ELTE BTK Magyar Nyelvtudományi és Finnugor Intézet

A magyar szókészlet finnugor elemei és az őstörténet

nyomtatható változat

Jelen tanulmányom első változatát a Benkő Loránd 70. születésnapja tiszteletére 1991-ben megjelent emlékkönyvbe írtam. A cikkben tárgyalt adatok és a belőlük levonható következtetések azonban nemcsak a magyar nyelv, hanem minden uráli nyelv kutatója számára érdekesek és hasznosak lehetnek, ezért szeretném, ha az első változathoz képest némileg kibővített cikk a kutatók minél nagyobb körének állna rendelkezésére, és jó kiindulási alapot nyújtana hasonló témájú munkáikhoz.

1990-ben kétszer is foglalkoztam az uráli őshazával, először a Specimina Sibirica III. kötetében megjelent tanulmányomban, majd a Finnugor Kongresszuson tartott előadásomban (Die Urheimat als historischer Begriff. Specimina Sibirica III. Pécs, 1990. 105–111; Osznovi krityiki tyeorij uralszkoj prarogyini. CIFU 7/6. Debrecen, 1990. 58–64.), az akkor leírtakból, illetve ott elmondottakból kiemelem azokat a gondolatokat, amelyek jelen dolgozatom kiindulási alapját képezik.

Az uráli alapnyelvet beszélő népesség területét az uráliak nyelvi őshazájának nevezhetjük. Ennek területe a külső és belső viszonyok időnkénti változása miatt nem feltétlenül volt állandó. Az uráli őshazában élő emberi közösségek, csoportok egymáshoz viszonyított területi elhelyezkedése sem volt szükségszerűen állandó, mivel az egyes csoportok számára a fejlődés csak külső kommunikáció révén volt biztosított, annak módja pedig az őskőkorban és a középső kőkorban a más közösségekkel való kapcsolattartás, az esetenkénti lakóhely-változtatás lehetett.

Arra gondoltam, hogy az uráli (majd az alapnyelv osztódása után finnugor, szamojéd, finn-permi stb.) őshazán belüli kapcsolatokról esetleg a nyelvi forrásokból is szerezhetnénk információkat. Ennek érdekében első lépésként egy viszonylag csekély adathalmazt választottam ki vizsgálatom tárgyául: A Magyar Szókészlet Finnugor Elemei című szótár anyagát dolgoztam föl. Ennek megfelelően azt vártam, hogy eredményeim a magyar nyelv kialakulásának körülményeiről, a majdan magyarul beszélő népesség őshazán belüli kapcsolatairól nyújthatnak felvilágosítást, de kiderült, hogy ennél tágabb körben, a többi uráli nyelv egymás közti viszonyairól is nyerhetünk adatokat az elkészített táblázatokból.

A szótár anyagából már készült egy statisztikai feldolgozás (Csúcs Sándor: A magyar szókészlet finnugor elemeinek statisztikája. NyK 84. 1982. 258–263), amely azonban más célokból íródott, és remélem, hogy a következő oldalakat olvasva mindenki meggyőződik róla, hogy az én munkám sem volt hiábavaló.

A feldolgozás módszereiről: a szótárban lévő összes etimológiát figyelembe vettem, amely több, mint a szócikkek száma, mivel jó néhány esetben találunk olyan magyar szavakat, amelyeknél két- vagy háromféle uráli eredeztetés is szóba jöhet. Ilyen esetekben általában az egyik, de nem ritkán az összes etimológiát a szótár szerzői bizonytalanként közlik. Bizonytalanként jelölt etimológiák természetesen akkor is előfordulnak, ha az adott szónak csak egy uráli eredeztetése van. Tekintettel arra, hogy a vitatható etimológiák egy része bizonyosan téves, ezért minden általam fölállított csoport esetében külön megadom ezen etimológiák számát. A nyelvjárási eltéréseket statisztikámban nem tüntettem fel, tehát ha valamely magyar szónak például öt-hat vogul nyelvjárásban is van megfelelője, akkor azt úgy tekintettem, hogy az adott szónak van vogul megfelelője, és ez a statisztikámban úgy szerepel mint egy vogul megfelelés. Mivel az adatok csoportosítása során kitűnt, hogy a dolgozatom szempontjából értékelhető adatok a magyar és' a többi finnugor nyelv kapcsolataiban lelhetők fel, ezért a szamojéd nyelveket külön nem szerepeltetem, a szamojéd etimológiákat egy közös csoportba soroltam.

