A krónika finnugor vonatkozású részei

 

 

 

A krónikából lefordított és itt közölt részletek sokszor éppen csak megemlítik a különböző finnugor népeket. Egyes részek csak a bennük említett vidékek és városok miatt kerültek válogatásunkba. A krónikában szereplő települések többsége ősi finnugor területeken jött létre. A falakon belül, s a városok körzetében finnugor lakosság is élt. A történelmi események követhetőségének érdekében közlünk olyan részleteket is, amelyeknek nincsenek finnugor szereplői. A Szinódusi másolat („sztarsij izvod”) és a Komisszionnij-másolat („mladsij izvod”) finnugor vonatkozású részeit együtt, időrendben közöljük. A szövegrészletek végén zárójelben utalunk az eredetre: (Sz., K.). A szinódusi másolat közlésénél a későbbi kiadás többet tartalmazó helyeit a szövegbe illesztettük a következő magyarázó jelekkel: A= Akadémiai másolat, K= Komisszionnij másolat, T= Tolsztoj-másolat. A krónika különböző változataiban előfordulnak olyan finnugor vonatkozású események, amelyeket a Régmúlt idők krónikájából már megismerhettünk, ezeket itt nem közöljük. A krónikában a földrajzi, a nép- és személynevek írásmódja változó. A fordításnál mindig az eredetit követtük, a különböző változatokat nem egységesítettük. Az orosz krónikák datálása a bizánci rendszeren alapul. Az időszámítás kezdete – Krisztus születése – e rendszerben 5508. szeptember 1. A pravoszláv egyház azonban két változatát is használta ennek. Az egyik az úgynevezett márciusi év, ez 5509. március 1-jétől számította az évkezdetet, tehát fél éves lemaradásban volt a bizánci időszámításhoz képest, a másik pedig az ultra márciusi év, amely fél évvel előbbre járt, mint eredetije. A Szinódusi másolat a márciusi évet használja, helyenként azonban átvált az ultra márciusira, s előfordul néhány alkalommal két-három éves tévedés is.1 Az idézeteket a Novgorodszkaja pervaja letopisz sztarsevo i mladsevo izvodov (Moszkva–Leningrád. 1950.) című kötetből a német kiadás (Lipcse, 1971.) felhasználásával Hollós Attila fordította.

 

 

A 6430. (922.) évben. Oleg2 Novgorodba ment, és onnan Ladogába. A barátai azt mondják, hogy a tengeren túlra mentében egy kígyó megmarta a lábát, és ettől meghalt; Ladogában van a sírja. (K. 109.)

 

A 6497. (989.) évben.3 És felosztották a földet, és a nagyobbik [fivér], Izjaszlav Kijevet választotta és Novgorodot és sok más várost Kijev határai között; Szvjatoszlav4 meg Csernyigovot és a keleti országrészt Muromig; Vszevolod5 pedig Perejaszlavlt,6 Rosztovot, Szuzdált, Beloozerót, a Volga mentét. …

És [Novgorodba] Szvjatoszlav fiát Glebet7 ültette, és kiűzték a városból, és a volokon túlra menekült, és a csúdok megölték… (K. 160–161.)

 

A 6568. (1060.) évben. Ezután pedig Izjaszlav a szoszolok ellen ment és 2000 grivnányi adót vettetett ki rájuk; ők pedig kezességet vállalván elűzték az adószedőket; tavasszal pedig, eljövén, feldúlták a Jurjev körüli falvakat, és a várost és a templomokat felgyújtották, és sok kárt okoztak, s harcolva eljutottak Pszkovig. És a pszkoviak és a novgorodiak hadra keltek ellenük, és 1000 rusz elesett, szoszol pedig számtalan. (K. 183.)

 

A 6576. (1068.) évben. Idegenek jöttek oroszföldre, sok polovec; Izjaszlav és Szvjatoszlav és Vszevolod ellenük vonult … és megfutamodtak az orosz hercegek és legyőzték őket a polovecek … Izjaszlav és Vszevolod Kijevbe menekült, Szvjatoszlav pedig Csernyigovba, és a kijevi emberek Kijevbe menekültek és vecsét tartottak a piactéren … És az emberek … a tanácskozásról felmentek a hegyre … És kétfelé oszlottak: egyik felük a tömlöchöz ment, a másik átment a hídon, ezek a fejedelem udvarába mentek … Amikor a fejedelem az ablakból kinézett, és a druzsina8 a fejedelem mellett állt, s mondá Tuki, Csud fivére, Izjaszlavnak: „látod, fejedelem, az emberek feldühödtek, küldj követet, hogy vigyázzanak Vszeszlavra.”9 (K. 187-189.)

 

A 6577. (1069.) évben. … Ugyanebben az évben, ősszel, október 23-án,10 Szent Jakabnak, az Úr fivérének napján, pénteken, nappal 6 órakor, ismét eljött Vsze[szlav] Novgorodba; a novgorodiak pedig sereget állítottak ellenük, a Vadaskertben [Zverinyec], a Kzeml pataknál; és az Úr megsegítette Gleb fejedelmet és a novgorodiakat. Oh, nagy csata volt a vótokkal, és közülük számtalan sokan elestek; magát a fejedelmet Isten hírével elengedték. (Sz. 17.)

 

A 6613. (1105.) évben. Kinevezték az új püspököket: Lazar, Mina, Anfilochij. Ugyanebben az évben haddal mentek Ladogába. És felégették a házakat a pataktól, a Szlavno11 mellett, Szent Illés templomáig. (K. 203.)

 

A 6621. (1113.) évben. Ebben az évben Msztyiszlav12 Bornál legyőzte a csúdokat. (Sz. 20.)

 

A 6624. (1116.) évben. Msztyiszlav a novgorodiakkal a csúdok ellen ment és a 40 szent ünnepén [március 9-én a régi naptár szerint] bevette Medvefőt. (Sz. 20.)

 

A 6638. (1130.) évben. A téli böjt idején Vszevolod13 a novgorodiakkal a csúdok ellen ment és lemészárolta őket, házaikat felégette, asszonyaikat és gyermekeiket hazavitte. (Sz. 22.)

 

A 6639. (1131.) évben. Ugyanebben az évben Vszevolod a csúdok ellen ment; és nagy kár kelet­kezett: sok jó novgorodi férfiút öltek meg Klinben január hó 23-án, szombaton. (Sz. 22.)

 

A 6640. (1132.) évben. És [Vszevolod]14 ismét Novgorodba jött; és nagy zavargás lőn az emberek között; és Novgorodba jöttek a pszkoviak és a ladogaiak, és elűzték Vszevolod fejedelmet a városból; és meggondolván magát, megint visszatért és ismét Usztyjibe;15 Miroszlávot Pszkovban, Raguilt meg Ladogában tette meg helytartójául. (K. 207.)

 

A 6641. (1133.) évben. Ugyanebben az évben, télen Vszevolod a novgorodiakkal a csúdok ellen ment, és szent Nikeforosz napján, február 9-én bevette Jurjev városát. (Sz. 23.)

 

A 6644. (1136.) évben. Az indictio 14. évében a novgorodiak elhívták a pszkoviakat és a ladogaiakat, és megegyeztek, hogy fejedelmüket, Vszevolodot elűzik, és május 28-án feleségével és gyermekeivel és anyósával együtt a püspöki palotába zárták; és éjjel-nappal őrség őrizte, naponta 30 fegyveres férfiú. És 2 hónapot volt fogva, és július 15-én engedték ki a városból, a fiát, Vologyimirt16 pedig befogadták. (Sz. 24.)

 

A 6649. (1141.) évben. és Jakunt a fivérével [Prokopijjal] együtt a csúdokhoz száműzték, kezüket a nyakukhoz bilincselve. (Sz. 26.)

 

A 6650. (1142.) évben. Ugyanebben az évben eljöttek a häméiek és feldúlták a Novgorodi Földet; 400 ladogai megverte őket, és egyetlen férfiú sem menekült meg. (Sz. 26.)

 

A 6651. (1143.) évben. Ugyanabban az évben a karélok a häméiek ellen mentek, és ezek megfutamodtak, és 2 hajójuk összetört. (Sz. 27.)

 

A 6657. (1149.) évben. Ugyanazon télen a häméiek néhány ezer főnyi sereggel mentek a vótok ellen; és meghallván ezt a novgorodiak, mintegy 500-an a vótokkal ellenük mentek, és egyetlen férfiú sem menekült meg előlük. (Sz. 28.)

 

A 6668. (1160.) évben. A novgorodiak elfogták Szvjatoszlav Rosztyiszlavicsot17 és Ladogába küld­ték, a fejedelemnének pedig megengedték, hogy a Szent Borbála monostorba menjen, a fejede­lem druzsináját azonban börtönbe vetették; és június 21-én Msztyiszlav Rosztyiszlavicsot,18 Jurij unokáját iktatták be. Ugyanezen a télen Nyezsatát tették meg helytartónak, és Szvjatoszlávot Ladogába vitték, ahonnan Szmolenszkbe szökött. (Sz. 30–31.)

 

A 6672. (1164.) évben. A svédek19 a Ladogához jöttek, és a ladogaiak felégették házaikat, maguk meg Nyezsata helytartóval bezárkóztak a városba, és a fejedelemért meg a novgorodiakért küld­tek. Ők [a svédek] meg szombaton értek a város alá, de semmit sem értek el a városnál, hanem nagy vereséget szenvedtek; és visszavonultak a Voronaja folyóhoz.20 Az ötödik napon megérke­zett Szvjatoszlav fejedelem a novgorodiakkal és Zaharij helytartóval, és május 28-án, szent Elládiosz napján, csütörtökön 5 órakor rájuk támadtak [a svédekre], és Isten segítségével legyőzték őket, némelyeket megöltek, másokat foglyul ejtettek: ötvenöt hajóval jöttek, 43-at elfogtak; csak néhányan menekültek meg, azok is megsebesültek. (Sz. 31.)

 

A 6684. (1176.) évben. Ezen a télen az egész Csúdföld Pszkov ellen ment, és megütköztek velük, és azok [a csúdok] megölték Msztyiszlávot és Mikita Zaharjinicsot és Sztanyimir Ivanicsot és másokat, de sok csúdot is lekaszaboltak. (Sz. 35.)

 

A 6687. (1179.) évben. Télen pedig Msztyiszlav21 a novgorodiakkal a csúdok, az ocselek ellen ment, és felperzselte az egész földjüket, maguk pedig a tengerhez menekültek, de közülük itt is elég sokan elestek. (Sz. 36.)

 

A 6691. (1183.) évben. … Ugyanebben az évben Vszevolod22 egész tartományával a bolgárok ellen ment, és Bulgáriában megölték Izjaszlav Glebovics fejedelmet. (K. 227.)

 

A 6695. (1187.) évben. Ugyanekkor a pecserieket és a jugraiakat [a Pecserába és Jugrába küldött adószedőket] Pecserában megölték, másokat pedig a volokon túl, és száz főember feje hullt le. (Sz. 38.)

 

A 6698. (1190.) évben. Ebben az évben a pszkoviak lekaszabolták a tengermelléki csúdokat, akik 7 hajóval jöttek, s átvontatták azokat a zuhogó mellett a [Pszkovi-]tóba, és a pszkoviak rájuk támadtak, és egyetlen férfiú sem menekült meg, a hajókat pedig Pszkovba vitték. (Sz. 39.)

 

A 6699. (1191.) évben. A novgorodiak a karélokkal a häméiek ellen mentek, és feldúlták és felper­zselték földjüket és a marhájukat lemészárolták. …

Ugyanebben az évben Jaroszlav23 fejedelem a litvánok ellen ment, mivel a polocki fejedelem és a polockiak hívták, és magával vitte a nov­gorodi druzsina előőrsét; és a határon találkoztak, és megegyeztek, hogy a télen mindnyájan összejönnek vagy Litvánia, vagy Csúd ellen; és Jaroszlav ajándékokkal tért vissza Novgorodba. (Sz. 39–40.)

