Észtország rövid történelmi kronológiája

 

 

Kr. e. 8. évezred

A jégkorszaki jégtakaró visszahúzódása utáni első régészeti leletek ebből az évezredből származnak (kundai kultúra).

Kr. e. 4. évezred első felétől

Az ún. tipikus fésűs kerámia kultúra idején már a finnségi (balti finn) népek ősei éltek a Nyugati-Dvina (Daugava) folyótól a Finn-öbölig, ahol később kiformálódott az észt etnikum.

Kr. e. 3. évezred

Balti hatás eredményeként terjed a kezdetleges földművelés és állattenyésztés.

Kr. e. 2. évezred közepétől

Az észtországi bronzkor kezdetétől megerősödik a skandináv kulturális hatás. Továbbra is fontos szerep jut a csontból és kőből készült eszközöknek.

Kr. e. 1. évezred

Egyre általánosabbá válik a földművelés és az állattenyésztés. A vas használata az évezred közepén jelenik meg.

Kr. u. 1. évezred első fele

Az ún. közfinn nyelvi közösségből elkülönülnek a különböző nyelvek, nyelvjárások, melyek beszélői már fokozatosan más identitással rendelkeznek. A korai vaskor végére a lakosság létszáma elérhette a 20–30 ezer főt. Megindul a kivándorlás a Finn-öböl északi partjára, mely kb. a 6. századig tart, s hozzájárul a finn etnikum kialakulásához.

Kr. u. 1. évezred második fele

Nő a skandinávok majd később a keleti szlávok aktivitása a Baltikum vidékén. Földvárak épülnek Észtországban, közülük napjainkban 160 ismert.

9–12. század

A fontos kereskedelmi utak kereszteződésében felerősödik a viking (normann) hatás. A normannok keleti befolyásának csökkenésekor megszilárdul az észtek szerepe a Novgorod és a Nyugat közötti kereskedelemben. A mai Észtország területén 8 nagyobb és néhány kisebb önálló tartomány áll laza szövetségben egymással, de egységes állam nem jön létre.

12. század

Az észt lakosság létszáma kb. 150–200 ezer fő. Rendszeressé válnak a dán, svéd és orosz keresztes- és rablóhadjáratok.

1208–1227

A Német Lovagrend hosszú háborúk után elfoglalja Észtország nagy részét, míg szövetségese II. Valdemar dán király Észak-Észtországot hódítja meg, és 1219-ben megalapítja Tallinn városát. A lovagrend kezén lévő területek formálisan a Német–római Császársághoz tartoznak, de gyakorlatilag – az elkövetkező 350 év alatt – Livónia (Ó-Livónia) önálló politikát folytat, de nem válik szerves egésszé, a püspökségek, a lovagrend és a városok osztozkodnak rajta.

1269

Hosszú ideig tartó háborúskodás után a lovagrend békét köt Novgoroddal, ezután Livóniát 300 évig elkerülik a külső támadások. A városok közül Tallinn, Pärnu, Viljandi és Tartu a Hanza-szövetség tagja lesz. Vidéken a vazallusok többsége német, a parasztok fokozatosan jobbággyá válnak.

1343–45

Kitör az ún. „György-nap éjszakai” felkelés, mely parasztháború és szabadságharc egyszerre.

1346

A dán király eladja Észak-Észtországot a Német Lovagrendnek 19 ezer ezüst márkáért.

16. század

Ó-Livónia állam meggyengül. Terjed a protestantizmus, a nép valójában csak ekkor kezd áttérni a keresztény hitre. Megjelenik az első (ismert) észt nyelvű nyomtatvány (1525).

1558–1583

Az ún. livóniai háborúban Oroszország, Svédország, Lengyelország és Dánia vetélkedik az ó-livóniai területekért. Észak-Észtország (Estland) Svédországhoz, Dél-Észtország (Észak-Livland) Lengyelországhoz, míg Saaremaa szigete Dániához kerül. A Német Lovagrend szétesése után létrejön mindhárom terület saját lovagrendje. 1583-ban Tartuban jezsuita kollégiumot (gimnáziumot) hoz létre Báthory István, a magyar származású lengyel király és erdélyi fejedelem.

1600–1629

Svéd–lengyel háború az egykori Ó-Livónia teljes területének megszerzéséért. Az altmarki fegyverszünet deklarálja Svédország győzelmét. Az észt lakosság kb. kétharmada elpusztul. A balti német nemesség megtarthatja rendi autonómiáját.