Következzenek most már az adatok: az összes figyelembe vett etimológia száma 660, ezekben

a vogul előfordul

379 esetben

(319 bizonyos + 60 vitatható megfeleléssel)

az osztják

348 esetben

(287+61)

a zürjén

277 esetben

(221+56)

a votják

250 esetben

(199+51)

a cseremisz

187 esetben

(153+34)

a mordvin

186 esetben

(156+30)

a finn

263 esetben

(212+51)

az észt

199 esetben

(160+39)

a lapp

205 esetben

(173+32)

a kisebb balti-finn nyelvek (vót, vepsze, inkeri. karjalai. lív. lűd, aunuszi) együtt

54 esetben

(40+14)

a szamojéd nyelvek

165 esetben

(142+23)

Következő, lépésként azt próbáltam megállapítani, hogyan oszlanak meg a szótár által közölt etimológiák az uráli nyelvcsalád ismert belső csoportjai között. A szavakat tehát a szerint osztottam be, hogy rendelkeznek-e obi-ugor, permi, cseremisz vagy mordvin , balti finn, illetve szamojéd megfeleléssel. A cseremisz és a mordvin megfeleléseket egy csoportba soroltam, de ezt a csoportot a két nyelv ismert nagy távolsága miatt (l. Bereczki Gábor és mások idevonatkozó kutatásai) nem nevezhetem volgai csoportnak. Az adatok értékelése majd megmutatja, hogy a két nyelv különállása ezzel a statisztikai elemzéssel is tetten érhető volt.

Ily módon az uráli etimológiával rendelkező magyar szavakat 33 csoportba tudtam besorolni.

Elsőként a finnugor csoportokat írom:

obi-ugor + permi + (cseremisz + mordvin) + balti-finn megfelelése van

55 magyar szónak

(46+9)

obi-ugor + ( cs.+md.) + baltifinn

15

(9+6)

obi-ugor + permi + balti finn

21

(17+4)

obi-ugor + (cs. +m.) + balti finn

23

(20+3)

permi + (cs. + md.) + balti finn

23

(18+5)

(cs. + md.) + balti finn

21

(14+7)

obi-ugor + permi

34

(28+6)

obi-ugor + balti finn

26

(20+6)

permi + balti finn

13

(7+6)

permi + (cs. + md.)

13

(9+4)

obi-ugor + ( cs.+md.)

12

(11+1)

obi-ugor

149

(112+37)

permi

42

(20+22)

cseremisz

8

(5+3)

mordvin

7

(2+5)

balti finn

34

10+24)

 

Az uráli csoportok:

obi-ugor + permi + (cs. + md.) + balti finn + szamojéd megfelelése van

49 magyar szónak

(mind biztos)

obi-ugor + permi + balti finn + szamojéd

13

(mind biztos)

obi-ugor + permi + (cs. + md.) + szamojéd

4

(mind biztos)

obi-ugor + (cs. + md.) + balti finn + szamojéd

13

(mind biztos)

permi + (cs. + md.) + balti finn + szamojéd

12

(8+4)

obi-ugor + permi + szamojéd

10

(7+3)

obi-ugor + (cs. + md.) + szamojéd

6

(4+2)

obi-ugor + balti finn + szamojéd

6

(5+1)

permi + (cs. + md.) + szamojéd

3

(mind biztos)

permi + balti finn + szamojéd

4

(mind biztos)