 

A 6701. (1193.) évben. Ugyanebben az évben egy sereg Jadrej vajdával Novgorodból Jugriába ment; és Jugriába értek, egy várost bevettek, és egy másik városhoz mentek, de [annak lakói] bezárkóztak a városba, és 5 hétig táboroztak e város alatt; és a jugorok kiküldtek hozzájuk, ravaszul azt mondván, hogy „összeszedünk ezüstöt és cobolyprémet és más drágaságokat, ne veszejtsétek el alattvalóitokat és az adótokat”, ezzel rászedve őket, egybegyűjtötték harcosaikat. És amint harcosaik egybegyűltek, kiküldtek a városból a vajdához: „gyere a városba, s hozd magaddal 12 főemberedet”; és a vajda bement a városba, magával vivén Ivanko Legen papot és más főembereket, [a jugorok azonban] lemészárolták őket Szent Borbála napjának előestéjén; és ismét elküldtek 30 főembert, de ezeket is elfogták és lemészárolták, és további 50-et (AT: és ezekkel ugyanazt tették. KAT: Erre azt mondta Szavka a jugorok fejedelmének: „Fejedelem, ha te nem öleted meg Jakovec Proksinicset is, és hagyod, hogy élve visszajusson Novgorodba, akkor csapatokat hoz reád és az országodat feldúlja.” Ekkor a fejedelem hivatta Jakovec Proksinicset és parancsot adott, hogy öljék meg. És Jakovec azt mondta Szavicának: „Testvér, Isten és a Szent Szófia ítél el téged, amiért terveket szőttél a testvéreid ellen; és velünk együtt fogsz Isten előtt állni és vérünkért felelni.” S miután ezt elmondta, megölték. Mivel Szavica a jugorok fejedele­mével összeesküdött.) És midőn, hallgatván a cselükre, a 6 heti ostrom kiéheztette őket, Szent Miklós napján [a jugorok] kijöttek a városból, és mindnyájukat lemészárolták; és az életben maradottaknak gyász és ínség volt osztályrészük, mivel csak 80-an maradtak. És egész télen nem jött hír Novgorodba róluk, sem az élőkről, sem a holtakról; és a fejedelem és az érsek és egész Novgorod kesergett. (Sz. 40–41.)

 

A 6702. (1194.) évben. És akkor megjöttek Jugrából az életben maradottak. És maguk e hadfiak ölték meg Szbiska Voloszovicsot és Zavid Nyegocsevicset és Moiszlav Popovicsot, míg a többi­ek kunával váltották meg magukat; ezt tették, mert [azok a jugorokkal] tanácsot tartottak társaik ellen, de ezt csak Isten ítélheti meg. (K. 234.)

 

A 6720. (1212.) évben. Msztyiszlav24 a novgorodiakkal a csúdok ellen ment, kiknek torma volt a nevük, és sokukat foglyul ejtették, számtalan marhát hajtottak magukkal. Ezután télen Msztyi­szlav fejedelem a novgorodiakkal egy csúd város ellen ment, melyet Medvefőnek neveztek, fel­dúlta falvaikat; és a város alá értek, és a csúdok behódoltak a fejedelemnek, és ő adót szedett tőlük, és mindnyájan épségben hazatértek Novgorodba. (Sz. 52.)

 

A 6722. (1214.) évben. Február 1-én … Msztyiszlav fejedelem a novgorodiakkal a Csúdföldön át a tengerhez ment a csúd jerevák ellen; a falvaikat feldúlta és a faerődítményeiket bevette; a novgorodiakkal ostrom alá vette Vorobiin25 várost, és a csúdok behódoltak neki. Msztyiszlav feje­delem adót szedett be tőlük, és annak kétharmadát a novgorodiaknak adta, a harmadik részét pedig a nemeseknek; ott volt Vszevolod Boriszovics pszkovi fejedelem a pszkoviakkal, és David26 toropeci fejedelem, Vologyimir27 fivére; és mindnyájan sok zsákmánnyal, épségben tértek haza. (Sz. 52–53.)

 

A 6723. (1215.) Azon az őszön nagyon sok baj történt. Szörnyű fagy volt az egész volosztyban… Novgorodban pedig nagyon rossz volt: … az emberek fenyőfa kérget és nyírfa levelet és mohát ettek. Oh, jaj volt: a vásártéren hullák, az utcákon hullák, a mezőn hullák, a kutyák nem győzték felfalni az embereket; a vótok pedig meghaltak, a maradványuk szétszéledt; és ekképpen, a bűneink miatt, szétesett a hatalmunk és a városunk. … (Sz. 54.)

 

A 6725. (1217.) évben. És a litvánok a Selonynál28 harcoltak; a novgorodiak üldözték, de nem értek utol őket. És Vologyimir fejedelemmel és Tvergyiszlav helytartóval együtt Medvefőhöz mentek, és letáboroztak a város alatt. A csúdok pedig csalárd üdvözleteket kezdtek küldeni, és a néme­tekért küldtek; és a novgorodiak tanácskozni kezdtek a pszkoviakkal a csúdok üzeneteiről, és eközben eltávolodtak a táboruktól, az éjjeli őrség pedig megjött, a nappali meg még nem ment el; [a csúdok] pedig váratlanul megtámadták a tábort, a novgorodiak azonban a vecséről29 a tábo­rukba siettek, fegyvert fogtak, és kiűzték őket a táborból; és a németek a városhoz menekültek, és a novgorodiak két vajdát megöltek, és egy harmadikat foglyul ejtettek, 700 lovat zsákmányoltak, és mindnyájan épségben tértek haza. (Sz. 57.)

 

A 6727. (1219.) évben. Ugyanebben az évben Vszevolod30 fejedelem a novgorodiakkal Pertujevbe31 ment, és a németek, litvánok, lívek rábukkantak az őreikre, és megütköztek; és Isten a novgoro­diakat támogatta, a város alá mentek, és 2 hétig ostromolták, nem vették be a várost, és épségben hazatértek. (Sz. 59–60.)

 

A 6731. (1223.) évben. … Jaroszlav32 fejedelem fivérétől az egész tartományával Kolivanyba33 ment, és feldúlta az egész csúd földet, és számtalan foglyot hoztak, de a várost nem vették be, azonban sok aranyat hoztak magukkal, és mindnyájan épségben jöttek meg. (K. 263.)

 

A 6732. (1224.) évben. Vszevolod Jurjevics34 fejedelem Novgorodba jött. Ugyanebben az évben a németek megölték Vjacsko35 fejedelmet Jurjevben, és bevették a várost. (Sz. 61.)

 

A 6735. (1227.) évben. Jaroszlav fejedelem a novgorodiakkal a häméiek ellen ment, és meghódította az egész földet, és számtalan foglyot hozott. (Sz. 65.)

 

A 6736. (1228.) évben. Ugyanebben az évben a häméiek csónakokkal a Ladoga-tóhoz jöttek, hogy hadakozzanak; és e hír a Megváltó napján [az Úr színeváltozása, augusztus 6. a régi naptár sze­rint] érkezett meg Novgorodba. A novgorodiak pedig hajóra szállva, Jaroszlav fejedelemmel a Ladogába eveztek. Vologyiszlav ladogai helytartó nem várva a novgorodiakra, a ladogaiakkal csónakokon [a häméiek] nyomába eredt, oda, ahol harcoltak, és elérte őket, és megütközött velük; és az éj beálltával egy kis szigetre vonultak vissza, míg a häméiek foglyaikkal a parton [maradtak]; mert a [Ladoga-]tó körül a réveknél és Olonesznél36 harcoltak. Miután ezen az éjen békét kértek, de a helytartó és a ladogaiak nem adták meg, ők [a häméiek] lemészárolták összes foglyaikat, maguk pedig, csónakjaikat hátrahagyván, az erdőbe menekültek; sokuk gyalogosan ott esett el, a csónakjaikat pedig [a novgorodiak] felgyújtották. Míg a novgorodiak néhány napig a Néván maradtak, vecsét tartottak, és Szugyimirt meg akarták ölni, de a fejedelem elrejtette őt a hajóján; innen visszatértek Novgorodba, nem várván be a ladogaiakat. Ezután a visszamaradó izsórok rá­találtak a [häméi] menekülőkre, és sokukat megölték, a többi meg szertefutott, ki merre látott; de a karélokat, bárhol találtak is reájuk, akár az erdőben (KAT: akár a mezőn vagy a sátrakban), elő­hozták, és megölték: mivel 2000-en vagy többen is voltak, Isten tudja, és mindnyájan megholtak. …

Akkor [Jaroszlav] csapatait odahozta Perejaszlavból, mondván: „Riga ellen akarok menni.”

És a pszkoviak meghallván, hogy a fejedelem csapatait odavezeti, megijedtek, és Novgoro­dot kizárva, békét kötöttek a rigaiakkal, mondván: „Ezek vagytok ti, ezek meg a novgorodiak; nekünk egyikőtökhöz sincs közünk; de ha megtámadnának, akkor legyetek segítségünkre”; és ők azt mondták: „úgy legyen”; és 40 férfiút túszként tartottak. A novgorodiak azonban [erről] értesülve, azt mondták: „A fejedelem Riga ellen hív bennünket, de Pszkov ellen akar menni.” Ekkor a fejedelem Misát küldte Pszkovba, mondván: „Jöjjetek velem hadba, mert ellenetek nem forralok semmi rosszat; és adjátok ki azokat, akik előttetek megrágalmaztak.” És a pszkoviak Grecsint küldvén, azt üzenték: „Téged fejedelem köszöntünk és novgorodi társainkat is, de hadba nem vonulunk, és társainkat nem adjuk ki, a rigaikkal pedig békét kötöttünk. Ti Kolovanyba mentetek, az ezüstöt elvettétek, s magatok visszatértetek Novgorodba, de igazságot nem tettetek, a várost nem vettétek be, ugyanez [történt] Kesznél37 és ugyanez Medvefőnél, és ezután a [Ladoga-]tónál megölték társainkat, mások meg fogságba estek, ti pedig viszálykodván, inkább távozzatok. Ha valamit ellenünk forralnátok, akkor mi Isten szent anyjával és [imára] borulva állunk ellen; akkor inkább mészároljatok le bennünket, és vegyétek el asszonyainkat és gyermekeinket, nem lévén jobbak a pogányoknál; ezzel köszöntünk benneteket.” A novgorodiak azonban azt mondták a fejedelemnek: „Társaink, a pszkoviak nélkül nem megyünk Riga ellen; előtted pedig, fejedelmünk, meghajlunk.” A fejedelemnek nagy szüksége lett volna rájuk, nem indultak útnak. Ekkor Jaroszlav fejedelem hazaküldte seregét. A pszkoviak akkor németeket és csúdokat, lotigolaiakat38 és líveket mozgósítottak, és ismét elengedték őket; azokat azonban, akik Jaroszlávtól fizetséget kaptak, elűzték Pszkovból: „Kövessétek fejedelmeteket, nem vagytok a testvéreink.” ( Sz. 65–66.)

 

6742. (1234.) évben. Jaroszlav fejedelem a novgorodiakkal és egész tartományával és csapataival Jurjev alá ment a németek ellen; mielőtt a várost elérte volna, megállt csapataival, és embereivel felperzseltette [a vidéket]; a németek azonban kitörtek a városokból, mások meg Medvefőből, ahol elővédként voltak, és egészen a seregig verekedték magukat. És Isten megsegítette Jaroszlav fejedelmet a novgorodiakkal, és [a novgorodiak] visszaverték őket a folyóig, és ott elestek néhá­nyan a németek legjobbjai közül; és amikor a németek az Omovizs39 folyón átkeltek, beszakadt [alattuk a jég], és sokan belefulladtak, néhány sebesült pedig Jurjevbe menekült, mások meg Medvefőbe; és országuk nagy részét feldúlták, a termést pedig megsemmisítették (KAT: Jurjev és Medvefő környékén). És a németek behódoltak a fejedelemnek, Jaroszlav pedig saját feltételei alapján békét kötött velük; és a novgorodiak mindnyájan épségben hazatértek, míg néhány nyizovec40 fogságba esett. (Sz. 72–73.)

