Ez a szabályzat a hagyományos típusú, kifutó finnugor, finn és észt szak, a BA/magyar alapszak/finnugor, finn és észt szakirány, valamint az MA/finnugrisztika szak/uralisztika, fennisztika és esztológia szakirányának végzős hallgatói számára foglalja össze a tudnivalókat. (BA-képzésben szakdolgozatot az alapszak lezárásaként kell írni. Az alapszakon írt szakdolgozat témája választható az elvégzett szakirány valamely témaköréből is. Így magyar alapszakosok szakdolgozatukat írhatják az általuk elvégzett finnugor, finn vagy észt szakirány témaköreiből is.)

A Finnugor Tanszék a szakdolgozatok és diplomamunkák formai követelményeinek és tanácsainak összefoglalásával arra törekedett, hogy a diákok dolgozatuk megírásakor megismerjék és gyakorolhassák azokat a fogásokat, amelyekkel később bármilyen élethelyzetben, bármilyen munkahelyen, bármilyen típusú szöveget egyszerű és nem hivalkodó, ámde a szabályoknak megfelelő, és a szemnek is kellemes formában alkothatnak meg. Az itt felsorolt formázási tudnivalók talán első pillanatra riasztóan soknak tűnhetnek, valójában azonban csak a minimálisan elvárható ismereteket tartalmazzák. A további tudnivalókat lásd: Hargitai Henrik: Írás számítógéppel.

Kérjük, hogy a hallgatók dolgozatuk megírása előtt olvassák el az Egyetem és a Kar vonatkozó rendelkezéseit! Az ELTE Szervezeti és Működési Szabályzatának II. kötete, a Hallgatói követelményrendszer az 55–57. oldalon, a 76–80. §-ban ír a szakdolgozatról (lásd ELTE BTK honlap, Ügyfélkapu alatt – ill. átmenetileg itt: http://www.btk.elte.hu/szabalyzatok).

A szakdolgozatok és diplomamunkák formai követelményei a kifutó szakok, valamint a BA- és MA-szakirányok szerint

A tudományos publikációk formai követelményei nyelvenként, országonként eltérő hagyományok, szokások követése nyomán alakultak ki. A következőkben a Finnugor Tanszéken magyar, finn vagy észt nyelven írandó szakdolgozatok  és diplomamunkák formai követelményeit ismertetjük.

Néhány tudományos közlemény – tanulmány vagy könyv – átlapozása után könnyen fogalmat alkothatunk egy ilyen jellegű mű formai követelményeiről. Egy ismert szakkiadó tipográfiai gyakorlatának követése általában nem vezet formai hibákhoz.  Az a lényeg, hogy az általunk követett rendszert egységesen alkalmazzuk dolgozatunk minden részében. Az írásművek formai követelményeiről több kiadványból is tájékozódhatunk (pl. Umberto Eco: Hogyan írjunk szakdolgozatot? Bp. 1991.; Gyurgyák János: Szerkesztők és szerzők kézikönyve. Bp. 1996.). Dolgozatíróknak szóló összefoglaló letölthető intézetünk honlapjáról is. A Finnugor Tanszéken készülő szakdolgozatok és diplomamunkák alapvető formai követelményei után néhány formázási tanácsot is adunk a dolgozatíróknak.

Általános követelmények

Eszköz

A szakdolgozatot vagy diplomamunkát számítógéppel, szövegszerkesztő (valamint, ha szükséges: és táblázatkezelő) program segítségével kell megírni.

Papírméret

A dolgozat szabványos, A4 méretű papírra készüljön.

Kötés

A szakdolgozatokat, diplomamunkákat hagyományosan fekete színű kemény fedéllel, a rajta lévő feliratokat aranyozott betűkkel készítik el az erre szakosodott könyvkötő műhelyek. A lapokat összefűzik, a borítót ragasztókötéssel rögzítik. Napjainkban a bekötés helyett terjed az egyszerűbb spirálozás vagy hőkötés. A spirállal vagy hőkötéssel összefogott lapokat átlátszó műanyagborítóval látják el. Azt tanácsoljuk a diákoknak, hogy a szakdolgozat egyik beadandó példányát feltétlenül a hagyományos könyvkötészeti eljárással készíttessék el.

Borító és címlap

A szakdolgozatok vagy diplomamunkák külső borítóján a következő adatokat célszerű feltüntetni:

• a SZAKDOLGOZAT/DIPLOMAMUNKA felirat,
• a készítő neve és a szak,
• a dolgozat készítésének éve.

