Az rtf-változat letölthető innen

 

Egy magyar püspök levele egykori párizsi iskolatársához

 

 

Ez a levél a tatárjárás eseményeihez kapcsolódik. Egy ismeretlen magyar püspök írta, valószínűleg Guilleaume d’Auvergne párizsi püspökhöz. A levélben foglaltak két foglyul ejtett mongol kém információin alapulnak. A kémeket Oroszországban fogták el, s elküldték őket a magyar királyhoz. Sokáig a levelet író püspök őrizetében voltak, aki megtudta tőlük, hogy a mongolok a Dnyeper túlsó partján a folyó téli beálltára várnak, hogy tovább támadhassanak nyugat felé. Az elfogottak beszámoltak a mongolok hazájáról, életmódjáról, további terveiről. A levélből az is kiderül, hogy a mongolok – a nomád népek általános szokása szerint – a meghódított népek harcosait elővédként használták föl hadjárataikban. A mongolok előtt a kegyetlenségükről hírhedt mordvinok haladtak. A levél azzal zárul, hogy felhívja a figyelmet a mongol támadás veszélyére: a támadók gyorsaságára és pusztító kedvére.

 

A levél fennmaradt Matthew Paris világkrónikájának oklevéltárában és a Waverley-apátság évkönyvében. Fest Sándor közölte latin szövegét, majd az egyik változatot Tardy Lajos közölte saját fordításában, a másik változatot pedig Katona Tamás tette közzé Gy. Ruitz Izabella fordításában.

 

 

A levél finnugor vonatkozása

 

Az ismeretlen magyar püspök levelében található hír a mongol elővédként harcoló mordvinok kegyetlenségéről teljesen egybecseng más korabeli forrásokkal. A mordvinok hasonló jellemzése található az al-Isztakhrí-féle hagyományban és a Julianus első útjáról készült Riccardus-jelentésben is. Az a tény, hogy a három, egymástól függetlenül keletkezett információ ugyanarról a jelenségről szól, feltétlenül a hír valóságtartalmát erősíti.

 

 

Szövegközlések, fordítások

 

Matthei Parisiensis, monachi Sancti Albani, Chronica Majora, ed. H. R. Luard, vol. I-VII. Rerum britannicarum medii aevi scriptores, N. 57. London, 1872–1883.

Annales monasterii de Waverleia, ed. H. R. Luard, Rerum britannicarum medii aevi scriptores, N. 36., vol. 2. London 1865, 324–325.

Fest Sándor: Egy magyar püspök levele volt párizsi iskolatársához a tatárokról. Levéltári Közlemények XII. Bp. 1934. 223–225.

Tardy Lajos: A tatárországi rabszolga-kereskedelem és a magyarok a XIII–XV. században. Körösi Csoma Kiskönyvtár 17. Bp. 1980. 51–54.

Egy magyar püspök levele Guillaume d’Auvergne párizsi püspöknek (1240) Gy. Ruitz Izabella fordítása. A tatárjárás emlékezete (vál., szerk. és jegyz. Katona Tamás) Bp. 1987. 368–369.

 

 

Tanulmányok, monográfiák

 

Klima, László: The Linguistic Affinity of the Volgaic Finno-Ugrians and Their Ethnogenesis. Studia Historica Fenno-ugrica I. Oulu, 1996. 21–33.

 

 

A levél mordvin vonatkozású részlete a kétféle magyar fordításban

 

1) Gy. Ruitz Izabella fordítása Matthei Parisiensis krónikája alapján1 A tatárjárás emlékezete című kötetből:

 

Őróluk nem hallhatunk bizonyos híreket, mert valami mordanusnak nevezett törzsek járnak előttük, akik mindenkit válogatás nélkül legyilkolnak, és senki közülük nem ölthet sarut a lábára, amíg embert nem ölt. Úgy vélem, ezek gyilkolták meg azokat a domonkosokat és ferenceseket meg a többi követet is, akiket a magyarok királya küldött felderítésre. (369.)

 

2) Tardy Lajos fordítása a Waverley-évkönyv alapján2 a Tatárországi rabszolga-kereskedelem… című kötetben:

 

S ez a két ember az imént említettekről még más újságot is el akart mondani, hogy ti. milyen úton-módon járnak előttük egyes népek, kiket mordvinoknak neveznek; ezek megkülönböztetés nélkül legyilkolnak minden embert, akire csak rátalálnak. E mordvinok egyike sem merészeli felsaruzni a lábait, míg legalább egyetlen embert meg nem ölt. Én hiszem, hogy mind a ferencesek, mind a dominikánusok rendjéből már többeket ők öltek meg, de ők ölték meg azokat a követeket is, akiket Magyarország királya küldött eléjük. (53.)

 

______________________

Jegyzetek

 

1 Matthei Parisiensis, monachi Sancti Albani, Chronica Majora, ed. H. R. Luard, Rerum britannicarum medii aevi scriptores, N. 57. vol. VI. London, 1882. 75–76.

2 Annales monasterii de Waverleia, ed. H. R. Luard, Rerum britannicarum medii aevi scriptores, N. 36. vol. 2. London, 1865. 324–325.

 

 

(Klima László)