 

A 6744. (1236.) … Ugyanebben az évben eljöttek az istentelen tatárok, leigázták az egész bolgár földet, és a nagy városaikat bevették, mindenkit lemészároltak, az asszonyokat és gyermekeket is. (K. 285.)

 

A 6745. (1237.) évben. Ugyanebben az évben a németek nagy erőkkel jöttek a tengeren túlról Rigába, s amikor mindnyájan összegyűltek: a rigaiak és az egész Csúdföld meg a pszkoviak is küldtek 200 férfiút maguk közül segítségül, az istentelen litvánok ellen mentek; és így bűneink miatt az istentelen pogányok által legyőzettek, minden tizedik tért csak haza. (Sz. 74.)

 

A 6746. (1238.) évben. Abban az évben idegentörzs-beliek, akiket tatároknak neveznek, számtalan sokan, mint a sáskák, jöttek Rjazany földjére; kezdetben előnyomulván Nuzlánál41megálltak, és bevették, és itt ütöttek tábort. És innen küldték követeiket, egy varázslónőt két férfiúval Rjazany fejedelméhez, mindenből tizedet kérve a rjazanyiaktól, mind a közemberektől, mind a fejedel­mektől, a lovakból is, mindennek a tizedét. Rjazany fejedelmei – Jurij,42 Ingvor fivére; Oleg,43 Roman Ingvorovics44 – és Murom és Pronyszk45 [fejedelme], akiket nem engedtek a városaikba, eléjük mentek Voronyazsba.46 És a fejedelmek így szóltak hozzájuk: „Ha közülünk többé senki sem lesz, minden a tiétek lesz.” Erre elengedték őket Jurijhoz47 Vologyimirba,48 és szabadon engedték a tatárokat Voronyazsból Nuhlába.49 A rjazányi fejedelmek a vologyimiri Jurijhoz küld­tek, segítségét kérve, vagy azt, hogy maga jöjjön el. Jurij maga nem ment el és nem is hallgatta meg a rjazányi fejedelmek kérését, hanem egymaga akart hadat viselni. De már nem lehetett Isten haragját elkerülni, amint egykor Isten megmondta Jozsuénak, Nún fiának; amikor [Jozsué] az ígéret földjére vezette őket [az izraelieket], [az Úr] így szólt: „fejvesztettséget, iszonyatot, félelmet és remegést küldök rájuk előttetek”. Hasonlóképp ezek előtt az Úr elvette erőnket és bűneinkért fejvesztettséget, iszonyatot, félelmet és remegést oltott belénk. Ezután a pogány idegenek ostromolni kezdték Rjazányt és karósánccal vették körül. Jurij, Rjazany fejedelme azonban az emberekkel bezárkózott a városba, Roman Ingorovics50 fejedelem pedig embereivel harcba szállt ellenük. Jurij vologyimiri fejedelem elküldte egy csapat élén Jeremejt, aki Roman­nal egyesült; és a tatárok Kolomnánál bekerítették őket, és hevesen küzdöttek, és [a tatárok] visszaűzték őket a városfalakig, és ott megölték Roman fejedelmet és Jeremejt, és sokan elestek a fejedelemmel és Jeremejjel együtt. A moszkvaiak azonban (KAT: elmenekültek), noha semmit sem láttak. A tatárok december 21-én bevették a várost, amelyet ugyanazon hónap 16-án kezdtek ostromolni. Hasonlóképp megölték a fejedelmet és a fejedelemnét és a férfiakat meg az asszonyokat és a gyermekeket, a szerzeteseket és az apácákat, a papokat, némelyeket tűzzel, másokat karddal, megbecstelenítették az apácákat, a papnékat, a jó asszonyokat és leányokat anyjuk és nővéreik előtt; de a püspököt Isten megmentette: elmenekült a városból, midőn az ellenség bekerítette a várost. És, testvéreim, az életben maradottak közül ki ne szomorkodna azon, hogy milyen erőszakos és keserű halált szenvedtek? És mi is, akik azt láttuk, megrémültünk és éjjel-nappal sirat­juk bűneinket; éjjel-nappal sóhajtozunk, aggódván javaink és testvérgyűlöletünk miatt. …

Ezek az átkozottak onnan idejőve bevették Moszkvát, Perejaszlavlt, Jurjevet,51 Dmitrovot,52 Volokot,53 Tvert; itt megölték Jaroszlav [Vszevolodovics] fiát is. (Sz. 74–76.)

 

A 6748. (1240.) évben. Nagy haderővel jöttek a svédek, a murmanok, a suomiak és a häméiek nagyon sok hajó­kon; a svédek a hercegeikkel és püspökeikkel megálltak az Izsera54 torkolatánál, mert el akarták foglalni Ladogát, és egyszerűen szólva, Novgorodot és az egész novgorodi tartományt is. A vég­telenül jó, kegyelmes, emberszerető Isten megmentett bennünket, és megvédett az idegentörzs-­beliektől, akik isteni megbízás nélkül hiába fáradoztak: mert híre jött Novgorodba, hogy a své­dek Ladoga ellen mennek. Olekszandr55 fejedelem semmiképp sem késlekedett, a novgorodiakkal és ladogaiakkal ellenük ment, és július 15-én, szent Cericus és Julitta napján, a 630 szent egy­házatya kalchedoni zsinatának vasárnapján Szent Szófia ereje és Úrnőnk, Isten anyja, a szeplőte­len Mária imádsága révén legyőzte őket; és nagy csata volt a svédekkel. És ott megölték a hadvezérüket, Spiridont; mások pedig azt állítják, hogy egy püspököt is megöltek; és sokuk el­esett; előbb két hajót, megtöltvén a főembereikkel, a tengerre bocsátottak, majd a többieknek gödröt ásván, számtalant belevetettek; és sokan mások megsebesültek; ezen az éjen, a hétfő hajnalt be sem várva, megszégyenülve elmentek. A novgorodiak közül ott estek el: Konsztantyin Lugotyinics, Gyurjata Pinyescsinics, Nameszt, Drocsilo, Nezdilo tímár fia, a ladogaiakkal együtt mintegy 20-an vagy annyi sem, Isten tudja. Olekszander fejedelem a novgorodiakkal és ladogai­akkal mindnyájan épségben tértek vissza az övéikhez, Isten és Szent Szófia és minden szentek­nek imája megvédte őket. Ugyanezen évben a németek, a medvefőiek, a jurjeviek, a veljadiak56 Jaroszlav Vologyimirovics57 fejedelemmel együtt bevették Izborszkot. …

 

Ezen a télen a németek a csúdokkal a vótok ellen mentek, és győztek és adót vetettek ki rájuk, Koporja környéken pedig erődítményt építettek. …

 

A novgorodi területre betörtek a litvánok, a németek és a csúdok, és Lugában összefogták az összes lovat és marhát, úgyhogy a földeken nem volt mivel szántani, amíg Jaroszlav nem adta vissza a fiát, Alekszandert. (Sz. 77–78.)

 

A 6749. (1241.) évben. Olekszandr fejedelem Novgorodba jött, és a novgorodiak örvendeztek. Ugyanebben az évben Olekszandr fejedelem a novgorodiakkal és a ladogaiakkal, a karélokkal és az izsórokkal a németek ellen ment Koporjába, és bevette a várost, a németeket Novgorodba vitte, a többieket meg szabadon engedte; a vót és csúd árulókat azonban felakasztották. (Sz. 78.)

 

A 6750. (1242.) évben. Olekszandr fejedelem a novgorodiakkal és fivérével, Andrejjel és a nyi­zovecekkel Csúdföld ellen és a németek ellen ment, és egészen Pszkovig elfoglalt minden utat; a fejedelem betört Pszkovba, a németeket és a csúdokat foglyul ejtette, és megbilincselve Novgorodba küldte őket, maga azonban a csúdok ellen ment. És amikor a [csúdok] földjén voltak, hagyta az egész seregét élelmet harácsolni; midőn Domas Tvergyiszlavics és Kerbet felderíteni mentek, a hídnál németekkel és csúdokkal találkoztak, és megütköztek velük; és ott megölték Domast, a helytartó fivérét, egy derék embert, és rajta kívül másokat is agyonütöttek, megint másokat meg foglyul ejtettek, többen azonban a fejedelem seregéhez menekültek; a fejedelem meg visszafordult a [Csúd]-tóhoz, míg a németek és a csúdok üldözték. Amint ezt Olekszandr fejedelem és a novgorodiak meglátták, csapataikat a Csúd-tónál, Uzmeny mellett a Hollókőnél állították fel; a németek és a csúdok megrohanták a csapatokat, és ék alakban áttörtek, és nagy csata volt a németekkel és a csúdokkal. Isten és szent Szófia és a két szent mártír, Borisz és Gleb, akikért a novgorodiak vérüket ontották, hosszú imáinak hatására Isten megsegítette Alek­szander fejedelmet; és a németek itt estek el, a csúdok pedig megfutamodtak; és üldözvén, meg­verték őket a jégen 7 versztnyire a Szubolicsszkij parttól; és számtalan csúd elesett, míg 450 németet ejtettek foglyul, és vittek Novgorodba. Isten szent anyja dicsőségére harcoltak április 5-én, szombaton, szent Claudius (KT: Theodulosz) mártír napján. Ugyanebben az évben a németek tisztelettel üzenték: „A fejedelem (T: fejedelmetek) [beleegyezése] nélkül karddal betörtünk Vótföldre, Lugába, Pszkovba és Lotigolába,58 és mindezekről a területekről visszavonulunk; és azokat az embereiteket, akiket elfogtunk, kicseréljük: a tieiteket szabadon engedjük, és ti szaba­don engeditek a mieinket.” És a túszokat Pszkovból elengedték, és békét kötöttek egymással. (Sz. 78–79.)

 

A 6761. (1253.) évben. Ugyanebben az évben a németek Pszkov alá jöttek, és a külvárost felgyúj­tották, de a pszkoviak sokukat megölték. És a novgorodiak sereggel jöttek [a segítségükre], de azok [a németek] elmenekültek. Visszatérvén Novgorodba, a novgorodiak felkészültek, hogy átlépjék a Narovát,59 és pusztává tették azok [a németek] tartományát, és a kar­élok is sok kárt okoztak azok tartományában. (Sz. 80.)

 

A 6764. (1256.) évben. Eljöttek a svédek, a suomiak és a häméiek, és Didman60 az alattvalóival és (KAT: harcosok) sokaságával, és hozzákezdtek, hogy a Narován erődöt építsenek. Ez idő tájt a fejedelem nem volt Novgorodban, és a novgorodiak elküldtek a fejedelemhez Nyiz-be61 csapatokért, saját tartomá­nyukban pedig [hírnököket] küldtek szét (K: hogy szintén csapatokat gyűjtsenek). Azok az átko­zottak pedig ezt meghallván, a tengeren túlra menekültek. Ugyanezen év telén eljött Olekszandr fejedelem és vele a metropolita; és a fejedelem útra kelt, s a metropolita vele; és a novgorodiak nem tudták, hová megy a fejedelem; némelyek azt gondolták, hogy a csúdok ellen mehetett. Miután elérték Koporját, Alekszandr a häméiek ellen ment, a metropolita pedig Novgorodba ment, és sokan mások is visszafordultak Koporjából. És a fejedelem a csapataival és a novgorodiakkal ment, az út rossz volt, úgyhogy sem nappal, sem éjjel nem láttak; és sok fejedelmi harcosnak lőn veszte, míg Isten a novgorodiakat megoltalmazta. És elérték a häméiek földjét, egyeseket megöl­tek, másokat foglyul ejtettek; és a novgorodiak Olekszandr fejedelemmel mindnyájan épségben visszatértek. (Sz. 81.)

