helyzetével foglalkozó munkabizottságába is küldhetnek egy-egy képviselőt a négy állam területéről.[6] 

Norvégiában

1989 óta működik a 31 tagú lapp parlament, a Same Tinget, melynek első ülését a király nyitotta meg. Választó és választható minden 18 év fölötti norvég állampolgár, akinek anyanyelve, illetve akinek egyik szülőjének vagy nagyszülőjének anyanyelve a lapp, illetve akinek egyik szülője a lapp választói nyilvántartásban szerepel. A lappok kizárólagos joggal rendelkeznek a rénszarvastenyésztésre, haszonélvezetük örök időkre szól, a tevékenységet magát azonban csak 2000-en űzik. Az 1980-as lapp nyelvtörvény értelmében a hatóságokkal szemben joguk van anyanyelvüket használni. Norvégia elfogadta az 1989-es 169. számú ILO-egyezményt az őshonos és törzsi népek jogairól, így elfogadta, hogy a lappok társadalmi, kulturális, politikai és gazdasági fejlődésükről maguk dönthessenek, és hagyományos lakóhelyükön rendelkezzenek a természeti és erőforrásokkal. Parlamentjük önálló intézmény, a kormány a munkájába nem avatkozhat be. Minden olyan ügyben eljárhat, amely megítélése szerint különösen érinti a lapp lakosságot. Az állami szervek kötelesek véleményét kérni olyan kérdésekben, amelyek a lapp parlament hatáskörébe tartoznak. A lapp közigazgatás négy Lapp Tanácsból áll, melyek a kulturális ügyekkel, a lapp nyelvvel, a lapp javakkal és a lapp műemlékekkel foglalkoznak.[7] 

Svédországban

A svéd parlament 1977-ben ismerte el a lapp kisebbséget a svédországi lapp parlament honlapja szerint. A Lapp Parlament, a Sameting 1993-ban alakult meg, a második választás 1997-ben történt meg. 31 tagból áll, csak az elnök dolgozik teljes munkaidőben. A Sameting felelősséggel tartozik a svéd parlamentnek, illetve a kormánynak, tehát nem független. Hatásköre kizárólag kulturális és műemlékvédelemmel kapcsolatos kérdésekre terjed ki, javaslattételi jogosultsággal. A svéd közigazgatási rendszer része, költségvetési szerv. Az állami szerveknek nincs konzultációs kötelezettsége vele szemben, még lapp kulturális ügyekben sem. A kultúra állami támogatásával, iskolákkal, a lapp nyelvhasználattal, földekkel, vizekkel, a lappok életkörülményeivel foglalkozik. Minden 18 év feletti svéd állampolgár választhat és választható, amennyiben lappnak tekinti magát és anyanyelve, vagy valamelyik szülőjének, illetve nagyszülőjének anyanyelve lapp, vagy lapp volt, illetve egyik szülője szerepel a lapp választói nyilvántartásban. Svédország 1999 februárjában az ILO 169-es konvenciójának elfogadásával a lappot elismerte őshonos népnek. A rénszarvastenyésztés örök haszonélvezeti joga kizárólag az övéké, bár ez a 43 lapp faluban lakó 17 000 emberből csak mintegy 2500 főt érint.[8] 

Finnországban

A lappok Finnország 4 járásában, Enontekiöben, Inariban Utsjokiban és Sodankylän élnek. A négy járás összefoglaló neve magyarul Lapp Szülőföld. 1992-ben Lapp Nyelvtörvény lépett hatályba, a lappok területére vonatkozólag. Az 1995-ös alkotmány és az ezt megerősítő 2000-es alkotmánymódosítás megadja nekik a jogot arra, hogy hivatalos ügyekben használják anyanyelvüket. A törvény szerint az tekinthető lappnak, aki saját magát annak tartja, első nyelve, vagy valamelyik szülőjének, vagy nagyszülőjének első nyelve a lapp, (illetve egyik szülő vagy nagyszülő lapp). Az 1995-ös alkotmány alapján született meg a Lapp Országgyűlésről szóló törvény, amelynek értelmében minden olyan ügyben hatóságilag ki kell kérni a véleményüket, amelyek őket, mint őshonos népet, érintik.