(cs. + md.) + balti finn + szamojéd

9

(5+4)

obi-ugor + szamojéd

18

(15+3)

Permi + szamojéd

3

(2+1)

balti finn + szamojéd

3

(2+1)

szamojéd

12

(1+11)

Az adatok első csoportja, a nyelvenkénti összes megfelelések száma már figyelmeztet a magyar–permi kapcsolatok jelentőségére: a zürjén és a votják megfelelések száma nagyjából azonos szinten van a finn megfelelésekke1 (271, 250, ill. 263). Emellett érdemes fölfigyelnünk a lapp etimológiák magas számára (205), valamint a cseremisz és a mordvin etimológiáknak a magyar–permi–finn csoporttól való lemaradására, de ugyanakkor egymáshoz közeli számukra (187, ill. 186).

A csoportokra osztott adatok első áttekintése megmutatja, hogy az etimológiák száma – egyes kiugró és éppen ezért külön következtetéseket megengedő kivételektől eltekintve – nagyon egyenletesen oszlik meg a különböző csoportok között. Például, ha együtt nézzük azt a négy adatsort, amelyek közös jellemzője, hogy a magyar szavak megfelelései három finnugor alcsoportban is megtalálhatók:

  • obi-ugor + permi + [cs. + md.],
  • obi-ugor + permi + balti finn,
  • obi-ugor + [cs. + md.] + balti finn,
  • permi + [cs. + md.] + balti finn),

akkor láthatjuk, hogy az idetartozó etimológiák száma nem mutat jelentős eltéréseket, 15 és 23 között van. Nagyon kicsi a szóródás azok között a csoportok között is, amelyek közös jellemzője, hogy a magyar szavak megfelelései két finnugor alcsoportban találhatók meg:

  • (cs. + md.) + balti finn,
  • permi + balti finn,
  • permi + (cs. + md.),
  • obi-ugor + (cs. + md.).

Az ide sorolható etimológiák száma 21 és 12 között van. Ebből az együttesből kivettem az obi-ugor + permi és az obi-ugor + balti finn csoportot. Magas előfordulási számuk miatt (34, ill. 26) őket külön kell tárgyalni.