 

A 6770 (1262). évben. Ezen év őszén a novgorodiak Dmitrij Alekszandrovics62 fejedelemmel és erős haddal Jurjev alá mentek; ott volt Konstantin fejedelem, Alekszandr sógora,63 és Jaroszlav, Alekszandr fivére64 az embereikkel, valamint Tovtivil,65 Polock fejedelme, akivel 500 polocki és litván volt, és az Isten tudja mily roppant nagy novgorodi sereg. Jurjev városa erős volt, 3 fallal vették körül, és számtalan különböző ember volt benne, és a városfalhoz erős védművet építettek; a Szent Kereszt és Szent Szófia azonban mindig a törvényteleneket fosztja meg hatalmuktól: így ezt a várost is, bármily erős volt is, Isten segítségével egy rohammal bevették, és sok lakóját megölték, másokat élve foglyul ejtettek, és megint másokat megégettek, asszonyaikat és gyerme­keiket is; és [a novgorodiak] roppant sok zsákmányra és foglyokra tettek szert. Egy jeles [nov­gorodi] férfiút lelőttek a városból, és Petr Mjasznyikovicsot is megölték. Dmitrij fejedelem az összes novgorodival és sok zsákmánnyal tért vissza Novgorodba. (Sz. 83.)

 

A 6776. (1268.) évben. A németek követeket küldtek Rigából, Veljadból, Jurjevből és más városokból, akik ravaszul azt mondták: „Békénk van veletek; győzzétek le a kolivanyiakat és rakovoriakat,66 mi nem állunk melléjük, a feszületre esküszünk.” És a küldöttek megcsókolták a feszületet; és Lazor Moiszijevics odamenvén mindnyájukat – a püspököket és a lovagokat – megeskette, hogy nem segítik a kolivanyiakat és rakovoriakat; s miután a feszületet megcsókolták, kezesként átvettek egy novgorodi jeles férfiút, Semjunt. És a fejedelmek mind egybegyűltek Novgorodban: Dmitrij; Szvjatoszlav,67 a fivére Mihailo;68 Konsztantyin, Jurij,69 Jaropolk, a pszkovi Dovmont70 és néhány más fejedelem, és január 23-án Rakovorba mentek; s midőn elérték a területét, 3 részre váltak, és számosan harcoltak. És egy megközelíthetetlen barlanghoz értek, amelyben sok csúd rejtőzött, és nem tudták őket elfogni, és 3 napig ostromolták őket; akkor egy faltörő kost készítő mester fortélyosan vizet eresztett reájuk, a csúdok meg kimenekültek, és lemészárolták őket, a novgorodiak pedig minden zsákmányukat átadták Dmitrij fejedelemnek. És ezután Rakovorhoz közeledtek; s amikor a Kegola folyóhoz értek, ott találták hadrendben az egész német sereget; és olyannak látszottak, mint az erdő, mivel az egész német területről egybe­gyűltek. A novgorodiak pedig, csöppetnyit sem késlekedvén, átkeltek hozzájuk a folyón, és hoz­zákezdtek hadaik felállításához: a pszkoviak a jobb szárnyon álltak fel, Dmitrij és Szvjatoszlav még távolabb jobbra állt, míg Mihailo a bal szárnyon állt fel, a novgorodiak pedig a vértes had nagy támadó ékével szemben álltak fel. És megütköztek; s midőn összetalálkoztak, rettentő csata kezdődött, amilyet nem láttak sem apáik, sem nagyapáik. És ekkor nagy baj történt: Megölték Mihail helytartót és Tvergyiszlav Csermnijt, Nyikifor Ragyatinyicset, Tvergyiszlav Moiszijevicset, Mihail Krivcevicset, Ivacsot, Borisz Ilgyatyinicset, a fivérét Lazort, Ratsát, Vaszil Vojborzovicsot, Oszipot, Zsiroszlav Dorogomilovicsot, Poroman kikiáltót, Poljudot és sok jeles bojárt és számtalan más egyszerű embert; megint mások eltűntek: Kondrat hadvezér, Ratyiszlav Boldizsevics, Danyilo Mozotyinyicset és még Isten tudja hány pszkovit és ladogait; Jurij feje­delem azonban megfutamodott vagy áruló lett, Isten tudja. (Sz. 86.)

 

A 6777. (1269.) évben. Ugyanezen évben, télen Jaroszlav fejedelem a novgorodiakkal megtanácskozva a Nyizovi földre küldte Szvjatoszlávot csapatokat gyűjteni, és összegyűjtvén a hercegeket és töméntelen csapatot, Novgorodba ment; és volt egy nagy vologyimiri [tatár] adószedő, név szerint Amragan, és Kolivany ellen akart menni. És a németek ezt megtudván, követeket küldtek ezzel a kéréssel: „elismerjük minden birtokodat, visszavonulunk a Norova mögé, csak vért ne onts”; és így a novgorodiak ezt kitalálván, békét szereztek az egész területükre. A fejedelem71 pedig Korela ellen akart menni, és a novgorodiak kérlelték, hogy ne menjen Korela ellen; a fejedelem pedig hátrahagyta a seregeit. (Sz. 88.)

 

A 6778. (1270.) évben. Ugyanebben az évben zendülés volt Novgorodban: arra készültek, hogy Jaroszlav fejedelmet elűzzék a városból, és vecsét hívtak össze Jaroszlav udvarába… A fejedelem kényszerűségből elhagyta a várost… És egybegyűlt Novgorodban az egész novgorodi terület, a pszkoviak, lado­gaiak, a karélok, izsórok, vótok; és a kicsik és nagyok Golinóba mentek, és egy hétig álltak a gázlónál, míg Jaroszlav serege a túl parton (KAT: állt). (Sz. 88-89.)

 

A 6786. (1278.) évben. Dmitrij fejedelem a novgorodiakkal és az egész Nyizovi földdel72 megbüntette Korelát, és a földjüket zsákmányul ejtette. (K. 323.)

 

A 6788. (1280.) évben. Dmitrij nagyfejedelem Mihail helytartóval és a főemberekkel ostromzár alá vették Koporija kőből épült városát. Ugyanebben az évben elvették a helytartóságot a novgorodi Mihail Misinyicstől és Szmena Mihajlovicsnak adták, felmentvén Ladogából. És 3 hónap múlva Mihail Misinyics, november 9-én, szent Hitvalló Pál napján elhunyt. (K. 323–324.)

 

A 6791. (1283.) évben. Ugyanebben az évben a németek sereggel jöttek a Néván a Ladoga-tóba, lekaszabolták a novgorodiakat, az obonyezsi73 kereskedőket; a ladogaiak a Névába mentek, és megütköztek velük. (K. 325.)

 

A 6792. (1284.) évben. … Ugyanebben az évben Trunda német hadvezér a németekkel hajókon és vitorlásokon a Néván a Ladoga-tóba jött csatázni, mivel Korelában adót akart szedni; a nov­gorodiak azonban Szmena helytartóval és a ladogaiakkal megfutamították őket, szeptember 9-én, a szentéletű Akim és Anna napján. (K. 325.)

 

A 6800. (1292.) évben. … Ugyanebben az évben a novgorodi ifjak a hadvezérekkel és fejedelmekkel harcolni mentek a häméi föld ellen; a harc után mindnyájan épségben visszatértek. Ugyanebben az évben 800 svéd jött harcolni: 400 Korela ellen ment, 400 pedig Izsora ellen; az izsórok legyőzték őket, a karélok is, néhányan pedig fogságba estek. (K. 327.)

 

A 6801. (1293.) évben. A svédek eljővén várost építettek Korela földjén. …

 

Ugyanezen böjt ide­jén Andrej74 nagyfejedelem Roman Glebovics fejedelmet75 és Jurij Misinyicsot, Andrej ezrednagyát, néhány novgorodival a svéd városhoz küldte; a nagyböjt 6. hetének keddi napján keményen megütköztek; és a városból meglőtték Ivan Klekacsevics jeles férfiút, és sokan megsebe­sültek; azon az éjszakán a mi bűneink miatt olvadás volt, a víz a város alatt szétáradt, a lovaknak meg nem volt eleségük; és elmentek, és megjöttek mind szerencsésen, de sebesülten; Ivan Klekacsevics, miután hazahozták, belehalt sebesülésébe. (K. 327–328.)

 

A 6803. (1295.) évben. A svédek Szig76 hadvezérükkel várost építettek Korelában;77 a novgorodiak pedig odamenvén, a várost lerombolták, Sziget pedig megölték, nem engedtek el egyetlen férfit sem. (K. 328.)

 

A 6808. (1300.) évben. … Ugyanebben az évben nagy haddal jöttek a tengeren túlról a svédek a Néván, mestereket hoztak a saját földjükről, a nagy Rómából, a pápától kiváló mestereket hoztak, és várost építettek a Néván, az Ohta folyó torkolatánál,78 rettentő erődítménnyel látták el, és hajítógépeket állítottak fel benne, dicsekedvén az átkozottak, és a Föld koronájának nevezték, mivel a király Maszkalko79 nevű helytartója volt velük, és kiváló férfiakat helyeztek el benne Szten hadvezérrel, és eltávoztak; Andrej nagyfejedelem akkor nem volt Novgorodban. (K. 330–331.)

 

A 6809. (1301.) évben. Andrej nagyfejedelem a nyizovi seregekkel jött, és a novgorodiakkal ahhoz a városhoz ment,80 és megérkeztek a városhoz május 18-án, Szent Patrikiosz napján, pénteken, a Szent Lélek leszállása előtt, és … ; Szent Szófia ereje meg Borisz és Gleb segítsége révén az az erőd jelentéktelen volt a büszkeségük miatt; mert hiábavaló volt a munkájuk az Isten parancsa nélkül: a várost elfoglalták, egyeseket megöltek, és lekaszaboltak, másokat pedig megkötözve elvezettek a városból, a várost meg fölgyújtották és lerombolták. Adj, Uram, nyugalmat azok lelkének, akik annál a városnál életüket áldozták Szent Szófiáért. (Sz. 91.)

 

A 6819. (1311.) évben. A novgorodiak Dmitrij Romanovics81 fejedelemmel Németföldre, a tengeren túlra a häméiek ellen mentek hadat viselni, s átkelvén a tengeren, először a Kupeckaja folyót vették be, a falvakat felgyújtották, foglyokat ejtettek, és a marhákat leölték; és üldözés közben elesett Konsztantyin, Ilja Sztanyimirovics fia. Ezután elfoglalták a Csernaja folyó egész hosszát; s így a Csernaja mentén eljutottak Vanaj82 városáig, bevették és felgyújtották a várost; a németek azonban a belső várba [gyetyinec] menekültek: mivel az védekezésre igen alkalmas, erős volt, magas sziklára épült, és sehonnan sem lehetett hozzáférni; és kiküldtek békét kérve; a nov­gorodiak azonban nem járultak hozzá a békéhez. A vidéket feldúlva, 3 nap és 3 éjjel maradtak ott, a nagy falvakat felgyújtották, a lábon álló termést tönkretették, és egyetlen marhát sem hagy­tak meg; s azután elvonulván, bevették a Kavgala folyót és a Perna folyót, és kijutottak a tenger­re, és mindnyájan épségben tértek vissza Novgorodba. (Sz. 93.)

 

A 6821 (1313.) évben. A ladogai helytartó a ladogaiakkal hadra kelt; és bűneinkért a németek bevették Ladogát és felgyújtották. (Sz. 94.)

 

A 6822 (1314.) évben. A karélok megölték azokat a lakosokat, akik városukban oroszok voltak, és németeket hoztak magukhoz; a novgorodiak azonban Fedor helytartóval ellenük mentek, és a karélok megadták magukat, és a novgorodiak megölték a németeket és az áruló karélokat. (Sz. 94.)

 

A 6824. (1316.) évben. A Mihailo helytartói elhagyták Novgorodot, és Mihailo fejedelem az egész Nyizovi földdel Novgorod ellen ment; a novgorodiak azonban a várost mindkét oldalon sánccal vették körül, és egybegyűlt az egész novgorodi tartomány: Pszkov, Ladoga, Rusza83 lakói, a karélok, izsórok és vótok. Mihailo fejedelem, nem jutván el a városig, Usztyjaniban84 letáborozott; s mivel nem kötött békét, semmire sem jutott, viszont nagy csapás érte: a visszavonulás során eltévedtek a tavak és mocsarak között; az éhhalál fenyegette őket, még lóhúst is ettek (KAT: és némelyek a pajzs bőrét lehúzták és megették), elégették felszerelésüket, mások meg eldobták; és gyalog, ínségtől gyötörten tértek haza. (Sz. 95.)