A belső borítón (tehát a címlapon) az alábbi adatok szerepeljenek:

• a szakdolgozat/diplomamunka címe (idegen nyelven készült dolgozat esetén magyarul is),
• alatta a SZAKDOLGOZAT/DIPLOMAMUNKA szó,
• készítőjének neve és a kérdéses szak,
• a témavezető neve: „Témavezető: X. Y. prof.” és
• a dolgozat készítésének éve.

A spirálozott vagy hőkötött másod-, harmadpéldányok átlátszó műanyag borítóin természetesen semmilyen szöveg nincs, alatta azonban a fentiek szerint előbb egy külső, majd egy belső címlapnak kell következnie.

Szerzőségi nyilatkozat

A szakdolgozathoz szerzőségi nyilatkozatot is csatolni kell (a formanyomtatvány letölthető a kari honlap Ügyfélkapuján keresztül).

A diplomamunka nyelve

A diplomamunka nyelvével kapcsolatban A felsőoktatásban a bölcsészettudományi és egyes társadalomtudományi alapképzési szakok képesítési követelményeiről szóló 129/2001. (VII. 13.) Korm. rendelet 1. számú mellékletének 6.2.3. pontja így rendelkezik: „Filológiai szakon a szakdolgozatot – általános szabályként – a szakon oktatott nyelven kell készíteni, de amennyiben ezt a nyelv elsajátítható szintje vagy a nemzetközi szakmai kommunikáció szabályai nem teszik szükségessé, akkor a szakdolgozatban a történeti és szakirodalmi források bemutatása és elemzése során, illetve az eredmények idegen nyelvű 5–10 oldalas összefoglalásában a nyelvtudás igényes színvonalát és szakszerű használatát bizonyítani kell.”

Ennek alapján a kifutó képzési rendszerben finn és észt szakon, valamint az MA-képzés finnugrisztika szakának finn és észt szakirányán a szakdolgozatot finnül, illetve észtül kell megírni.

Tartalomjegyzék

A dolgozat tartalomjegyzékét a címlap után következő lapon kell elhelyezni.

Formázás

Különleges látványelemek

A szakdolgozat vagy diplomamunka tudományos értekezés, olvasójára szövegével – átgondolt, érthető mondataival, világos érvelésével kell hatnia. Ezért a dolgozatokban kerülendők a különleges látványelemek – színes vagy mintás háttér, szegély, sorminta, aranyos rajzok és képecskék stb. használata.

Lapok és oldalak

A dolgozatot egyoldalas formában kell elkészíteni, egy lapnak tehát csak az egyik oldalán legyen szöveg.

Oldalbeállítás

A margó jobboldalon, valamint alul és felül 2,5 cm legyen, a baloldalon a kötés miatt célszerű kicsit nagyobb margót (3–3,5 cm) beállítani.

Oldalszám és fejléc

A dolgozat oldalszámait az oldalak tetején, középen kell elhelyezni. A címlap nem kap oldalszámot, tehát a tartalomjegyzék az első oldal. A szakdolgozat, illetve a szakdolgozat fejezeteinek címét nem kell fejlécben feltüntetni, fejlécet egyáltalán nem kell készíteni.

Sor és sorköz

A dolgozat szövegét sorkizártra kell formázni, tehát a sorok bal- és jobbszéle egyaránt pontosan egymás alatt legyen. Sorköz: másfeles (1,5 sor).

Betűtípus és -méret

A számítógépes szövegszerkesztő programok számtalan egyszerű vagy díszesebb, esetenként túl cikornyás betűtípusok használatát is lehetővé teszik. A dolgozat egyszerűbb betűtípusok – például Times New Roman vagy Arial használatával készüljön. Betűméret: 12-es.

Kiemelés a szövegben

A szövegben egy-egy szót vagy gondolatot fontossága miatt tipográfiai módszerekkel is kiemelhetünk. A kiemelés dőlt betűkkel történjen (kurziválás). Amennyiben dőlt betűs szövegrészben, mondatban egy-egy szót még külön is ki akarunk emelni, az félkövér dőlt betűkkel történjen. A nyelvi példákat mindig kurziválni kell. A szöveg belsejében aláhúzást és félkövér betűtípust ne használjunk kiemelésre.

Terjedelem

A szakdolgozat a megadott formázási paraméterekkel (2,5 cm-es margók, Times New Roman vagy Arial betűtípus, 12-es betűméret, másfeles sorköz) legalább 30 számozott oldalból, a diplomamunka pedig legalább 40 oldalból álljon.