A fenti csoportokba sorolt szavakat hiányos etimológiájúaknak nevezhetjük. Viszonylag széles elterjedtségük arra utalhat, hogy valamikor az egész finnugor nyelvcsaládban ismertek voltak. Ezen szavak csekély szóródása az elemzés során felállított csoportok között pedig azt mutatja, hogy a közös eredetű szavak eltűnése, kihalása az egyes finnugor nyelvekből az idők folyamán egyenletes tempójú volt. Ez a felismerés adataink értékelhetősége szempontjából igen fontos tény, igazolja ugyanis azt, hogy a kiugróan eltérő adatok nem a véletlen művei, azok mögött valós nyelvi, történelmi folyamatokat sejthetünk. A két eltérő csoportra, az obi-ugor + permire és az obi-ugor + balti finnre már az előbb utaltam. Emlékeztetőül: a hozzájuk tartozó magyar szavak száma 34, illetve 26. Ezt a két számadatot kétfelől kísérelhetjük meg magyarázni. Egyrészt feltehetjük, hogy ezek a szavak is valamikor az egész finnugor nyelvcsaládra kiterjedtek. Lehetséges. Azonban ebben az esetben figyelembe kell vennünk azt, amit a véletlen kiszűrhetőségéről írtam, tehát arra kell gondolnunk, hogy ugor–permi és ugor–balti finn viszonylatban a finnugor nyelvcsaládon belül valamikor az átlag feletti intenzitású kapcsolatok voltak, és ezek a kapcsolatok eredményezték ezen közös szavak átlag feletti fennmaradását. Másik magyarázatként kínálkozik, hogy ezek a szavak (nem feltétlenül mind, de jelentős részük) eleve nem terjedtek ki az egész finnugor közösségre, vagy ha megszületésük után egy darabig ki is terjedtek, nem váltak általános használatúvá, tehát már eredendően az egységen belüli részek külön fejlődésének, egyedi kapcsolattartásának emlékei. Én ezt a magyarázatot tartom valószínűbbnek. Ebben egyrészt megerősítenek azok az újabb családfa-ábrázolások, amelyek a különböző alapnyelvi szinteken már több alapnyelvi változat létezésével számolnak (Hajdú Péter: Die uralischen Sprachen. In: Hajdú Péter – Domokos Péter: Die uralischen Sprachen und Literaturen/I. Bp. 1987. 313), másrészt megerősítenek a most következő szócsoport adatai. Ebbe a csoportba azon magyar szavak tartoznak, amelyek közös jellemzője, hogy megfeleléseik csak egy finnugor a1csoportban, illetve nyelvben találhatók meg. Ilyen szűk körre kiterjedő szavaknak önmagában már a létezése is azt bizonyítja, hogy a finnugor egységen belüli kapcsolatrendszer szerteágazó volt, a főáramlatokból és az egyedi kapcsolatok együtteséből állt össze. Ebben az adategyüttesben a magyar–obi-ugor kapcsolatok erősségén nincs mit csodálkoznunk, egyéb ismereteink alapján ez természetes. Utána következik a többihez képest igen sok megfeleléssel a permi (42), és a balti finn csoport (34). Ez a két szám hajszálra úgy aránylik egymáshoz, mint az előző együttes (amelyben a két a1csoportra kiterjedő etimológiák szerepelnek) két kiugróan magas számú csoportjának – az obi-ugor + permi és az obi-ugor + balti finn csoportnak az adatai (34, ill. 26). Az előbbi esetben, ha összeadjuk a permi és a balti finn csoportnak a számait, összegüket l00 %-nak vesszük, akkor a megoszlás 55,26 %–44,73 % a permi etimológiák javára. Az utóbbi esetben, összeadva az obi-ugor + permi és az obi-ugor + balti finn csoportnak a számait, összegüket l00 %-nak véve, a megoszlás 56,6 %–43,4 % az obi-ugor–permi csoport javára.

A fentiekből kézenfekvő a következtetés, hogy a magyar nyelv permi és balti finn kapcsolatai még az ugor korból erednek, és az obi-ugor–magyar szétválás után talán még kismértékben növekvő intenzitással is folytatódtak. Itt kell figyelmeztetni azonban arra, hogy egy ilyen statisztikai elemzés nem ad felvilágosítást a kapcsolatok intenzitásának térbeli vagy időbeli eredetéről. A nyelvi kapcsolatok erőssége eredhet a különböző nyelveket beszélő népességek rövid idejű területi közelségéből, ha gazdasági-kulturális kapcsolataik nagyon erősek, de eredhet hosszan tartó egymás mellett élésből is, lazább kapcsolatokat feltételezve. Sőt, általában véve nyelvi adataink arról sem adnak felvilágosítást, hogy milyen lehetett az átmenet az egyes nyelvi szintek (pl. finnugor alapnyelv – ugor alapnyelv) között. Ha az átmenet fokozatos volt, ami felettébb valószínű, akkor beszélhetünk ezeknek a nyelvi szinteknek az átmeneti egyidejűségéről is. Mindezekről és a kronológiáról általában uráli eredetű szavaink további jelentéstani elemzése is adhatna felvilágosítást.