 

A 6825. (1317.) évben. … Ugyanebben az évben a németek a Ladoga-tóba mentek és sok obonyezsi kereskedőt megöltek. (K. 337.)

 

A 6826. (1318.) évben. A novgorodiak haddal mentek a tengeren túlra, a Polnaja folyóba, és sokat harcoltak, és elfoglalták Luder soumi fejedelem és püspök városát;85 és mindnyájan épségben jöttek meg Novgorodba. (K. 337.)

 

A 6830. (1322.) évben a novgorodiak hívására Jurij86 fejedelem Novgorodba jött és faltörő kosokat készíttetett. Ekkor a németek sereggel törtek Korela városára, de nem vették be. Ugyanebben az évben Jurij nagyfejedelem a novgorodiakkal a német város, Viborg ellen ment; és hat faltörő kossal megrohamozták, mivel meg volt erősítve, és sok németet megöltek a városban, némelyeket felakasztottak, másokat Nyiz-be vittek; egy hónapi ostrom után megrohamozták, de nem tudták bevenni [a várost], bűneinkért azonban néhány jeles férfiú elesett. (Sz. 96.)

 

A 6831. (1323.) évben. A novgorodiak együtt mentek Jurij fejedelemmel, és várost építettek a Néva torkolatánál, az Orehov-szigeten; ekkor nagykövetek érkeztek a svéd királytól, és örök békét kötöttek a fejedelemmel és Novgoroddal az ősi szokás szerint. Ugyanebben az évben az usztyugiak hadat viseltek a novgorodiak ellen: elfogták azokat a novgorodiakat, akik Jugriába mentek, és kirabolták őket. (Sz. 97.)

 

A 6832. (1324.). A novgorodiak Jurij fejedelemmel Zavolocsje ellen mentek és zsákmányként be­vették Usztyugot, a Dvinához értek, és ekkor az usztyugi fejedelmek követeket küldtek a feje­delemhez és a novgorodiakhoz, és az ősi jogok szerint békét kötöttek; és a novgorodiak mind­nyájan épségben tértek vissza, míg Jurij fejedelem a Káma folyón Zavolocsjéból a Hordához ment. (Sz. 97.)

 

A 6835. (1327.) évben. Ugyanezen a télen hatalmas tatár sereg jött, és bevették Tvert, Kasint87 és Novij-torg88 földjét, egyszóval az egész orosz földet pusztává tették, csak Novgorodot védte meg Isten és szent Szófia. Alekszandr89 fejedelem pedig Pszkovba menekült; fivére Konsztantyin és Vaszilij meg Ladogába (Sz. 98.)

 

A 6836. (1328.) évben. … Ugyanebben az évben leégett az egész német Jurjev és a templomaik, és kőpalotáik összeomlottak; és 2530 német égett benn a palotákban, meg 4 orosz ember. (K. 341.)

 

A 6837 (1329). Ugyanebben az évben megöltek Jurjevben egy jeles férfiút, Ivan Szip novgorodi követet. (Sz. 98.)

 

A 6837. (1329.) évben. … Ezen a télen megölték a novgorodiakat, akik Jugra ellen mentek. (K. 342.)

 

A 6840. (1332.) évben. … Ugyanebben az évben Iván90 nagyfejedelem megjött az [Arany] Hordából és haragját Novgorod ellen fordította, Kámán túli adót kérvén tőlük, és ezért, megesküdvén a keresztre, elvette Torzsokot és Bezsickij verhet.91 (K. 344.)

 

A 6841. (1333.) évben. … Ugyanebben az évben isten sugallatára Gedimin92 litván nagyfejedelem fia, Narimont litván fejedelem, akit a keresztségben Glebnek neveztek, Novgorodba küldött, mivel köszönteni akarta Szent Szófiát, és a novgorodiak érte küldték Grigorijt és Olekszandert, és magukhoz hívták; és [ő] Novgorodba jött, köszönteni akarván [Szent Szófiát] október hónapban; és tisztelettel fogadták, és a keresztre esküdött a nagy Novgorodnak, mint egy ember; és örökbirtokként neki és gyermekeinek adták Ladogát, és Orehovot és Korelát és a korelai földet és Koporja felét. (K. 345–346.)

 

A 6845. (1337.) évben. Ezen a télen Iván nagyfejedelem összekülönbözött a novgorodiakkal, és sereget küldött a Dvinán a volokon túl, megfeledkezvén a keresztre tett esküjéről, és ott a ke­reszt ereje által megszégyenültek és megsebesültek. …

 

Ezen a télen a korelaiak, rászedvén a németeket, megölték az oroszokat, sok novgorodit és ladogai keresztényt és Korelában élő keresztényeket, maguk [az oroszok] meg a német városrészbe menekültek, és azután [a karélok] sok keresztényt lemészároltak a német városrészből. (K. 347–348.)

 

A 6846. (1338.) évben. … A németek sokat háborúztak a korelaikkal Obonyezsért, végül Ladogát is felgyújtották, odavágtatva az elővárost elfoglalták, de a várost nem. Azután pedig a novgorodi ifjak hadvezéreikkel jártak, és feldúlták a német városi Korelát, és pusztává tették sok földjüket és gabonájukat felgyújtották és a barmaikat lemészárolták, s mindnyájan épségben megjöttek a foglyokkal együtt. Ugyanebben az évben a németek eljártak a városból Toldoga93 ellen harcolni, és onnan a vót földre kívánkoztak, s nem foglaltak el semmit sem: mivel a koporjaiak elsáncolták magukat, és Fedor Vasziljeviccsel kitörtek, és megverték a németeket; és ott megölték Mihej Koporjanyint, a jeles férfiút, Fedor alatt pedig megsebesítették a lovát, de neki magának nem esett bántódása, mivel csak néhányan törtek ki.

 

Ugyanazon a télen Viborg német városból követeket küldtek Novgorodba Petrik hadvezértől, hogy békét kössenek, mondván, hogy a svéd fejedelem nem tudja, mi okozott ellenségeskedést Novgoroddal, de azt Sten hadvezér dolgozta [gondolta] ki a fejében. A novgorodiak pedig Kuzma Tvergyiszlavicsot és Olekszandr Boriszovicsot küldték követségbe, és megkötötték a békét, megegyezve abban a békében, amit Jurij nagyfejedelemmel kötöttek Névában,94 a kobilicsi95 karélok dolgában pedig a svéd fejedelemhez küldtek. (K. 348–349.)

 

A 6847. (1339.) évben. … Ugyanebben az évben a novgorodiak Kuzma Tvergyiszlavljot és Olekszandr Boriszovicsot a társaikkal, a vladikától96 pedig Matfejt, a nővére fiát követségbe küldték a tengeren túlra a svéd fejedelemhez [királyhoz]; és a Murmanföldön találkoztak vele, Ljudovlj városában, és a régi oklevelek alapján békét kötöttek vele; Koreláról pedig így szóltak: „ha a mieink hozzátok menekülnek, fejezzétek le vagy akasszátok fel őket; vagy ha a tieitek hozzánk jönnek, mi ugyanígy bánunk velük, hogy ne keltsenek viszályt köztünk; azokat pedig nem adjuk ki, akik a mi hitünkre vannak megkeresztelkedve; enélkül is kevesen maradtak, mivel isten haragjától elpusztultak.” (K. 350.)

 

6850. (1342.) évben. … Ugyanebben az évben Luka Valfromejev, nem hallgatván Novgorodra, a metropolita és a vladika áldására, vakmerő jobbágyokat gyűjtött maga köré, és elment a volokon túlra a Dvinán, és felépítette Orlec városát; és összegyűjtve a jemcaiakat,97 és elfoglalta a volokon túli földet a Dvina mentén, minden adót zsákmányul ejtett. (K. 355.)

 

A 6852. (1344.) évben. Nagy lázadás lőn a Narván túl: a csúdok megölték a földesuraikat, a kolivanyi földön és a rugogyivi98 járásban, 300-an voltak; azután a velnyevicsek99 a jurjeviekkel támad­tak rájuk és megöltek 14 000 csúdot, a megmaradtak pedig az osztrovi földre menekültek; a velnyevicsek odamentek utánuk az osztrovi földre,100 de nem fogták el őket, hanem maguk szenvedvén vereséget, elmentek.101 (K. 357.)

 

A 6856. (1348.) évben. Magnus svéd király a novgorodiakhoz küldött, mondván: „küldjétek el a hittudósaitokat egy megbeszélésre, én is elküldöm az én hittudósaimat, hadd beszéljenek a hitről, tudják meg kié lesz a jobb: ha a ti hitetek lesz a jobb, én térek át a ti hitetekre; ha pedig a mi hitünk lesz a jobb, ti tértek át a mi hitünkre, és mindnyájan egyek leszünk; ha viszont nem egyeztek bele, egész seregemmel ellenetek fogok menni.” Vaszilij püspök pedig és Fedor Danyi­lovics helytartó és Avram parancsnok és a novgorodiak mindnyájan, megfontolván, azt válaszol­ták Magnusnak: „ha meg akarod tudni, kinek jobb a hite, a miénk vagy a tiétek, küldjél Konstanti­nápolyba a pátriárkához, mivel mi a görögöktől vettük át az igaz hitet, s a hitről veled nem vitatkozunk; s ha valamilyen sérelem adódna közöttünk, azt követek útján tárgyaljuk meg.” És a novgorodiak Magnushoz küldték Avram parancsnokot, Kuzma Tvergyiszlavot és más bojárokat. Avram pedig a társaival megérkezett Orehovecbe, és Magnushoz kívánt menni, Magnus pedig akkor egész seregével a Nyírfa-szigeten volt. Az orehoveciek pedig alázatosan kérték Avraamot, hogy ne menjen el a városukból; és Kuzma Tvergyiszlavics ment a társaival Magnushoz. Magnus pedig azt válaszolta Kuzmának: „semmilyen sérelem sem ért részetekről engem, térjetek az én hitemre; ha nem tértek át, seregemmel ellenetek megyek”; és elbocsátá Kuzmát a társaival. Megérkezvén Orehovecbe, mindnyájan bezárkóztak a városba, Magnus meg teljes seregével megtámadta a várost; s az izsórokat kezdte a saját hitére keresztelni, akik pedig nem keresztelkedtek meg, azok ellen hadat indított. Hallván a novgorodiak, hogy a király hadat indított az izsórok ellen, elküldték velük szemben Oncifor Lukinyicsot, Jakov Hotovot, Mihail Fefilatovot csekély haddal; imádságaik és a szent Szűzanya és szent Szófia, valamint szent Borisz és Gleb vértanúk segítségével isten megsegítette Oncifort; 500 németet megöltek, másokat meg élve foglyul ejtettek, az árulókat pedig kivégezték; és a novgorodiak mind épségben megjöttek, csak 3 novgorodit öltek meg. Fedor Danyilovics poszadnyik102 pedig és a nagyfejedelem helytartói és a novgorodiak mind és néhány pszkovi és novij torgi és az egész novgorodi tartomány a Ladogára mentek, Szimeon Ivanovics103 fejedelemhez pedig követeket küldtek, mondván: „jöjj hozzánk, urunk, s védd meg az örökbirtokodat; ellenünk jön a svéd király esküvéssel.” Szimeon nagyfejedelem pedig ezt felelte a novgorodiaknak: „örömmel megyek hozzátok.” A fejedelem pedig sokáig késlekedvén, Nov­gorodba jött; Torzsokból Szitnóba104 menvén, visszament Moszkvába, Novgorodba pedig fivérét, Ivánt105 küldte. Iván fejedelem pedig Novgorodba jött, és nem ment a novgorodiakhoz Ladogába. Ebben az időben Magnus király bevette Orehovecet a Megváltó napján; Avraamot pedig és Kuzmát és 8 más bojárt magához vette, a többieket pedig mind elengedte a városból, maga meg elment a várostól; Orehovecben pedig otthagyta a seregét. Iván fejedelem pedig meghallván, hogy Orehovecet a németek bevették, visszament Novgorodból, és nem fogadta a püspök áldá­sát és a novgorodiak alázatos kérelmét. A novgorodiak pedig elmentek Ladogából, és letábo­roztak Orehovecnál. (K. 359–360.)