1632

II. Gusztáv Adolf svéd király Tartuban egyetemet alapít (Academia Gustaviana).

1671

Hivatalosan is megtörténik a jobbágyok röghöz kötése, majd 1680-ban megkezdődik a korábban eladományozott birtokok visszaállamosítása (redukció).

1686

Dél-észt nyelvjárásban megjelenik az Újszövetség.

1695–1697

Nagy éhínség, melynek a lakosság egyötöde, kb. 70–75 ezer esik áldozatul.

1710

A nagy északi háborúban (1700–1721) I. Péter orosz cár megszerzi Estland (Észak-Észtország és Livland (Dél-Észtország és Lettország nagy része) tartományt, de a balti németek autonómiája sértetlen marad. Az utolsó és egyben legnagyobb pestisjárványban elpusztul a lakosság fele, kb. 200 ezer fő.

1739

Megjelenik az első teljes észt nyelvű Biblia, mely később mintaként szolgál az egységes irodalmi nyelv kialakításában.

19. század eleje

Az észtek száma megközelíti a 600 ezer főt. Tovább növekednek a jobbágyterhek.

1816

Estland és Livland (1819) kormányzóságban végrehajtják a jobbágyfelszabadítást, de a földek jobbágyok általi megvételére csak a század második felében kerül sor, addig gyakoriak a parasztmegmozdulások.

19. század közepe

Megkezdődik az észt parasztok tömeges kivándorlása Oroszország más területeire. Észt nyelvű újságok jelennek meg.

1838

Tartuban megalakul az Észt Tudós Társaság.

1857–1861

Megjelenik az észt nemzeti eposz, a Kalevipoeg, mely erősíti a kibontakozó nemzeti ébredést.

1869

J. V. Jannsen megszervezi Tartuban az első észt dalosünnepet, amelyet ezután ötévenként rendeznek meg. Az ünnepi beszédet J. Hurt tartja. J. V. Jannsen és C. R. Jakobson vezetésével erősödik a nemzeti mozgalom.

1881

III. Sándor orosz cár trónra lépésekor nem erősíti meg a balti német nemesség kiváltságait.

1887–1905

Az első erőszakos oroszosító politika időszaka.

1905. január–december

Munkások és zsellérek tömeges demonstrációkat szerveznek, amelyeket szigorú megtorlás követ.

1917. április 12.

Estland és Észak-Livland egy kormányzósággá (Észtország) egyesül, majd helyi választásokat tartanak.

1918. február 24.

Kikiáltják az Észt Köztársaságot. Ideiglenes kormány jön létre Konstantin Päts vezetésével. Néhány nap elteltével egész Észtországot német katonák szállják meg.

1918. november – 1920. február

A fiatal Észt Köztársaság sikeres függetlenségi háborút vív a birodalmi határokat visszaállítani kívánó Szovjet-Oroszország és a főleg balti német érdekekért harcoló német csapatok ellen.

1919. április–október

A választásokat követően összeül az Alkotmányozó Gyűlés, októberben radikális földtörvényt fogadnak el, kisajátítják a földesúri birtokokat, körülbelül 50 ezer új parasztgazdaság létesül.

1920. február 2.

Tartuban aláírják az észt–szovjet-orosz békeszerződést.

1920. június 15.

Életbe lép az Észt Köztársaság alkotmánya.

1920–1932

Az ún. liberális demokrácia korszakára a parlament (Riigikogu) túlzott ereje és a végrehajtó hatalom gyengesége jellemző. A rövid életű kormányokban a centrista és jobboldali pártok dominálnak.

1921. szeptember 22.

Az Észt Köztársaságot felveszik a Népszövetségbe.

1924. december 1.

Sikertelen kommunista államcsínykísérlet.

1925. február 12.

Megszületik a nemzeti kisebbségek kulturális autonómiatörvénye, amelyben minden 3 ezer főt meghaladó kisebbség számára biztosítják az anyanyelvi iskolákat. Az állam anyagi támogatásával a kisebbségek maguk szervezhetik kulturális életüket.

1934–1937

Konstantin Päts államfő tekintélyelvű diktatúrát vezet be a szélsőjobboldali hatalomátvétel veszélyére hivatkozva.

1938

Életbe lép az új alkotmány (jan. 1.), a választások a kormányerők győzelmével érnek véget. K. Päts az első köztársasági elnök. Megkezdődik a visszatérés a demokratikus kormányzáshoz.