Visszatérve a szókészleti statisztikákhoz, még a finnugor csoportokon belül érdemes néhány jelenségre fölhívni a figyelmet. Az obi-ugor + balti finn (26) és a balti finn csoporton belül ugyanolyan arányú a lapp megfeleléssel rendelkező és az azok nélküli etimológiák száma. Az előbbi esetben: obi-ugor + balti finn (lapp nélkül) 18, obi-ugor + lapp 8. Az utóbbi esetben balti finn (lapp nélkül) 22, lapp 12. Az arány mindkét esetben kb. 2:1. Az is figyelemre méltó, hogy a lapp megfelelések önmagukban is nagyobb számúak, mint a cseremisz és a mordvin megfelelések (8, ill. 7). Az a tény pedig, hogy magyar–volgai csoportot nem lehetett felállítani, tehát nincs magyar–cseremisz + mordvin etimológia, csak magyar–cseremisz és magyar–mordvin, fényesen bizonyítja ezen nyelvek önállóságát, és cáfolja a volgai alapnyelvi fázis létezését.

A fenti adatokat összegezve megállapíthatjuk, hogy a finnugor csoport belső viszonyaira vonatkozó ismereteink egy része ezzel a statisztikai módszerrel is igazolható. Az is láthatóvá vált, hogy a finnugor csoporton belül az egyes nyelvek nemcsak rokonságuk szerint csoportosíthatók. Világos belső kronológia állapítható meg ugyanis az egyes nyelvek alapnyelvből való kiválását illetően. Ennek alapján beszélhetünk korai és kései kiválású nyelvekről. Az alapnyelvtől korán elkülönülő nyelvekhez sorolható a lapp, a cseremisz, a mordvin és a magyar, ezzel szemben későn váltak el egymástól a finn, az észt és a kisebb balti finn nyelvek, a zürjén és a votják, valamint a vogul és az osztják.

A lapp nyelv legkorábbi kiválását bizonyítja, hogy a magyar szavak obi-ugor + balti-finn etimológiával rendelkező csoportján belül jól elkülönül az obi-ugor + lapp csoport, tehát a még egységes ugor alapnyelv kapcsolatban állt külön a lapp nyelvvel és egy olyan balti finn nyelvcsoporttal, amelybe a lapp már nem tartozott bele. A lapp nyelvvel fennálló kapcsolatait az ugor csoportból később kiváló magyar nyelv tovább őrizte, de nem fokozta.

Azon magyar szavak csoportjából, amelyeknek obi-ugor + (cseremisz + mordvin) etimológiáik vannak, nem különíthető el cseremisz és mordvin réteg, a szavak között olyanok is előfordulnak, amelyeknek egyaránt van cseremisz és mordvin megfelelése is. Ezért olyan feltűnő, hogy nincs egyetlen magyar szó sem közös cseremisz + mordvin etimológiával, hanem csak cseremisz vagy csak mordvin etimológiával. Ez azt mutatja, hogy a magyar, a cseremisz és a mordvin nyelvek kiválása körülbelül egy időben játszódott, de talán a magyar minimális késésével.

Ezt a sorrendet összehasonlíthatjuk a családfa ábrázolások kiválási sorrendjével. A családfa ábra sajnos nem alkalmas az egyes nyelvek közti viszonyrendszer teljes jelzésére, de a nyelvek kiválási sorrendjének ábrázolására igen. A legkorábbi családfa modellek nem törekedtek az egyes nyelvek kiválási sorrendjének meghatározására (Budenz, Otto Donner). Setalä családfája viszont már próbál ilyesmit érzékeltetni, mivel a finn-volgai alapnyelvből egyszerre származtatja le a mordvint és a cseremiszt, valamint a közelében, tehát nagyjából azzal egy időben, de az ábra logikájából következően kicsit később, a lappot. E három nyelv és a magyar nyelv kiválásának egymáshoz való időbeli viszonyáról az ábra nem árul el semmit. Később Kettunen a családfáján abszolút időrendet is feltüntetett. Ebből megállapítható, hogy az ugor ág kiválását korábbra teszi, mint a mordvin és a cseremisz kiválását, a lapp nyelv önállósulását pedig igen későre datálja. Lényegében ugyanez a datálás található Hajdú Péter egy korai családfa-ábráján is (Hajdú Péter: Bevezetés az uráli nyelvtudományba. Bp. 1966. 14).

