ELTE BTK Magyar Nyelvtudományi és Finnugor Intézet

A történeti összehasonlító módszer

nyomtatható változat

Forrás: BG: 29–35., illetve Az alapnyelv kialakulásának történeti modellje c. rész esetében lásd Az uráli őshaza kutatásának története c. tanulmány utolsó négy bekezdését 

 

Nyelvrokonságot nem bizonyító lexikális egyezések 

Véletlen egyezések

A nyelvek hangrendszere korlátozott (30–40 fonéma), az egyes hangok kapcsolódási lehetőségei is korlátozottak, így véletlenszerűen egész távoli nyelvekben is ugyanaz vagy hasonló hangsorok ugyanazzal vagy hasonló jelentéssel párosulhatnak:

m. nő ~ kínai nü

m. fiú ~ román fiu

m. fogoly (madár) ~ ném. Vogel 'madár'

Ha két nyelv között csak néhány ilyen (látszólagos) egyezés van, az egyezések között nem állíthatók fel szabályos hangmegfelelések, és jelentésük szerint sem sorolhatók az alapszókincsbe, akkor nem bizonyítanak nyelvrokonságot.

 

Hangutánzó és hangfestő szavak

Ezen szavak hangalakja szorosan kapcsolódik jelentésükhöz, ezért távoli nyelvekben is születhetnek nagyon hasonló hangalakú hangutánzó szavak. Hangalak és jelentés szoros összefüggése miatt ezen szavak nemigen változnak az egyes nyelvek fejlődése során, ezért gyakran nem érvényesek rájuk a szabályos hangmegfelelés törvényszerűségei.

m. kakukk ~ ném. Kukuck

m. pici ~ román puţin ~ vtj. piči 

 

Gyermeknyelvi szavak

A beszélőképesség kialakulásakor a baba csak néhány hangot tud kiejteni, ezért első szavai minden nyelven nagyon hasonlóak a baba, papa, mama stb. szavak különböző változatai nem bizonyítanak nyelvrokonságot.

 

A nyelvrokonság bizonyítása

Közös eredetű szavak az alapszókincsben, melyek a következő csoportokba rendezhetők: névmások, számnevek, testrésznevek, természeti jelenségek nevei, rokonsági terminológia, az őshazában honos növények, állatok nevei − ez az alapszókincs.

A közös eredetű szavakban szabályos hangmegfelelések figyelhetők meg, a szabályos hangmegfelelések által igazolható, hogy a vizsgált szócsoport a rokonítani kívánt nyelvekben közös eredetű.

Közös alaktani elemek.

Közös mondattani sajátosságok: vannak ilyenek, habár a mondatalkotás érzékeny az idegen hatásokra.

Fonotaktikai sajátosságok: pl. szókezdő mássalhangzó-kapcsolat kerülése.

A közös eredetűként meghatározott szavak és alaktani elemek ismeretében rekonstruálható a vizsgált nyelvek közös őse, az alapnyelv.

 

Az alapnyelv fogalma

A létezett alapnyelv:

  1. Az őshazában alakult ki.
  2. Korábbi kisebb nyelvekből. (B. G.)
  3. Az első, a mai értelemben vett beszélt nyelve volt a népességnek. (K. L.)
  4. Nagy nyelvjárási különbségei lehettek.
  5. Teljes nyelv volt, annak minden ismérvével.

 

A rekonstruált alapnyelv:

  1. A nyelvcsalád megmaradt közös eredetű elemeit vezetik vissza rekonstruált ősi alakokra.
  2. A nyelvek az évezredek folyamán változnak, egyes elemek kivesznek → a rekonstruált alapnyelv nem teljes.
  3. A rekonstruált alak általában nem veszi figyelembe az alapnyelv nyelvjárási eltéréseit.
  4. Előfordulhat egy alapnyelvi szó vagy alaktani jelenség több rekonstrukciója is (nyelvjárási eltérések az alapnyelvben).
  5. A rekonstrukciót segíti, hogy a nyelvcsaládon belül a nyelvek különbözőképpen fejlődtek: egyes nyelvek egy bizonyos területen őriznek archaikus vonásokat, míg más nyelvek más területen.

 

Később felfedezett nyelvemlékek a latin és a görög nyelvterületen már igazolták a módszer helyességét.

A legfontosabb a fonémarendszer rekonstrukciója, ezt segítik az univerzálé-kutatások (mely hangok feltételezik, melyek zárják ki egymást).

Az összehasonlító módszer relatív kronológiát ad, megállapítható a nyelvi változások sorrendje.

A nyelvi változások megtörténtének bizonyítására használják az analógiákat.

 

Az alapnyelv kialakulásának egyik lehetséges történeti modellje

Az emberiség leghosszabb időszaka az őskor ← az információközvetítő jelrendszer tökéletlensége.

A nyelv lassú kialakulása ← az információátadás nehézségei.

A fejlődés folyamatos gyorsulása ← az információátadás hatékonyságának növekedése.

Az eurázsiai földrajzi-éghajlati viszonyok változása, az utolsó jégkorszak hatása: a tundraéghajlat következtében nagy területen sokat mozgó kis közösségek élnek.

A sok mozgás és kapcsolat hatására a nyelvi fejlődés egy irányba tart, lásd a tundrán élő nyenyeceket: nincsenek nyelvjárási eltéréseik, ez modellértékű.

A tundraéghajlatból következő életmód hatására nagy területen nagyjából egységes nyelvek jönnek létre (uráli, altaji és indoeurópai alapnyelv).

 

Nyelvészeti tipológia

A nyelvek általános jellemzőit vizsgálja és csoportosítja az egyes nyelvek esetében bizonyított vagy csak feltételezett nyelvrokonság jelenségeitől függetlenül.

A nyelv különböző szintjein lehetségesek a tipológiai egybevetések: a nyelv alapvető vonásaitól (pl. agglutináló, flektáló) az egyes mondattani, alaktani elemeken át a hangtani jelenségekig.

Segíti az összehasonlító történeti nyelvtudományt a történeti kutatások megalapozásában, a kutatási irányok megmutatásában.

 

Areális nyelvészet

Az egymással nem rokon nyelvek érintkezése nyomán kialakuló nyelvi jelenségeket vizsgálja.

Areális egyezések esetén nem a nyelvi jelenségek pontos egyezése jellemző, hanem a nyelvtani kategória megléte az egy areába tartozó nyelveknél (balti finn nyelvek indoeurópai kapcsolatai, permi, volgai finnugor nyelvek török kapcsolatai).

 

A szubsztrátum

Egymásra települő népességek esetén a dominanciáját és nyelvét elveszítő népesség nyelvi emléke a szubsztrátum (átvett szavak, hangtani, szerkezeti sajátosságok az uralkodóvá vált nyelvben).

A betelepülők által beolvasztott csoport a szubsztrátumnépesség.