A Lapp Parlament, a Samitinggi, 1996 eleje[9] óta működik, utoljára 2007-ben volt választás, legközelebb 2011-ben lesz. Elődje 1973 és 1995 között Lapp Küldöttség néven működött. Ez a lappok legfontosabb közigazgatási szerve Finnországban. Nem állami szerv, nem része a közigazgatásnak, független, önálló közjogi testület, az Igazságügyi Minisztérium alá rendelve működik, főként kulturális kérdésekkel foglalkozik. A közösségi döntéshozatalban és a közigazgatásban van szerepe, konzultációs joggal rendelkezik. Hatásköre csak a lapp lakóterületre terjed ki, de Finnország minden lapp nemzetiségű, 18. életévét betöltött polgára választhat és szabadon választható, amennyiben finn állampolgár és a megelőző két évben állandó lakóhellyel rendelkezett Finnországban. Választhat az, akinek első nyelve, illetve valamelyik szülőjének vagy nagyszülőjének első nyelve a lapp, illetve valamelyik szülője szerepelt a lapp parlament választói nyilvántartásában. A Sámitinggi képviselőtestülete 21 fős, a plénum négyszer-ötször ülésezik évente. A házelnök hivatali ideje négy év, két alelnök segíti a munkáját. A parlament saját tagjaiból végrehajtó szervet hoz létre két éves intervallummal. Négy bizottsága is működik 5-5 képviselővel, amelyek az egészségüggyel, a lapp nyelvvel, a kultúrával és az oktatással foglalkoznak.

A finnországi lappok sérelmesnek érzik, hogy a rénszarvastenyésztés nem kizárólag az ő joguk, hanem azoké az uniós állampolgároké is, akik állandó lakóhellyel rendelkeznek Finnországban, és hogy Finnország nem csatlakozott az 1989. évi 169. sz. ILO egyezményhez. Mindezt hátrányként érzékelik.[10] 2002-ben a finnországi számik vezetője elmondta, hogy a finn államtól vissza akarják kapni az őket illető földeket. A visszaszolgáltatásra azonban az állam nem hajlandó.[11]

Finnországban a kilencből három számi nyelvjárás él: az északi, a koltta számi és az inari számi. Ez utóbbiak kizárólag Inari községben élnek 350-en, a hagyományos nagycsordás réntartást nem űzik, jojkát sem énekelnek. Identitásuk kifejezésére az 1980-as évek végén kulturális társaságot hoztak létre, ez az Inari Számi Nyelv Társasága (Anarâškielâ Servi). 1997-től inari számi nyelvű óvoda nyílt, 2000-től az iskola alsó osztályaiban több tárgyat is inari számi nyelven oktatnak. A finn kormány támogatásával (fészekprogram) lehetőség nyílik tehát arra, hogy a nyelv megőrzéséért tudatosan lépjenek fel.[12]

Az Oroszországi Föderáció területén

Az 1989-es népszámlálás adatai szerint az Oroszországi Föderáció területén 1835 számi élt, a legtöbben, 1615-en, a Murmanszki területen, a Kola-félszigeten (a Murmanszki terület lakossága 1 millió 155 ezer), Szentpétervárott 26-an, az Arhangelszki területen 10-en és a Karjalai Köztársaságban szintén 10-en. 1989-ben csak 42,2%-uk beszélte a nyelvet. 2002-re megnőtt a számuk 11%-kal, ez kb. 2000 főt jelent.

1989 őszén Murmanszkban létrejött a Kolai Számik Szövetsége. Az ő munkájuknak köszönhető, hogy a Murmanszki terület alapszabályába belekerült a számi, mint északi őshonos nép. A Szövetség később tagja lett az 1956-ban kétévente ülésezni kezdő Lapp Tanácsnak (Sámiráddi, Norvégiában alakult), 1992 júniusában pedig a Szövetség a Skandináv Számik Uniójának (az unió 15. kongresszusán). Így mostanra a kolai lappok érdekérvényesítésére nemzetközi szinten is van lehetőség.[13]

A néhány rénszarvascsordával is rendelkező Kolai Lappok Újjászületéséért Alapítvány érte el azt, hogy 1989-ben megindult a lovozerói internátusban az alapfokú lapp anyanyelvű oktatás. (Lovozero a Murmanszki terület központi számilakta városa.) Ennek előzménye, hogy 1933-ban létrehoztak egy latin betűs irodalmi nyelvet. Ekkor 17 iskolában folyt a lapp nyelvű irodalmi oktatás, amelyet 1937-ben megszüntettek. Murmanszkban az Orosz Tudományos Akadémiának lapp részlege működik, Petrozavodszkban pedig lapp kutatócsoport, és Szentpéterváron, a Herzen Egyetemen is foglalkoznak lappológiával, főként néprajzi kutatásokkal.[14] 1993-ban Samnurus néven alakult kolai számi ifjúsági egyesület.[15] A 2003-ban, Lovozeróban megnyitott kulturális centrumukon − ahonnan rádióadást is sugároznak − büszkén lobog az identitásukat kifejező számi zászló. 1998 óta időről időre tüntetéseket szerveznek természeti környezetük védelmében.[16]