 

A 6858. (1350.) évben. A novgorodiak hadba mentek Németföld ellen, Borisz helytartó fiával, Ivan Fedorovics ezrednaggyal, Mihail Danyilovics, Jurij Ivanovics, Jakov Hotov hadvezérekkel, és hétfőn, március 21-én megérkeztek Viborg városa alá, és felégették az egész elővárost. Másnap a németek kijöttek a városból, és a novgorodiak rajtuk ütöttek, és a németek visszamenekültek a városba, és itt néhány németet megöltek, és a város körüli tartományt feldúlták és felégették, és sok németet lekaszaboltak, asszonyokat és gyermekeket is, más élőket pedig foglyul ejtettek; és mindnyájan épségben jöttek meg Novgorodba. Ugyanebben az évben a novgorodiak Jurjevbe mentek, és kicserélték a németeket, akiket Orehovnál fogtak el, a svédeket Avramra és Kuzmára és Olekszanderre és Ondrejra és druzsinájukra, amely a tengeren túl Magnus svéd királynál volt; és isten kegyelméből és a szent kereszt ereje által, amelyben bíztak, mindnyájan egészségben tértek vissza Novgorodba; és visszatértek június 9-én, szent Alekszander vértanú napján. (K. 361–362.)

 

A 6868. (1360.) évben. … Ezen az őszön váratlanul leégett Korela városa, és sok kár keletkezett a fegyverzetben és a javakban, a város lakói pedig csak az életüket menthették meg. (K. 367.)

 

A 6891. (1383.) évben. … Novgorodba jöttek Patrikij Narimantovics106 fejedelem, és a novgorodiak fogadták őt, és adóbeszedésre neki adták Orehov városát, Korela városát és Koporje város felét és Luszkoje falut. (K. 379.)

 

A 6892. (1384.) évben. Az orehovi és a korelai lakosok panaszt tenni jöttek Novgorodba Patrikij fejedelem ellen; és Patrikij fejedelem mozgósította a Szlavnót,107 és zendülést keltett Novgorodban; és a szlávok a fejedelem oldalára álltak, és vecsét tartottak Jaroszlav udvarában, a másik vecse pedig a Szent Szófia templomnál volt, mindkettő fegyveresen, mint amikor hadra kelnek, és a nagy hidat szétverték; az isten és Szent Szófia azonban megmentett a belháborútól, a fejedelem­től pedig elvették azokat a városokat, és Ruszt108 és Ladogát adták neki. (K. 379.)

 

A 6894. (1388.) évben. Leégett Orehov városa, Novgorodban pedig leégett a Mikita utca vége. …

 

Ugyanebben a évben a litvánok megölték Szvjatoszlav109 szmolenszki fejedelmet. …

 

Ugyanezen a télen a volokon túlra ment Fedor Timofejevics helytartó, Timofej Jurjevics, és a bojárok emberei (liberi bojarum) velük, hogy 5000 rubelt beszedjenek, amit Novgorod rótt ki a volokon túli földre, amiért a volokon túliak a Volgán voltak. (K. 380–381.)

 

A 6904. (1396.) évben. … Ugyanazon évben a németek Korela földjére jöttek, és feldúltak két falut: Kjurjeszkijt és Kjulolaszkijt,110 a templomot pedig felgyújtották; és Konstantin111 fejedelem a korelaiakkal üldözőbe vette őket, foglyot ejtett, és Novgorodba küldte. (K. 387.)

 

A 6915. (1407.) évben. … A pszkoviak megtámadták a Németföldet Konstantinnal,112 a fejedelem fivérével, és bevették Porh városát, és számos falvaikat feldúlták, és visszatértek Pszkovba, Konstantin fejedelem pedig Moszkvába. (K. 400.)

 

A 6919. (1411.) évben. A svédek megtámadták és bevették Novgorod Tiverszkij elővárosát,113 és a novgorodiak, ezt hallván, hamarosan a svédek ellen mentek, mindössze 3 nappal e hír vétele után, Szemeon Olgerdovics114 fejedelemmel. És Svédföldre érkezvén, falvaikat feldúlták és feléget­ték; és sok svédet lekaszaboltak, másokat meg foglyul ejtettek, és március 26-án, Gábriel ark­angyal ünnepén elfoglalták és felégették Viborg elővárosát, és számos fogollyal tértek vissza Novgorodba. …

A németek meg Viborgnál csak egyetlen embert öltek meg: Pavelt a Nyitnaja utcából. Ioan püspök a szent hitvallóknak csodatévő templomot építtetett. A novgorodiak paran­csára pedig Jakov Sztyepanovics hadvezér, a dvinai helytartó zavolocsjeiekkel megtámadta a murmanokat, és elpusztították őket. (K. 402–403.)

 

A 6920. (1412.) évben. … Lugven pedig Litvániába ment, és a helytartóit eltávolította Novgorod elővárosaiból. Vaszilij115 moszkvai, Iván116 tveri fejedelem pedig az Arany Hordába Zeleni Szultán117 császárhoz, Tahtamis118 fiához mentek. Jagailo119 király és Vitovt120 és Lugven pedig január 2-án hadat üzentek Novgorodnak, a király és Vitovt azt mondták, hogy: „elköteleztétek magatokat irántunk; ha a németek felmondják velünk a szövetséget, nektek is fel kellett volna mondanotok a németekkel a szövetséget és velünk egyesülnötök, hogy a biztonság érdekében mindkét oldalt megerősítsük … Mi viszont elküldtük bojárjainkat, Nyemirt és Zinovij Bratosicsot, álljátok-e az előbb mondott szavaitokat; és ti Nyemirnek azt válaszoltátok: Novgorod ezt nem teheti, mivel a litvánokkal békében vagyunk, így a németekkel is békében vagyunk. Lugven fejedelmet tőletek magunkhoz hívattuk, a németekkel pedig örök békét kötöttünk, és az ugorokkal és minden szomszédunkkal békében vagyunk; ti pedig szavatokat elfeledvén, nem tartottátok meg, amire nekünk elköteleztétek magatokat. És még az embereitek is szidalmaztak, megrágalmaztak és megszégyenítettek bennünket; pogányoknak neveztek minket; és mindezen felül ellenségünket, Jurij Szvatoszlavics121 fiát, Fedort befogadtátok.” Lugven pedig így szólt: „eltartottatok engem, de ez most idősebb fivéreimnek, a királynak és Vitovtnak nem tetszik, és nekem sem tetszik, mert egy vagyok velük; az esküm érvénytelen”. És Fedor fejedelem azt mondta a novgorodiaknak: „miattam Vitovttal haragot ne tartsatok”; és a németekhez ment. (K. 403–404.)

 

A 6925. (1417.) évben. … Ugyanebben az évben Vjatkából, a nagyfejedelem örökbirtokáról, Gleb Szimeonovics, Jurij fejedelem bojárja a novgorodi menekültekkel, Szemeon Zsadovszkijjal és Rosszohin Mihaillal, és az usztyugiakkal és a vjatkaiakkal titokban hajókon a volokon túli földre mentek, és feldúlták Ivan Vasziljevics gyermekeinek Borok tartományát, és Jemcát és Kolmogorit bevették és felgyújtották, és foglyul ejtették a novgorodi bojárokat: Jurij Ivanovicsot és fivérét, Szamszont. Ivan Fedorovics és a fivére Athanasz, Gavrila Kirillovics, Iszak Ondrejevics utolérték őket Morzs alatt a szigeten, fivéreiket, Szamszont és Jurijt és az összes foglyot a jószágaikkal együtt kiszabadították, őket meg elengedték. Vaszilij Jurjevics, a helytartó fia, Szam­szon Ivanovics, Gavrila Kirillovics, a fivére Grigorij, a volokon túliakkal a rablók után eredtek és kifosztották Usztyugot. Ebben az időben a novgorodiak békét kötöttek a németekkel. Ugyan­ebben az évben, télen szörnyű pestisjárvány pusztított Novgorodban az emberek között, és Ladogában is, Ruszban is, Porhovban is, Pszkovban is, Torzsokban is, Dmitrovban is, Tverben is, a tartományokban és a falvakban. (K. 407–408.)

 

A 6927. (1419.) évben. … Ugyanebben az évben 500 főnyi haddal jöttek a murmanok, hajókon és vitorlásokon, és Varzugában feldúltak egy korelai falut és Zavolocsjéban [a következő] falvakat: a korelai Nyenokszában, szent Nyikola monostorát, Jakov küriosz122 Konyecsnij falvát, Ondrejan partját, Kig-szigetet, Kjar-szigetet, Mihail monostorát, Csiglonimot, Hecsinimát; 3 tem­plomot felgyújtottak, a keresztény szerzeteseket pedig lekaszabolták, a zavolocsjeiek meg szét­zúzták a murmanok 2 vitorlását, mások meg a tengerre menekültek. Varlam archimandrita123 pedig kőtemplomot emelt Jurjevben,124 a Szűzanya születése monostorban. (K. 411–412.)

 

A 6932. (1424.) évben. … Ugyanebben az évben Pszkovban is pénzt vertek, és elkezdtek az egész Oroszföldön pénzzel kereskedni. És pestisjárvány volt a korelai földön. Ugyanebben az évben pestisjárvány volt Novgorodban is, hólyagokkal és vérköpéssel. (K. 414.)

 

A 6933. (1425.) évben. … Ugyanebben az évben az usztyugiak feldúlták Zavolocsjét; és a novgorodiak haddal mentek ellenük Usztyugba, és váltságdíjat szedtek tőlük 50 000 nyúl- és 6-szor negyven cobolyprémet. (K. 415.)

 

A 6942. (1434.) évben. Jurij Dmitrijevics125 fejedelem bevette Moszkva városát, és a nagyfejedelmi trónra ült. …

 

Vaszilij126 fejedelem április 26-án Moszkvába ment. (K. 417.)

 

A 6952. (1444.) évben. … Ezen a télen a novgorodiak Ivan Vologyimirovics fejedelemmel Németföldre, a Narván túlra menvén, sokakat foglyul ejtettek, és sokat felgyújtottak Rugogyiv127 körül a Purdoznáig és a Narva közelében a Csúd-tóig. …

 

Ugyanebben az évben a korelaiak a murmanok ellen mentek, szétverték őket, és [a földjüket] feldúlták, és foglyokat ejtettek, és egészségben hazatértek. (K. 424.)

 

A 6953. (1445.) évben. … Ugyanebben az évben Vaszilij Senkurszkij és Mihail Jakol novgorodi hadvezérek háromezernyi zavolocsjei haddal mentek Jugra ellen; és sok jugrai férfit elfogtak, és az asszonyaikat és gyermekeiket is, és felbátorodtak; a jugraiak pedig, miután hatalmukba alá kerültek, azt mondták: „adót kívánunk nektek fizetni, … megkívánjuk mutatni nektek a szállásainkat és szigeteinket, határainkat”; ezalatt egybegyűltek és rajtaütöttek Vaszilij várán, és sok jeles embert, bojárok gyermekeit és 80 vakmerő embert öltek meg; és fájdalmas volt halálukról hallani. …

 

Ugyanebben az évben a svéd murmanok haddal mentek a volokon túlra Dvina, Nyenoksza ellen, és feldúlták és felgyújtották, és az embereket lekaszabolták, másokat meg fogságba vetettek. Meghallván ezt a dvinaiak, gyorsan odamentek, némelyeket lekaszabol­tak, némelyeket meg Novgorodba küldtek, mintegy negyvenet; a hadvezéreiket pedig, Ivort és Pétert és egy harmadikat, megölték; némelyek pedig, alig férvén a hajókra, elmenekültek. (K. 425–426.)