Helyesírás

Szabályzatok

A helyesírási szabályok betartása a dolgozat formai követelményei közé tartozik. Magyar nyelven írt dolgozatok esetében a szabályok betartását megkönnyíti, ha bekapcsoljuk a szövegszerkesztő program helyesírás-ellenőrző funkcióját. Az akadémiai helyesírási szabályzatot minden dolgozatíró tartsa keze ügyében, hogy a bonyolultabb helyesírású intézmény-, személy- és földrajzi nevek, valamint a dátumok és évszámok írásakor a helyes megoldást válassza.

Finn és észt nyelvű dolgozatok írói a következő művekből meríthetnek helyesírási tanácsokat:

• Suomen kielen perussanakirja. 1–3. kötet. Kotimaisten kielten tutkimuskeskus. Helsinki 1990–1994.
• Eesti keele sônaraamat ÔS 2006. Eesti Keele Instituut. Tallinn, 2006. Ugyanez az interneten: http://keelevara.ee

A finn és észt nyelvű dolgozatok további formai követelményei

Észt nyelvű dolgozatok esetében a következő művek formai tanácsai szerint kell eljárni:

• Ellen Uuspôld: Üliôpilastööde vormistamise juhend. Tartu Ülikool, Tartu, 2000.
• Eedo Kalle, August Aarma: Teadustöö alused. Tallinna Tehnikaülikool, Tallinn, 2003.

Finn nyelvű dolgozatok esetében a Virittäjä című folyóirat követelményei szerint kell eljárni.

Általános formázási tanácsok

Formázási tanácsaink nem kötelező erejűek, csak segítenek eligazodni a többféle tipográfiai gyakorlat között. Az egyes formázási lépésekre leírunk egy-egy könnyen követhető, logikus rendszert.

Jegyzetek és bibliográfia

A szakdolgozatban vagy diplomamunkában előfordulnak más szerzőktől szó szerint, idézőjelek között, illetve csak kivonatosan átvett gondolatok. Ezekre jegyzetekben kell hivatkozni. A jegyzetekben pontosan meg kell adni a szó szerinti idézet, vagy kivonatosan átvett gondolat megtalálási helyét. A szükséges adatok: az idézett mű címe, megjelenésének ideje, helye, az idézett gondolat oldalszáma a hivatkozott műben.

Esetenként szükséges lehet, hogy a témához nem tartozó, de amúgy érdeklődésre számot tartó rövidebb kommentárokat is elhelyezzünk a jegyzetekben.

A jegyzetekben említett műveket a dolgozat végére illesztett bibliográfiában fel kell sorolni. A bibliográfiai tételek a szerzők családneve szerint ABC-rendbe foglalandók. Ha a mű szerzője nem magyar, akkor is a családnevét írjuk előre, de utána vesszőt teszünk, jelezvén, hogy megváltoztattuk a nevek sorrendjét (pl. l. lejjebb: Eco, Umberto).

A jegyzetek és a bibliográfia elkészítésének többféle elfogadott módszere létezik, ezekről szakkönyvek és szakfolyóiratok áttekintésével lehet tájékozódni. Több szakfolyóirat a hátsó oldalain tömören összefoglalja a beadandó kéziratok formai követelményeit és egyúttal ismerteti az általa követett jegyzetelési módot is. A szakirodalmi publikációkból megismert bármelyik módszer alkalmazható, a lényeg az adott jegyzetelési szisztéma következetes alkalmazása.

A sok létező módszer közül segítségként kettőt ismertetünk:

1. A jegyzetek zárójelben a szövegbe vannak illesztve, pl.: Umberto Eco szerint mindenkitől lehet tanulni (Eco 1996. 174. l.). E jegyzetelési mód alkalmazása során a szövegben csak röviden utalunk a hivatkozott műre, a teljes adatsort csak a bibliográfiában szerepeltetjük, a következőképpen: Eco 1996. = Eco, Umberto: Hogyan írjunk szakdolgozatot? Bp. 1996².

A szövegbe illesztett jegyzetelés akkor jó módszer, ha csak hivatkozásokat írunk a jegyzetekbe, kommentárokat, kiegészítéseket nem.