A 80-as évektől megjelenő családfák azonban már közel állnak ahhoz az elképzeléshez, amelyet a magyar nyelv finnugor elemeinek szókészleti elemzése sugall. Korhonen 1980-ban egy időre teszi (Kr. e. 1000) az őslapp kialakulását és az ugor alapnyelv bomlását, és ennél valamivel korábbra (Kr. e. 1500-1000) a cseremisz és a mordvin kiválását. Hajdú Péter 1987-ben publikált családfája pedig már egy időbe helyezi a mordvin, a cseremisz és a magyar nyelv kiválását, de korábbi ábrájához hasonlóan a lappot ezeknél a nyelveknél későbbi kialakulásúnak jelöli (Hajdú Péter 1987. I. m. 313.). Ugyanezt látjuk Helimszkij 1982-es családfa-ábráján is, abszolút kronológiát ő sem ad, miként Hajdú Péter sem adott 1987-ben, de a rajz logikája azt sugallja, hogy a magyar, a mordvin és a cseremisz egy időben kialakult nyelvek, és a lapp szerinte is ezeknél később önállósult. (Az összes ábra megtalálható: Szíj Enikő, Finnugor hol-mi I. Bp. 1990. 21–45.)

A fentiekből látható, hogy az általam felállított kiválási sorrend Korhonen kronológiájához áll legközelebb, azzal a különbséggel, hogy szerintem a lapp nyelv az ugor szétválás előtt már önállósulhatott. Hajdú Péter és Helimszkij ábrája is csak a lapp nyelv kiválásának datálásában tér el az általam javasolt sorrendtől. Mivel ők Korhonennél is későbbre teszik a lapp nyelv kiválását, ezért elméleteink között csak annyival nagyobb a távolság, mint az én elméletem és Korhonené között, amennyivel ők későbbre datálják a lapp nyelv különválását.

A lapp nyelv kialakulásának és a lapp nép őstörténetének óriási szakirodalma van. Nem gondolom azt, hogy ezekben a rendkívül szerteágazó és összetett kérdésekben most és itt én lennék illetékes dönteni, csak emlékeztetni szeretnék rá, hogy a szakirodalomban már történt kísérlet a lapp nyelv és egyes távoli uráli nyelvek közti különleges kapcsolat bizonyítására az etimológiák kiugróan nagy számára hivatkozva. Yrjö Henrik Toivonen 1950-ben megjelent Protolapin ongelmasta c. tanulmányára gondolok, amelyben a szerző 18 lapp–szamojéd–obi-ugor, 30 lapp–obi-ugor és 45 lapp–szamojéd etimológiát sorolt fel (Protolapin ongelmasta. Tiedeakatemian esitelmat ja pöytakirjat 1949. Helsinki, 1950. 167–180). Adataiból Toivonen arra következtetett, hogy a protolappok szamojéd nyelven beszéltek, később ugor hatás érte őket, és csak ezek után kerültek balti finn nyelvi közegbe. Az adatok súlyát mérlegelve ez túl merész feltételezés, nem fogadta el a szakma sem, de véleményem szerint adatai lapp oldalról támasztják alá azt az elképzelést, amely a magyar szókészlet finnugor elemeinek statisztikájából is kibontakozik: azt, hogy a lapp lehetett a legkorábban önállósult finnugor nyelv.

Áttérve az uráli etimológiákra, látható az adatok egyenletes megoszlása, de az előfordulások alacsonyabb szintjén. Azon magyar szavak száma, amelyek megfelelései négy alcsoportban találhatók meg:

  • obi-ugor + permi + balti finn + szamojéd,
  • obi-ugor + permi + [cs. + md] + szamojéd,
  • obi-ugor + [cs. + md.] + balti finn + szamojéd,
  • permi +[cs. + md.] + balti  finn + szamojéd,

13 és 4 között van. Azon magyar szavak száma pedig, amelyek megfelelései három alcsoportban találhatók meg:

  • obi-ugor + permi + szamojéd,
  • obi-ugor + [cs. + md.] + szamojéd,
  • obi-ugor + balti finn + szamojéd,
  • permi + [cs. + md.] + szamojéd,
  • permi + balti finn + szamojéd,
  • [cs. + md.] + balti finn + szamojéd,

10 és 3 között van. Az uráli csoportok közül csak egy ugrik ki átlag feletti számával. Abból az együttesből, amelyben a magyar szavak két alcsoport szavaival közösek, a kis számú permi + szamojéd (3) és balti finn + szamojéd (3) megfeleléshez képest kiugró az obi-ugor + szamojéd megfelelések száma (18). A csak szamojéd megfeleléssel rendelkező magyar szavak száma pedig 12. Ez a két adat igazolja azt az uralisztika több ágában (antropológia, nyelvészet, régészet) vallott elképzelést, hogy a finnugor nyelvek és népek közül az ugorok állnak legközelebb a szamojédokhoz.

Statisztikám a nyelvi adatok egy részét elemezte a számba jöhető egyik forrás segítségével. A munka tovább folytatható újabb források – például az Uráli Etimológiai Szótár – bevonásával, valamint kiterjeszthető más nyelvekre is, hiszen jelen munkám főleg a magyar nyelv szempontjából elemezte az adatokat. Adataim azonban máris összevethetők a szakirodalomban szereplő hasonló adatokkal (a már hivatkozott Toivonen-munkán fölül is). A volgai nyelvek kapcsolatainak jellemzésére Bereczki Gábor használta föl először azokat az etimológiákat, amelyek csak két finnugor nyelv vagy alcsoport között állnak fenn. Számításai szerint a cseremisz–mordvin etimológiák száma 19, a mordvin–finn 110-115 (Bereczki Gábor: Szuscsesztvovala li pravolzsszkaja obscsnosty finno-ugrov? ALH t. 24. Bp. 1974. 81–85), a cseremisz-permi pedig 56 (Bereczki Gábor: Permi–cseremisz lexikális kölcsönzések. NyK 79. Bp. 1977. 57–77).

Ezekhez az adatokhoz viszonyítva jobban meg tudjuk ítélni a magyar–permi és a magyar–balti finn kapcsolatok mértékét is. Az ítéletalkotáshoz ajánlatos újra elővenni a magyar és a permi nyelvek kapcsolatait már korábban tárgyaló tanulmányokat is (Rédei Károly: Vannak-e az előmagyar–permi érintkezésnek nyelvi nyomai? NyK 66. Bp. 1964. 253–261)…

 

______________________

Irodalom

  • Bereczki Gábor: Szuscsesztvovala li pravolzsszkaja obscsnosty finno-ugrov? ALH t. 24. Bp. 1974. 81–85.
  • Bereczki Gábor: Permi-cseremisz lexikális kölcsönzések. NyK 79. Bp. 1977. 57–77.
  • Csúcs Sándor: A magyar szókészlet finnugor elemeinek statisztikája. NyK 84. 1982. 258–263.
  • Hajdú Péter: Bevezetés az uráli nyelvtudományba. Bp. 1966. In: Hajdú Péter – Domokos Péter: Die uralischen Sprachen und Literaturen/I. Bp. 1987.
  • Klima László: Die Urheimat als historischer Begriff. Specimina Sibirica t. III. Pécs, 1990. 105–111.
  • Klima László: Osznovi krityiki tyeorij uralszkoj prarogyini. CIFU 7/6. Debrecen, 1990. 58–64.
  • Szíj Enikő: Finnugor hol-mi I. Bp. 1990.
  • Rédei Károly: Vannak-e az előmagyar–permi érintkezésnek nyelvi nyomai? NyK 66. Bp. 1964. 253–261.
  • Toivonen, Y. H.: Protolapin ongelmasta. Tiedeakatemian esitelmat ja pöytakirjat 1949. Helsinki, 1950. 167–180.