 

______________________

Jegyzetek

 

1 Az ultra márciusi időszámítás szerint íródtak a következő évek eseményei: 6711, 6712, 6745, 6746, 6779, 6825, 6826, 6827. Két év lemaradásban vannak a 6717–19-re, 6721-re és 6722-re datált események, három év lemaradás van 6720-nál.

2 Oleg (meghalt 912-ben): 879–882 között Rurik utóda a novgorodi trónon. Rokoni kapcsolatuk jellege nem ismert.

3 Ennél az évnél a krónika részletesen kitér a Rurik-dinasztia leszármazási rendjére, felsorolja az orosz püspökségeket, a magas egyházi méltóságok viselőit és a novgorodi előkelőket, tehát jóval későbbi eseményeket és személyeket tárgyal. Az általunk kiemelt két részlet a 11. század történéseivel foglalkozik.

4 Szvjatoszlav Jaroszlavics (1027–1076): Vlagyimir Szvjatoszlavics unokája, I. Jaroszlav (Jaroszlav Vlagyimi­rovics Mudrij= Bölcs Jaroszláv) fia. 1054-ig Vlagyimir–volinszki fejedelem, a csernyigovi trónon 1054–1073 között ült.

5 I. Vszevolod (Vszevolod Jaroszlavics, 1030–1098): Vlagyimir Szvjatoszlavics unokája, I. Jaroszlav (Jaroszlav Vlagyimirovics Mudrij) fia. Perejaszlavi fejedelem 1054–1073 között, kijevi fejedelem 1077-ben és 1078–1093 között.

6 Mai neve Pereszlavl Zalesszkij, város Oroszország Jaroszlávi Területén. Ott található, ahol a Trubezs a Plescsejevo-tóba torkollik.

7 Gleb Szvjatoszlavics: I. Jaroszlav (Jaroszlav Vlagyimi­rovics Mudrij= Bölcs Jaroszláv) unokája, Szvjatoszlav Jaroszlavics fia. Novgorodi fejedelem 1069–1078 között.

8 A druzsina a fejedelmek fegyveres kísérete. A druzsinához tartoztak a főurak kíséretükkel, valamint a fejedelmi testőrség tagjai.

9 Vszeszlav Brjacsiszlavics (meghalt 1101-ben): Izjaszlav Vlagyimirovics unokája, Brjacsiszlav Izjaszlavics fia. polocki fejedelem 1044-1068 és 1071-1101 között. 1068 őszén a kijeviek kiszabadították a börtönből (ahová tavasszal zárták be Novgorod elleni támadása miatt) és fejedelmükké tették. Ezután mintegy hét hónapig uralkodott a városban és birtokain.

Ez a hír a Kijevi Rusz elleni első kun támadásról és a városban kitört zavargásokról szól. Finnugor vonatkozása mindössze annyi, hogy Izjaszlav fejedelem főembere, Tuki finnugor származású lehetett, mivel testvérét Csúdnak hívták.

10 Ez az esemény valójában 1068 őszén történt, nem sokkal az után, hogy Vszeszlavot a kijevi nép kiszabadította börtönéből.

11 A Szlavno elnevezés itt valószínűleg a település szláv (orosz) negyedére utal. Szlavnónak hívták egyébként Novgorod Szlovenszkij városnegyedét, valamint a novgorodi szláv lakosságot is.

12 I. Msztyiszlav (Msztyiszlav Vlagyimirovics, 1076–1132): Vszevolod Jaroszlavics unokája, Vlagyimir Vszevolodovics Monomah idősebb fia, 1088–1093 és 1095–1117 között novgorodi fejedelem, 1125-től haláláig kijevi nagyfejedelem.

13 Lásd az 1. jegyzetet.

14 Vszevolod Msztyiszlavics (meghalt 1138-ban): Vlagyimir Vszevolodics Monomah unokája, Msztyiszlav Vlagyimirovics fia. Novgorodi fejedelem 1117–1136 között. 1132–1136 között a krónikában is jelzett ellenségeskedésbe bonyolódott a várossal. Családjával elmenekült és 1136–1138 között Pszkovban uralkodott.

15 A falu a Lovaty és a Pola folyók között, az Ilmeny-tótól délre terült el (ma Oroszország Novgorodi Területe), másik neve Usztyjani.

16 A krónika más helyein: Vlagyimir.

17 Novgorodi fejedelem 1158–1160 és 1162–1168 között.

18 Msztyiszlav Rosztyiszlavics Bezokij (= Világtalan Msztyiszlav), novgorodi fejedelem 1160–1160 között, 1177-ben, majd Jaroszlav Msztyiszlavics Krasznij után 1177-ben ismét 1178-ig.

19 Az eredeti szövegben a szve népnév szerepel.

20 A Voronaja a Ladoga-tóba ömlik bele.

21 Msztyiszlav Rosztyiszlavics Hrabrij, 1179–1180 között novgorodi fejedelem.

22 III. Vszevolod (Vszevolod Jurjevics Bolsoje Gnyezdo= Nagy Fészek Vszevolod, 1154–1212, ragadványnevét sok gyermeke miatt kapta): Vlagyimir Vszevolodics Monomah unokája, Jurij Vlagyimirovics Dolgorukij fia. Vlagyimir–szuzdáli fejedelem 1177–1212 között.

23 Jaroszlav Vlagyimirovics, 1187–1196 között novgorodi fejedelem.

24 Lásd a 15. jegyzetet.

25 Varbola, Észtország.

26 David Misztyiszlavics, toropeci fejedelem 1225-ig.

27 Vlagyimir Msztyiszlavics, pszkovi fejedelem 1214-ig.

28 A Selony az Ilmeny-tóba folyik bele.

29 A vecse a városok és a hozzájuk tartozó volosztyok rendkívül fontos hatalmi szerve volt: magyarul kb. népgyűlésnek fordítható. A vecse azonban nem önkormányzati szerv volt, hatalmi kérdésekben nyilvánított véleményt, rivalizált a fejedelemmel.

30 Vszevolod Msztyiszlavics, novgorodi fejedelem 1219–1221 között.

31 Másik neve Kesz, ma C#sis, Lettország.

32 II. Jaroszlav (Jaroszlav Vszevolodovics, 1190–1246): Jurij Dolgorukij unokája, III. Vszevolod (Vszevolod Jurjevics Bolsoje Gnyezdo= Nagy Fészek Vszevolod) fia. Novgorodi fejedelem 1215-ben, 1221–1223, 1224–1228 és 1230–1236 között.

33 Kolivany vagy Kolovany: Tallinn orosz neve a 13-18. században. Valószínűleg az észt Kalev személynév birtokos esetű alakjából származik. Al-Idrisi arab nyelvű térképén 1154-ben Tallinn neve Qlwrī.

34 A szakirodalom szerint novgorodi fejedelem 1221-ben és 1223-ban (az egy év eltérés – 6732/1224 – a krónika által használt márciusi év datálási rendszeréből ered).

35 Orosz vagy lett származású vezér, születésének időpontja ismeretlen, neve talán a Vjacseszlav becézett alakja. Kezdetben Kukenois ura, amely a polocki fejedelemség alá tartozott. A vár és környéke 1206-ban német fennhatóság alá kerül, Vjacsko ekkor elmenekül, és különböző orosz fejedelemségek szolgálatába áll (Pszkov, Polock, Szmolenszk, Novgorod). Jurjevbe Novgorod állította helytartónak, azonban nem adtak mellé elegendő fegyverest, így hatalmát nem tudta megőrizni.

36 Olonyec, Karjalai Köztársaság (Oroszország). Karjalai neve Aunus.

37 Másik neve Pertujev, ma C#sis, Lettország.

38 latgálokat, lásd a 28. jegyzetet.

39 Emäjõgi, a Csúd-tóba ömlik (Észtország).

40 Nyizovec: Nyiz-be való személy.” Nyiz, Nyizovszkaja zemlja vagy Ponyizovje: a 12–13 században Novgorodtól délkeletre elterülő vidék a Volga felső folyásának medencéjében. A 14–16. században a Volga–Oka közt nevezték így a Közép-Volga vidékén.

41 Ma Onuza, Rjazany közelében.

42 Jurij Igorevics, rjazányi fejedelem 1235–1237 között.

43 Oleg Ingvarevics Krasznij. Valószínűleg Ingvor Igorevics (rjazányi fejedelem 1217–1235 és 1238–1252 között) fia, Roman Ingvarevics testvére, Jurij Igorevics unokaöccse. A szakirodalom szerint 1252–1258 között volt rjazányi fejedelem. Nem tudni, hogy korábban milyen módon részesült a hatalomból.

44 Valószínűleg Ingvor Igorevics (rjazányi fejedelem 1217–1235 és 1238–1252 között) fia, Oleg Ingvarevics Krasznij testvére, Jurij Igorevics unokaöccse. A szakirodalom nem adja meg uralkodásának éveit, valamilyen egyezség keretében Jurij Igorevics társuralkodója lehetett.

45Pronszk, város Oroszország Rjazányi Területén.

46 Voronyezs,

47 II. Jurij (Jurij Vszevolodovics, 1188–1238): Jurij Dolgorukij unokája, III. Vszevolod (Vszevolod Jurjevics Bolsoje Gnyezdo= Nagy Fészek Vszevolod) fia, II. Jaroszlav testvére. 1212–1216 és 1218–1238 között Vlagyimir–szuzdáli fejedelem.

48 Vlagyimir

49 Másik neve Nuzla, ma Onuza, Rjazany közelében.

50 Ingvorovics

51 Itt nem Tarturól van szó, ez a Jurjev Oroszország Vlagyimiri Területén található a Koloksa partján. Mai neve Jurjev-Polszkij.

52 Város Oroszország Moszkvai Területén.

53 Ma Volokalamszk, város Oroszország Moszkvai Területén.

54 A folyó eredeti neve Inkere, mai orosz neve Izsora. A Ladoga-tavat a Finn-öböllel összekötő Néva bal oldali mellékfolyója. Az izsór (inkeri) nép és Inkeri (Ingermanland) földrajzi tájegység névadója.

55 Az Alekszandr változata, előfordul Alekszander, Olekszander alakban is. Itt Alekszandr Jaroszlavics Nyevszkij (1221–1263): II. Jaroszlav (Jaroszlav Vszevolodovics) fia, III. Vszevolod (Vszevolod Jurjevics Bolsoje Gnyezdo = Nagy Fészek Vszevolod) unokája. Novgorodi fejedelem 1236–1240, 1241–1252 és 1257–1259 között, Vlagyimir-szuzdáli fejedelem 1252-1263 között.

56 Veljad ma Viljandi, Észtország.

57 Jaroszlav Vlagyimirovics: Vlagyimir Msztyiszlavics fia, Msztyiszlav Romanovics Sztarij unokája. Ősei pszkovi fejedelmek voltak, az ő uralkodásának idejéről nem rendelkezünk adatokkal.

58 A latgálok földje, lásd a 27. jegyzetet.

59 A Narva folyó Észtország és Oroszország határán.

60 Dietrich von Kiewel, dán hadvezér

61 Lásd a 77. jegyzetet.

62 I. Dmitrij (Dmitrij Alekszandrovics, 1250?–1294): Jaroszlav Vszevolodics unokája, Alekszandr Nyevszkij legidősebb fia. Novgorodi fejedelem 1259–1264, 1272–1273, 1276–1281 és 1285–1292 között, Vlagyimir-szuzdáli fejedelem 1276-1281 és 1284-1292 között.

63 Konsztantyin Rosztyiszlavics: Rosztyiszlav Msztyiszlavics fia

64 III. Jaroszlav (Jaroszlav Jaroszlavics, meghalt 1271-ben): III. Vszevolod (Vszevolod Jurjevics Bolsoje Gnyezdo= Nagy Fészek Vszevolod) unokája, II. Jaroszlav (Jaroszlav Vszevolodovics) fia. 1270-ben az északi oroszföld ura, mivel 1247–1271 között tveri fejedelem, 1264–1271 között pedig Vlagyimir–szuzdáli és novgorodi fejedelem.