1939. szeptember 28.

A Szovjetunió kölcsönös segítségnyújtási szerződést és szovjet támaszpontokat kényszerít az észt kormányra.

1940. június 17–19.

Szovjet katonák szállják meg Észtországot, majd új, szovjetbarát kormányt állítanak fel Johannes Vares-Barbarus vezetésével.

1940. augusztus 6.

Az Észt SZSZK a Szovjetunió 16. köztársasága lesz. 1941 nyaráig kb. 2 ezer embert végeznek ki.

1941. június 14.

Több mint 10 ezer észtet Szibériába deportálnak.

1941. október

Észtországot megszállják a németek, majd bábkormányt állítanak fel, a terrornak kb. 6 ezer ember válik áldozatává.

1944. november

A Szovjetunió újra elfoglalja egész Észtország területét, de észt ellenállók még hosszú ideig partizánháborút folytatnak. 1940–1945 között a háború és az emigráció következtében a lakosság 200 ezer fővel csökken.

1949. március 25–27.

Újabb deportálási akció a „kulákok és szovjetellenes elemek” ellen, amelyben több tízezer embert hurcolnak el. Befejeződik a mezőgazdaság kollektivizálása. Az erőltetett iparosítás növekvő városiasodáshoz és a nem észtek betelepüléséhez vezet. Az észtek aránya 97,3%-ról (1945) az 1980-as évek második felére 61,5%-ra csökken.

1970. augusztus 17–23.

Tallinnban rendezik meg a III. Nemzetközi Finnugor Kongresszust. 19 országból érkeznek résztvevők.

1987

Tavasszal országos méretű tiltakozás kezdődik a tervezett foszfátbányák megnyitása ellen. Augusztus 23-án Tallinn belvárosában az ún. MolotovRibbentrop paktum nyilvánosságra hozatalát követelő tüntetésre kerül sor.

1988

Az Észtországi Népfront szervezésében számos nagygyűlésre kerül sor, amelyeken az észt érdekek érvényesítését követelik, megkezdődik az ún. daloló forradalom.

1988. november 16.

Az Észt SZSZK Legfelsőbb Tanácsa kinyilatkoztatja Észtország szuverenitását a Szovjetunión belül, amelyet Moszkva nem ismer el.

1989. augusztus 23.

Az ún. MolotovRibbentrop paktum évfordulóján a baltikumi népmozgalmak élő láncot szerveznek több mint 2 millió ember részvételével.

1990. március 11–13.

Az Észt Kongresszus – 850 ezer regisztrált észt állampolgár képviselője – megkezdi az Észt Köztársaság újjáalapítását.

1991. augusztus 20.

Az Észt Köztársaság Legfelsőbb Tanácsa az Észt Köztársaságot ismét független állammá nyilvánítja, amit a Szovjetunió is elismer (szept. 6.).

1991-től

Az állampolgársági és határkérdés miatt feszült az észt–orosz viszony.

1991. szeptember 17.

Az ENSZ felveszi tagjai közé Észtországot.

1992

Észtország bevezeti saját konvertibilis valutáját, az észt koronát. Az év folyamán országgyűlési választásokat is tartanak. Jobbközép kormány kerül hatalomra Mart Laar vezetésével. Lennart Meri lesz a köztársasági elnök, akit 1996-ban újraválasztanak.

1994. augusztus 31.

Befejeződik az orosz csapatok kivonása Észtországból.

1997. június 16.

A politikai stabilitásnak és a sikeres gazdasági eredményeknek köszönhetően (több mint 10%-os évi GDP növekedés) Észtországot is meghívják az EU bővítésének első fordulójába.

1999

A választásokon győztes hármas koalíció élén Mart Laar alakíthat kormányt.

2000. augusztus 7–13.

IX. Nemzetközi Finnugor Kongresszus Tartuban, több mint 1000 résztvevővel.

2001. szeptember 21.

Arnold Rüütelt választják meg Észtország új köztársasági elnökévé.

2002

Januárban Siim Kallas alakít kormányt. Novemberben Észtország hivatalos meghívást kap a NATO-ba, decemberben pedig az Európai Unióba.

2004

Észtország március 14-én tagja lesz a NATO-nak, május 1-jén pedig csatlakozik az Európai Unióhoz.

 

 

(Bereczki András)