Az rtf-változat letölthető innen

 

József kazár kagán levele

 

 

József kazár kagán levelének keletkezési körülményeiről

 

Haszdáj ibn Saprut, egy zsidó származású férfiú III. Abdarrahmán kordovai kalifa (912–961) minisztere és háziorvosa volt. Hivatalából adódóan értesült arról, hogy a kazárok zsidó vallásúak. Ez nagyon felkeltette az érdeklődését, mivel az ibériai félsziget zsidó származású lakossága körében elevenen élt a hagyomány arról, hogy valahol keleten létezik Dávid király országa, ahol a zsidók szabadon és függetlenségben élnek. Haszdáj ibn Saprut ezért megpróbálta felvenni a kapcsolatot a kazár uralkodóval. Levelét cseh-, magyar-, orosz- és volgai bolgár-földön keresztül szándékozott eljuttatni a kazár fővárosba, Itilbe.

A levelezés több változatban maradt az utókorra. Az első változat tartalmazza Haszdáj ibn Saprut levelét és a kazár uralkodó válaszát. Ezt először 1577-ben publikálta Jichak Akris talmudista. Sokáig teljes egészében hamisítványnak tartották. A 19. század második felében egy Firkovics (Firkovits, Firkovich) nevű karaita zsidó tudós és kéziratgyűjtő bukkant egy másik kéziratra.1 Ez csak József kagán válaszát tartalmazza, de bővebb formában. Az irat hitelét csökkenti, hogy Firkovics gyűjteményében több nyilvánvaló hamisítvány is található. Előkerülésének körülményei miatt ezt a változatot is nagy gyanakvással fogadták a filológusok. Végül a kairói Genizából2 Cambridge-be került egy ismeretlen kazár zsidó levele is, amely szintén Haszdáj ibn Saprút érdeklődésének kielégítésére íródott.

A leveleknek több magyar publikációja ismert: Először Kohn Sámuel,3 majd Shlomo J. Spitzer és Komoróczy Géza4 közölte Haszdáj ibn Saprut levelét és József kazár kagán válaszának változatait, 2000-ben pedig Hunyadi László az ismeretlen kazár zsidó válaszlevelét publikálta.5 A levelekben foglaltakat is elemezték, részben őstörténeti vonatkozásaik miatt. Mandel Miklós 1929-ben csak József válaszlevelének hitelességéről értekezett,6 Telegdi Zsigmond 1940-ben Haszdáj ibn Saprút levelével és a József-féle válasz két variánsával foglalkozott,7 míg Hunyadi László az ismeretlen kazár zsidó levelének hitelességét és tartalmát vizsgálta.8

Mandel Miklós véleménye szerint a József kazár uralkodó nevében írt válaszlevél 1080–1090 körül keletkezhetett.9 Részletesen tárgyalja, hogy a levelek mióta ismertek a zsidó irodalmi hagyományban. Véleménye szerint a József-féle válaszlevél földrajzi-történeti adatai Maszúdi geográfiájának10 adataihoz állnak közel.11 A levél úgy keletkezhetett, hogy a kazár birodalom bukása után az Ibériai-félszigetre menekült zsidók megismerték Haszdáj Ibn Saprut levelét, és ott szerkesztették meg a választ.12

Telegdi Zsigmond szerint Haszdáj levelének eredetiségében nincs okunk kételkedni. József válaszlevelének kérdése viszont már összetettebb probléma. A rövidebb és a hosszabb változat közül valószínűleg a hosszabb áll közelebb az eredetihez. Mandel Miklóshoz hasonlóan úgy véli, hogy a válaszlevél bizonyosan nem a kazár udvarban fogalmazódott. Elfogadja azt a feltételezést, hogy a mai Spanyolország területén állította össze valaki, de a kazár menekültekről szóló bizonytalan feltevést nem ismétli meg. Telegdi Zsigmond szerint a levelek megírásának ideje feltehetőleg a 10. század második – a 11. század első fele. Véleménye szerint a leveleket a Dávid király országáról élő hagyomány ébren tartása érdekében fogalmazták meg. A válaszlevél írója talán szóbeli hagyományra támaszkodott, vagy arab geográfusok műveiből vette adatait. Telegdi Zsigmond azonban Mandel Miklóssal szemben úgy véli, hogy a levelek ismeretanyaga egyetlen fennmaradt arab földrajzi művel sincs kapcsolatban. Egybevetve korabeli más földrajzi munkákkal, megállapítja, hogy a levél, noha valószínűleg nem József kazár uralkodótól származik, mégis helyes adatokat rögzít a korabeli kelet-európai viszonyokról.13

Shlomo J. Spitzer és Komoróczy Géza szövegközlésükben arra hívták föl a figyelmet, hogy e levelek a 11. század óta a zsidó irodalmi hagyomány részei. Másolták, terjesztették őket, ennek folytán szövegük romolhatott.14 Telegdi Zsigmondhoz hasonlóan úgy vélik, hogy a Firkovics-féle bővebb változat földrajzi nevei valós ismereteket őrizhettek meg.15