65 Litván származású fejedelem, eredeti neve Tautvila.

66 Rakvere, Észtország

67 Szvjatoszlav Jaroszlavics: Jaroszlav Vszevolodovics (II. Jaroszlav) unokája, Jaroszlav Jaroszlavics (III. Jaroszlav) fia. Pszkovi fejedelem 1264-1266, tveri fejedelem 1272-1282 között.

68 Mihail Jaroszlavics (1271-1318): Jaroszlav Vszevolodovics (II. Jaroszlav) unokája, Jaroszlav Jaroszlavics (III. Jaroszlav) fia. Tveri fejedelem 1282-1318, Vlagyimir-szuzdáli fejedelem 1304-1318, novgorodi fejedelem 1308-1314 és 1315-1316 között.

69 Jurij Andrejevics: Andrej Jaroszlavics fia, Jaroszlav Vszevolodovics (II. Jaroszlav) unokája. Szuzdáli fejedelem 1264-1279 között.

70 Litván származású, eredeti neve Daumantas. Pszkovi fejedelem 1266-1299 között.

71 III. Jaroszlav

72 Lásd a 77. számú jegyzetet.

73 A Novgorodi Fejedelemség területét öt nagyobb részre, oroszul pjatyinára (’ötöd’) osztották fel. Ezeket Gyerevszkaja, Selonszkaja, Bezseckaja, Votszkaja, Obonyezsszkaja pjatyinának nevezték. Obonyezs eredetileg az Onyega-tó egyik partszakaszának neve volt.

74 III. Andrej (Andrej Alekszandrovics, 1263 előtt – 1304): Jaroszlav Vszevolodics unokája, Alekszandr Jaroszlavics Nyevszkij fia. Novgorodi és Vlagyimir–szuzdáli fejedelem 1281–1285 és 1292–1304 között. Harcban állt Dmitrij bátyjával. A nagyfejedelmi cím használatára jogosító jarlikot 1294-ben, Dmitrij halála után kapta a tatároktól.

75 Gleb Rosztyiszlavics szmolenszki fejedelem (1249-1278) fia.

76 Sigge

77 A svéd város ebben az esetben egy erődöt jelent, amely Korela városában (Käkisälmi, Kexholm, ma Petrokreposzty), vagy mellette épült fel.

78 Neve Landskrona volt, Svédországban szintén található egy Landskrona nevű város, amely azonban későbbi alapítású.

79 Torgils Knutsson marsall, Birger király (Birger Magnusson, 1280-1321, uralkodott 1290–1318 között) helytartója és Svédország kormányzója.

80 Az előző hírben említett svéd Landskronához.

81 Roman Glebovics fia, Gleb Rosztyiszlavics szmolenszki fejedelem unokája. Brjanszki fejedelem volt.

82 Vanaja, Hämeenlinna közelében, Finnország.

83 Város az Ilmeny-tótól délre, ma Sztaraja Russza, Oroszország Novgorodi Területén.

84 A falu a Lovaty és a Pola folyók között, az Ilmeny-tótól délre terült el (ma Oroszország Novgorodi Területe), másik neve Usztyji.

85 Ennek a helynek értelmezése bizonytalan, más évkönyvek adatai úgy is fordíthatók, hogy a hírben csak két földrajzi fogalom szerepel, személynév pedig nem. Heikki Kirkinen véleménye szerint itt Turkuról és Kuusisto püspöki váráról történik említés (Inkerin keskiaika ja uuden ajan alku vuoteen 1617. In: Inkeri. Historia, kansa, kultuuri. Szerk. Pekka Nevalainen és Hannes Sihvo. Helsinki, XXX. 44.

86 III. Jurij (Jurij Danyilovics, meghalt 1325-ben): Alekszandr Jaroszlavics Nyevszkij unokája, Danyiil Alekszandrovics legidősebb fia. Novgorodi fejedelem 1322–1325 között.

87 Város Oroszország Tveri Területén, a Volgába ömlő Kasinka folyó mellett.

88 Másik neve Torzsok, város Oroszország Tveri Területén, a Tverca folyó mellett.

89 Alekszandr Mihajlovics (1301–1339): III. Jaroszlav (Jaroszlav Jaroszlavics) unokája, Mihail Jaroszlavics fia. Novgorodi fejedelem 1325–1327 között.

90 I. Iván (Ivan Danyilovics Kalita= Pénzeszsák Iván, meghalt 1340-ben): Alekszandr Jaroszlavics Nyevszkij unokája, Danyiil Alekszandrovics fia. Vlagyimir–szuzdáli fejedelem 1328–1340 között, novgorodi fejedelem 1328–1337 között, e hatalmi központok mellett több más kisebb fejedelemség ura is.

91 Város és terület a Mologa felső folyásánál, ma Oroszország Tveri Területén.

92 Gediminas (meghalt 1341-ben): a Jagello dinasztia alapítója.

93 Település Nyugat-Inkeriben.

94 Az 1323-as pähkinäsaari (orehovi) békére utal itt a krónika.

95 Ebben a helynévben a feltételezések szerint az orosz кобыла ’kanca’ szó rejlik. Ennek alapján Tamma-Karjala földrajzi tájegységgel azonosítják (a finn tamma szintén kancát jelent). Ez az Észak-Inkeriben található vidék lótenyésztéséről volt híres. A kobilicsi karélok azért jelentettek külön problémát a békeszerződés szempontjából, mert Karjala Svédországhoz tartozó részéről menekültek új helyükre, és emiatt vitatott volt, hogy melyik fél fennhatósága alá tartoznak, s kinek kötelesek adózni.

96 A vladika a régi oroszban többféle jelentéssel bírt, melyek mind valamilyen előkelő személyre utalnak. Itt érseket jelent. (Szlovar russzkovo jazika XI–XVII. vv. Vip. 2. Moszkva, 1975. 242.)

97 A Jemca az Északi Dvina mellékfolyója Oroszország Arhangelszki Területén, partján található Jemca városa.

98 Rugovigy ma Narva, Észtország.

99 Ugyanaz, mint a veljadiak: a mai Viljandiba (Észtország) való emberek.

100 Osztrov városa a Velikaja folyó partján található Pszkov közelében, Oroszország Pszkovi Területén.

101 Ebben a hírben az észtek György-nap éjszakai lázadásáról van szó, amely 1343. április 23-án kezdődött. Más forrásokkal nem lehet összevetni a megölt emberek számát. Az biztos, hogy a bosszú kegyetlen volt: 1346-ban Harju tartományt üres, elhagyott földnek írják le.

102 A poszadnyik a druzsina tagja, előkelő úr, egy voloszty helytartója.

103 Szemjon Ivanovics Gordij (1318?–1353): Danyiil Alekszandrovics unokája, I. Iván (Ivan Danyilovics Kalita= Pénzeszsák Iván) fia. 1341–1353 között Vlagyimir–szuzdáli, 1346–1353 között pedig novgorodi fejedelem.

104 A település a novgorodi földön Valdaj városától északra, a Borovno-tó partján volt (ma Oroszoroszág Novgorodi Területe).

105II. Iván (Ivan Ivanovics Krasznij, 1326–1359): Danyiil Alekszandrovics unokája, I. Iván (Ivan Danyilovics Kalita= Pénzeszsák Iván) fia. Iván ekkor még nem rendelkezik fejedelemséggel, de 1354-ben megkapja a nagyfejedelmi címet a tatároktól. 1353–1359 között Vlagyimir–szuzdáli, 1355–1359 között pedig novgorodi fejedelem.

106 Litván származású, Gediminas unokája, Narimont fia. Lényegében ugyanazt a területet kapta meg, mint 1333-ban apja.

107 A Szlavno egyrészt Novgorod Szlovenszkij városnegyedét jelentette, másrészt a novgorodi szláv lakosságot. Szlavno az ősi három véggel szemben a Volhov túlsó partján terült el. E hír alapján feltehető, hogy Patrikij az uralma alá tartozó finnugor lakosság ellen hangolta az oroszokat, végül azonban kompromisszumos megoldással más területet kapott.

108 Valószínűleg ugyanaz, mint az 1316-os évnél szereplő Rusza városa.

109 Szvjatoszlav Ivanovics: Alekszandr Glebovics unokája, Ivan Alekszandrovics fia. Mindhárman szmolenszki fejedelmek. Szvjatoszlav Ivanovics 1359–1386 között uralkodott.

110 Kylänlahti

111 Konsztantyin Ivanovics belozerszki fejedelem.

112 Konsztantyin Dmitrijevics: II. Iván (Ivan Ivanovics Krasznij) unokája, Dmitrij Ivanovics Donszkoj fia, I. Vaszilij (Vaszilij Dmitrijevics, 1371–1425; moszkvai fejedelem 1389–1425 között ) testvére. Uglicsi fejedelem kb. 1410-től 1433-ig.

113 Karél neve Tiuri. Más krónikák pontosabban tudják a helyét: Korela elővárosának nevezik. Ebben az esetben nem olyan településre kell gondolnunk, amely kívülről tapad a város falaihoz, hanem egy erődszerű megfigyelő helyre, amely előre tudja jelezni a támadásokat. A ’prigorod’ szó itt „előerődöt” jelent.

114 Szimeon Olgerdovics: a litván Olgerd fia, eredeti neve Lugven. A szakirodalom szerint 1389–1407 között volt novgorodi fejedelem.

115 I. Vaszilij (Vaszilij Dmitrijevics, 1371–1425): II. Iván (Ivan Ivanovics Krasznij) unokája, Dmitrij Ivanovics Donszkoj fia. Moszkvai fejedelem 1389–1425 között.

116 Ivan Mihajlovics: tveri fejedelem 1399–1425 között.

117 Dzselaleddin, uralkodott 1412-ben.

118 Tohtamis, 1378-1395 között az Arany Horda uralkodója.

119 Jagelló (Jagiello <lengyel>, Jogaila <litván> meghalt 1434-ben): litván nagyfejedelem, majd lengyel király. Gediminas unokája, Algirdas (Olgierd) fia. Királlyá koronázása fejében vállalta, hogy megkeresztelkedik és népét is megkereszteli. A keresztségben a Wladyslaw (Ulászló) nevet kapta. Fia, III. Wladyslaw 1434-1444 között lengyel, 1440-1444 között pedig I. Ulászló néven magyar király is volt.

120 Kejstut fia, Gediminas unokája, a dinasztiaalapító Jagelló unokatestvére. 1350-1430 között élt, 1392-től litván nagyfejedelem volt.

121 Szmolenszki fejedelem 1386-1392 között.

122 A krónikában e helyen olvasható кюръ szó a görög cύrioς ’úr’ jelentésű szóból ered. A régi oroszban ez a fejedelmek, illetve magas rangú egyházi személyek titulusa volt. (Szlovar russzkovo jazika XI–XVII vv. Vip. 7. Moszkva, 1980. 133.)

123 Az archimandrita kolostori elöljáró, illetve misszióvezető, a latin egyházbeli apáttal azonos tisztség.

124 Nehéz eldönteni, hogy itt melyik Jurjevről van szó.

125 Jurij Dmitrijevics: II. Iván (Ivan Ivanovics Krasznij) unokája, Dmitrij Ivanovics Donszkoj fia. 1389–1433 között Galics Merszkij (nem azonos a magyar történelemből ismert Haliccsal, ez Oroszország Kosztromai Területén található, a Galicsi-tó partján) fejedelme. A nagyfejedelmi címre és hatalomra tört, erőszakkal támadt unokaöccsére II. Vaszilijra (Vaszilij Vasziljevics Tyomnij= Sötét Vaszilij). 1434-ben bevette Moszkvát, ahol rövid ideig uralkodott.

126 II. Vaszilij (Vaszilij Vasziljevics Tyomnij= Sötét Vaszilij, 1415–1462): Dmitrij Donszkoj unokája, I. Vaszilij (Vaszilij Dmit­rijevics) fia. Moszkvai fejedelem 1425–1434 és 1434–1462 között. 1434-ben nagybátyja, Jurij Dmitrijevics rövid időre elűzte a trónról.

127 Rugovigy