2. Lábjegyzeteket szúrunk be a lapok aljára a szövegszerkesztő program segítségével, pl.: Umberto Eco egy helyen azt írja: „mindenkitől lehet tanulni”.¹ (A lábjegyzet száma állhat a mondaton belül, a hivatkozni kívánt gondolat után, valamint a mondat végén is, ha az egész mondat, vagy több mondat képezi a hivatkozás tárgyát. Ez esetben a lábjegyzet számának a mondatvégi írásjel után kell állnia.)

A jegyzetelés során előfordulhat, hogy nem önálló kötetre, hanem folyóiratcikkre hivatkozunk, ekkor a szövegbe illesztett jegyzet bibliográfiai kifejtésében a folyóirat címét, évfolyamát is szerepeltetni kell. Pl. ha a szövegbe azt a rövidített jegyzetet írtuk, hogy (Bóna 1961. 198. l.), akkor ehhez a dolgozat végén a következő bibliográfiai tétel tartozik: Bóna 1961. = Bóna István: Az újhartyáni germán lovassír. Archeológiai Értesítő 88. évf. 1961. 192–209. l.

Ugyanez lábjegyzetben így fest: Bóna István: Az újhartyáni germán lovassír. Archeológiai Értesítő 88. évf. 1961. 198. l.

Külön kategóriát képvisel az a hivatkozás, amely egy tanulmánykötet egyik cikkére történik. Ez esetben az in szócska jelzi, hogy valami nagyobb műnek a részéről van szó, vagyis hogy valamiben benne van. Ha a tanulmánykötet sorozatban jelent meg, akkor a sorozat címét is meg kell adni. Pl.: Bereczki András: A téli háború. In: Ünnepi könyv Domokos Péter tiszteletére. Urálisztikai tanulmányok 7. Bp. 1996. 73–79. l.

Az interneten talált szövegekre úgy hivatkozunk, hogy megadjuk az adott szöveg internetcímét, valamint a szöveg letöltésének dátumát. Ebből következik, hogy a hivatkozni kívánt szöveget le is kell tölteni az internetről, hogy bizonyítani tudjuk: az adott időpontban és helyen az elérhető, olvasható volt.

Ha a lábjegyzetek használata mellett döntünk, és a szövegben többször is idézünk ugyanabból a műből, akkor az első hivatkozás után következő lábjegyzet(ek)ben elég csak a szerző nevével és a mű megjelenésének évszámával utalni az adott műre. Ekkor az i. m. rövidítéssel utalunk vissza arra, hogy a már nem először hivatkozunk a műre, pl.: Bóna 1961. i. m. 197. l.

A jegyzetelésről írottakban már eddig is szerepelt néhány közismert rövidítés, de vannak még nem említettek is. A fontosabbak:

• l. = lásd
• l. (oldalszám után)= lap (nem feltétlenül kell kiírni, az évszám utáni szám a hivatkozásokban köztudottan az oldalszám)
• évf. = évfolyam (nem feltétlenül kell kiírni, a folyóiratcím utáni szám a hivatkozásokban köztudottan az évfolyam száma) A bibliográfiában az évszám után felső indexbe írt szám (pl. 1996², l. fent, arra utal, hogy a hivatkozott mű hányadik kiadása jelent meg az adott évben)
• In: E szó után következik annak a műnek az adatsora, amelyben a hivatkozott mű megjelent
• vö = vesd össze, akkor használjuk, ha az általunk leírt gondolat párhuzamba állítható egy másutt más szerző által kifejtett gondolattal, amelynek meg kívánjuk adni bibliográfiai adatait
• i. m.: idézett mű

Alapvető kézikönyvekre, tehát szótárakra, lexikonokra, tankönyvekre nem szokás hivatkozni, mert ezek ismerete és felhasználása evidensnek számít. E műveket a bibliográfiában sem kell feltüntetni.

A bibliográfia formázása

A bibliográfia speciális formázási fogásai azt a célt szolgálják, hogy az egyes bibliográfiai tételek jól elkülönüljenek egymástól. Ennek érdekében a következők teendők:

Minden bibliográfiai tétel (cím) önálló bekezdést alkot. A bekezdések függő behúzást kapnak, ajánlott mértéke 0,6–1 cm. A függő behúzás azt jelenti, hogy csak a bekezdés első sora kezdődik ott, ahol a sorok általában, az összes többi sor azonban beljebb kezdődik, pl.:

RÉVÉSZ László 1991: Voltak-e nagycsaládi temetői a honfoglaló magyaroknak?
      A népvándorláskor fiatal kutatóinak szentesi találkozóján elhangzott
      előadások. Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 1984/85-2. 615–639.