Hunyadi László szintén megemlíti, hogy e levelekre már 12. századi szerzők is hivatkoznak.16

B. N. Zahogyer összefoglaló művében érinti a kazár–zsidó levélváltás kérdéskörét is. Feltevése szerint Haszdáj Ibn Saprut ismerte Ibn Hauqált, a kordovai kalifa udvarában is megfordult arab geográfust. Úgy véli, hogy a kazár birodalom viszonyairól Ibn Hauqal informálta a kalifát és hivatalnokait.17

 

 

József kazár kagán levelének finnugor vonatkozásai

 

A levelezés finnugor vonatkozású adatai csak a József-féle válasz bővebb variánsában találhatók meg. Az itt felsorolt népek mind ismertek más forrásokból. A burtászokat török, iráni vagy finnugor népnek tartja a szakirodalom. Finnugor származtatásuk a burtasz és a mordvin népnevek egyeztetésén alapul. A burtasz valószínűleg a sztyepp illetve az erdőssztyepp övezetében szokásos módon többféle nyelvű népességből összeötvöződött politikai egység. A tatárjárás után szétszóródott, egyes csoportjai a mordvinok területére menekültek. Ez is erősíti azt a feltételezést, hogy esetleg mordvinok is éltek a burtászok között. Az ariszu népnév az erzával azonos. A két nagy mordvin etnikai csoport közül az erzák neve jóval hamarabb felbukkan a forrásokban, mint a moksáké. (Az erza a 10. században, míg a moksa csak a 13. században.) Ez azt mutatja, hogy az erzák néppé válása és etnikai tudatuk kialakulása megelőzte a moksákét. A cermisz népnév világosan a cseremisszel azonosítható, kérdéses azonban a forrásokban említett cseremiszek azonosítása a mai cseremiszekkel, tehát a marikkal. Az orosz őskrónika szerint a cseremiszek az Oka torkolatánál éltek. A marik etnogenezisének azonban a régészeti adatok szerint nem lehetett színtere az Oka torkolatvidéke. Ezt már a múlt századi kutatás látta, és ezért a marikat megpróbálták azonosítani a merjákkal, hogy így a mari etnogenezist a Vjatka–Vetluga köztől nyugatra lévő területekre – tehát az Oka torkolatvidékére is – kiterjeszthessék. Ez az elmélet sem ad azonban magyarázatot a problémára. A merjákat ugyanis elkülöníti a cseremiszektől az orosz őskrónika, és lakóhelyüket is pontosan meghatározza: a Rosztovi- és a Klescsino-tó mellett. A merják tehát ugyanolyan távol éltek nyugat felé az Oka torkolatvidékétől, mint a marik kelet felé. Az is elképzelhető, hogy volt az Oka torkolatánál egy cseremisz nevű finnugor csoport, amely a volgai vagy a permi finnugorokhoz tartozott, s amikor az oroszok kelet felé terjeszkedtek, és találkoztak a marikkal, a két csoport kulturális és nyelvi rokonságát látván, a marikat is cseremiszeknek kezdték nevezni. Arra is van adatunk, hogy a cseremisz népnév valamiféle gyűjtőnév lehetett. Kazany 1552-es bevétele után IV. Iván parancsára összeírták az újonnan elfoglalt területek népességét, amelyet összefoglalóan cseremisznek neveztek, noha valószínűleg nem csak cseremiszek kerültek ekkor orosz fennhatóság alá, hanem udmurtok és csuvasok is.

 

 

Szövegközlések, fordítások

 

Kohn Sámuel: Héber kutforrások és adatok Magyarország történetéhez. Bp. 1881., Bp. 19902. [reprint] 38–39.

Spitzer, Shlomo J. – Komoróczy Géza: Héber kútforrások Magyarország és a magyarországi zsidóság történetéhez a kezdetektől 1686-ig. Hungaria Judaica 16. Bp. 2003. 68–103.

Hunyadi László: A Schechter-féle szöveg: egy névtelen kazár zsidó levele Haszdai ibn Sapruthoz. In: Források a korai magyar történelem ismeretéhez. Szerk. és bev. Róna-Tas András. Bp. 2001. 162–175.

 

 

Tanulmányok, monográfiák

 

Klima, László: The Linguistic Affinity of the Volgaic Finno-Ugrians and Their Ethnogenesis. Studia Historica Fenno-ugrica I. Oulu, 1996. 21–33.

Kokovcov, P. K.: Jevrejszko–Hazarszkaja perepiszka v X. veke. Leningrád, 1932.

Mandel Miklós: József khazár király válaszlevelének hitelessége. Pécs, 1929.

Telegdi Zsigmond: A kazárok és a zsidóság. Izraelita Magyar Irodalmi Társulat Évkönyve. Bp., 1940. 247–287.

Róna-Tas András: József kazár kagán levelezése. Korai Magyar Történeti Lexikon. Bp., 1994. 308.

