ELTE BTK Magyar Nyelvtudományi és Finnugor Intézet

Számjelölés

nyomtatható változat

Forrás: BG: 51–52, 84–86.

Az alapnyelvben volt egyes, kettes és többes szám. Az egyes számot nem jelölték.

Az obi-ugor nyelvek, a lapp és a szamojéd nyelvek ma is használják a kettes számot (duális), nyomai a balti finn nyelvekben is megmaradtak. A duális használata korlátozott volt, emberekkel s más élőlényekkel kapcsolatban használták, ragozásuk nem lehetett teljes. Alapnyelvi jele a *-kA. Több nyelvből egy duálisi *-n is kimutatható.
 

Négy többesjel rekonstruálható:

  1. *-t − A nominatívuszban jelölte a többes számot.
  2. *-j (*-i) − A függő esetekben jelölte a többes számot.
  3. *-k − A személyes névmásokban, a birtokos személyjelek és az igei személyragok végén jelölte a többes számot.
  4. *-n − A több birtokra utalt.

A magyarban csak a *-j és a *-k maradt meg.

 

A többesszámjelek magyar folytatásai

  1. A *-t kiveszését a magyarból elősegíthette egybeesése a -t tárgyraggal.
  2. A magyarban az -i birtoktöbbesítő jel származik belőle. Ezt az eredeztetést vallotta már Budenz és Szinnyei is. Egyes magyar nyelvészek azonban a birtoktöbbesítő jelet a Sg. 3. -i, -e birtokos személyjelből származtatták. Lásd Halotti Beszéd: keze, kezi. Véleményük szerint az -i birtoktöbbesítő jel az -i és az -e együttes használata által előállt kezei alakból vonódott el. Hajdú Péter azonban ugyancsak a HB-ből bizonyította, hogy az -i birtoktöbbesítő szerepe már akkor megvolt: feleym, bratim.
  3. A *-k többesjel a finnugor nyelvek között a magyarban és a lappban a legelterjedtebb, de szerepe van a mordvin és balti finn nyelvekben is. A *-k többesjel magyar -k folytatása hangtanilag szabálytalan. (A magyar -k-t magyarázzák finnugor *-kk névszóképzőből is, merthogy ez a finnben gyűjtőneveket képez. Ez a funkciója azonban másodlagos, eredetileg a *-kk helyjelölő funkcióval bírt.)
  4. Nincs nyoma.

 

A többesszámjelek finn folytatásai

  1. Ugyanaz, mint az alapnyelvben nominatívuszban: kalat 'halak'.
  2. Ugyanaz, mint az alapnyelvben a függő esetekben -i (<-j): kalojen 'halaknak a'.
  3. A személyek többesét jelölte, gégezárhangként él tovább. Birtokos személyjelben: talomme’ (<*talomek) 'házunk', igei személyragokban: tulemme’ (<*tulekmek) ’jövünk’. (’ = gégezárhang, képzése kb. úgy történik, mintha k hangot készülnénk ejteni, de végül mégsem ejtünk ki hangot. Csak valamilyen más hang után képezhető.)
  4. Az *-n a több birtok jelölésére szolgált, lásd a finn birtokos személyjelben: hänen talonsa 'az ő házai'. Az egy és a több birtokra utaló paradigma azonban összekeveredett a balti finn nyelvekben. A mai finnben a talonsa egyaránt jelölhet egy és több házat is.