A bibliográfia tételeit egymástól el kell választani, erre a legegyszerűbb megoldás, ha minden tétel után kihagyunk egy sort. Kisebb kihagyás is elegendő, pl. a Microsoft Word szövegszerkesztők Formátum/Bekezdés menüjében beállíthatjuk, hogy a bibliográfia minden bekezdése után 6 pt. térköz legyen.

A bibliográfiai tételek elkülönítésére és a szerzők kiemelésére alkalmazható a szerzők nevének (vagy csak vezetéknevének) kiskapitális betűkkel történő írása.

További formázási tanácsok a magyar nyelvű szakdolgozatot íróknak

Cimek és címszintek

A szöveg fejezetekre és alfejezetekre oszlik. A fejezetek és alfejezetek egymáshoz való viszonyát a címekben is jelezzük.

Az egyik módszer a többszintű számozás. E rendszerben a címek tipográfiailag azonosak (pl. lehet minden cím félkövér, vagy félkövér, dőlt betűkkel írva), a címek és alcímek elé azonban számokat írunk (pl. az 1. fejezet 3. alfejezete 2. al-alfejezetének címe előtt az 1.3.2. számsornak kell állnia).

A másik módszer a címszintek tipográfiai megkülönböztetésével jelzi a fejezetek és alfejezetek egymáshoz való viszonyát.

Egy javasolt sorrend:

1. címszint (ez a szakdolgozat címe a belső borítón, vagy másként a címlapon):
14–20 pt., félkövér, középre zárt

2. címszint (fejezetcímek):
12 pt., félkövér, középre zárt

3. címszint (alfejezetek címei):
12 pt., félkövér, dőlt, sorkizárt vagy középre zárt

4. címszint (al-alfejezetek címei):
12 pt., dőlt, sorkizárt

5. címszint (még „alabb” fejezetek):
8 pt., kiskapitális, sorkizárt

6. címszint (még annál is „alabb” fejezetek):
8 pt., kiskapitális, dőlt, sorkizárt

Az 5. és 6. címszint alkalmazása szakdolgozat terjedelmű művekben nagyon ritkán válhat szükségessé.

Fejezetek

A fejezet- és alfejezetcímek címszintjük szerint sorkizártak vagy középre zártak. A cím után egy sor üresen marad a szöveg előtt. Ha egymás alatt több cím is van – pl. fejezet-, alfejezet, al-alfejezetcím, akkor a címek között egy-egy sort ajánlott üresen hagyni.

A fejezetek és alfejezetek végén két sort ajánlott üresen hagyni. Ez után állhat a következő fejezet vagy alfejezet címe. A fejezetek folyamatosan következnek egymás után, új oldalon csak akkor kezdődhetnek, ha az előző fejezet vége az oldalnak több mint a felét elfoglalja.

Az alfejezetek is általában folyamatosan követik egymást, nem kezdődnek új oldalon. Amennyiben az új alfejezet szövegéből már csak kevesebb mint három sor fér el, mert annyira az oldal aljára került, akkor az alfejezet is új oldalon kezdhető.

Bekezdések

A szövegben az új, önálló gondolatok kifejtését új bekezdésben kezdjük. Az új bekezdés első sorának beljebb kell kezdődnie. A behúzás mértéke 0,6–1 cm legyen.

Idézőjelek

A szakdolgozatban szabványos nyomdai idézőjeleket kell használni, az idézet elején ezt: „ a végén pedig ezt: ”. A " („macskaköröm”) nem idézőjel.

Előfordul, hogy abban a szövegben, amit idézni akarunk, már van idézőjel. Ilyenkor idézőjelen belüli idézőjelet használunk. Egy példa: Petőfi Sándor ezt írta apjáról:

„Szemében »mesterségem«
Most is nagy szálka még”

Gondolatjel és kötőjel

A számítógépes szövegszerkesztő programok segítségével kötőjel (-) és nagykötőjel/gondolatjel (–) is beszúrható a szövegbe. A szakdolgozat írója az akadémiai helyesírás szabályai szerint használja e jeleket, valamint legyen tisztában a kötőjel és nagykötőjel használata közötti különbséggel is. A nagykötőjel és a gondolatjel egyenlő hosszú legyen, formai megkülönböztetésük nem szükséges (a Microsoft Word szövegszerkesztővel két különböző hosszúságú nagykötőjel/gondolatjel is beszúrható).