Zimonyi István: Burtaszok. Korai Magyar Történeti Lexikon. Bp., 1994. 134–135.

 

 

 

József kazár kagán levelének finnugor vonatkozású részlete Kohn Sámuel közlésében

 

Továbbá országunk terjedelme, hosszasága és szélessége iránt kérdezősködöl. Tudd meg, hogy ez a folyó mentében van, közel a Gorgán tengerhez, kelet felé négy hónapnyi járó földig. (Tudósítlak, hogy az Atel (v. Etel) folyó mellett lakom a Gorgan folyó (olv. tenger) végén; e folyó kutfeje pedig kelet felé van innen négy hónapnyi járóföldön.) E folyó mellett sok nagy és számlálhatatlan nép lakik falvakban, városokban és várakban, mindössze kilenc igen nagy és számos nép, mely mind adófizetőm. (E folyó mellett sok nép falvakban és részben nyílt, részben megerősített városokban lakik, s ezek nevei: Burtasz, Bulgar,18 Szuvar,19 Ariszu, Cermisz, Venentít, Szavar,20 Clávijun,21 minden egyes nép igen nagy, megszámlálhatatlan s nékem adót fizet.) (38–39.)

 

 

József kazár kagán levelének finnugor vonatkozású részlete Shlomo J. Spitzer – Komoróczy Géza közlésében

 

A folyó mellett sok nép falvakban és részben nyílt, részben megerősített városokban lakik. Ezek neve: Burtasz (BVRTS), Bulgar (BVLGR), Szuvar (SV’R), Ariszu (’RYSV), Cermisz (CRMYS), Venentit (VNNTYT), Szuvar (SVVR), Clavijun CLVYVN), mindegyik igen nagy, számtalan sokan vannak, és nekem fizetnek adót. (99. j. 100.)

 

______________________

Jegyzetek

 

1 A kéziratot Avraam Harkavy ismertette: Russische Revue 1875/1. 79–90.

2 A zsinagógákban külön szobában vagy szekrényben őrzik a hitközség tagjainak fölöslegessé vált, elhasználódott iratait, melyeket eltemetésre szánnak. Ezt az őrzőhelyet nevezik genizának.

3 Kohn Sámuel: Héber kutforrások és adatok Magyarország történetéhez. Bp. 1881., Bp. 19902. [reprint] 38–39.

4 Spitzer, Shlomo J. – Komoróczy Géza: Héber kútforrások Magyarország és a magyarországi zsidóság történetéhez a kezdetektől 1686-ig. Hungaria Judaica 16. Bp. 2003. 68–103.

5 Hunyadi László: A Schechter-féle szöveg: egy névtelen kazár zsidó levele Haszdai ibn Sapruthoz. In: Források a korai magyar történelem ismeretéhez. Szerk. és bev. Róna-Tas András. Bp. 2001. 162–175.

6 Mandel Miklós: József khazár király válaszlevelének hitelessége. Pécs, 1929.

7 Telegdi Zsigmond: A kazárok és a zsidóság. Izraelita Magyar Irodalmi Társulat Évkönyve. Bp., 1940. 247–287.

8 Hunyadi László: i. m. 164–166.

9 Mandel: i. m. 21.

10 Murug ad-dahab wa-maadin al gawhar (Aranymezők és drágakőbányák), lásd: Kmoskó Mihály: Mascud£. In: Mohamedán írók a steppe népeiről. Földrajzi irodalom. I/2. Magyar Őstörténeti Könyvtár 13. Szerk. Zimonyi István. Bp. 2000. 135−228.

11 Mandel: i. m. 40.

12 Mandel: i. m. 41.

13 Telegdi: i. m.

14 Spitzer, Shlomo J. – Komoróczy Géza: i. m. 69–70.

15 Spitzer, Shlomo J. – Komoróczy Géza: i. m. 89.

16 Hunyadi László: i. m. 162–163.

17 B. N. Zahogyer: Kaszpijszkij szvod szvegyenyij o Vosztocsnoj Jevrope. I. Moszkva, 1962. I/6: 74–89.

18 A bulgar népnév itt a volgai bolgárokra vonatkozik.

19 A szuvar a volgai bolgárok egyik törzse volt Ibn Fadlán szerint. Más források szerint ilyen néven városuk is volt a volgai bolgároknak.

20 A szavar valószínűleg a kazárok közelében élt szavárd néppel azonos. Bíborbanszületett Konstantin bizánci uralkodó szerint a Kárpát-medencei magyarok követek útján kapcsolatban álltak a Perzsia határán élő testvéreikkel, akiket úgy neveztek, hogy sabartoi asphaloi, ’rendíthetetlen szavárdok’. Ezen híradásból arra következtethetünk, hogy a József kagánnál említett szavar nép a keleten maradt magyarokkal azonos.

21 A venentít és a clavijun a keleti szlávok két ismert nevének változata. Előbbiben a venét, utóbbiban a szláv népnévre ismerhetünk.

 

 

(Klima László)