Publikációk [1]
Előadások [2]
English version [3]
A kutatás háttere, előzményei
Az Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok (OTKA) és a Finn Akadémia 2012-ben közös pályázatot írt ki a következő témában: "The changing linguistic scenery in Finno-Ugric speech communities and its impact on society and culture". Kutatócsoportunk "A többnyelvűség megnyilvánulásai finnugor nyelvű közösségekben" című pályázatát támogatásra alkalmasnak találták, így 2013. szeptember 1-jén megkezdte munkáját a projekt.
A kutatás időtartama
4 év (2013. szept. 1. – 2017. aug. 31./2018. máj. 30.)
A kutatás résztvevői
A kutatás vezetői finn részről Riho Grünthal [4], a Helsinki Egyetem kutatója, magyar részről pedig Csepregi Márta [5], az Eötvös Loránd Tudományegyetem Finnugor Tanszékének habilitált docense, tanszékvezetője. A projektben az ELTE Finnugor Tanszékéről Csepregi Mártán kívül részt vesz még szenior kutatóként Pomozi Péter [6] (docens), valamint Salánki Zsuzsa [7] (docens), teljes állású kutatóként pedig Németh Szilvia [8] (tudományos segédmunkatárs) és Horváth Laura [9] (tudományos segédmunkatárs).
A finnországi kutatócsoport tagjai: Riho Grünthal (szenior kutató), Kovács Magdolna (szenior kutató), Mai Frick, Ulrikka Puura, Outi Tánczos
A kutatásról
A kutatás fő feladata a kódváltás és a nyelvi változók vizsgálata eltérő nyelvhasználati színtereken egy szibériai (manysi), és két Volga–Káma-vidéki (mari és udmurt) finnugor nyelv esetében. A vizsgálat a szociológiai változók tekintetében reprezentatív élőnyelvi vizsgálatokon (terepmunkán) alapul.
Az élő nyelvi korpusz alapján a projekt résztvevői célul tűzték ki különböző eredetű változók komplex statisztikai feldolgozását, ill. ezek és az ezekből kirajzolódó tendenciák értékelését. Az együttes eredmények alapján javaslatok fogalmazhatók meg a revitalizációs nyelvtervezési stratégiák (kis finnugor anyanyelvi programok) hatékonyabbá tételére a többnyelvű környezet, a nyelvi diverzitás megőrzése érdekében.
A kutatás három oroszországi nyelvrokon nyelv (manysi, mari, udmurt) élőnyelvi vizsgálatára irányul. Közülük a manysi a magyarnak közeli rokonnyelve, a mari, udmurt és magyar között pedig jelentős a szerkezeti hasonlóság. Ezek a nyelvek két- vagy többnyelvű környezetben maradtak fenn napjainkig, de a gyorsuló asszimiláció miatt a manysi élőnyelvi vizsgálatok a 24. utáni órában vannak.
A kutatás céljai, alapkérdései
A vizsgálat tárgya mindhárom vizsgálandó nyelvterület esetében a szociológiai változók teljes ismert palettája, egyik célja pedig a nyelvi változók komplex szempontú vizsgálata, a társadalmi nyelvhasználat árnyalt dokumentálása a jelenleg legmodernebb és leghatékonyabb módszerekkel. Másik világos cél a nyelvi sokszínűség kutatásán át a gyakorlati válaszkeresés: hogyan lehet még hatékonyabban hozzájárulni ahhoz, hogy ezek a nyelvek ne tűnjenek el, hanem a nyelvi és kulturális gazdagság fennmaradhasson. A kutatások eredményei segíthetnek majd az anyanyelvőrző programok hatékonyabbá tételében, a kétnyelvű gyermeknevelés mint előny társadalmi népszerűsítésében, ami lehetővé teszi az ősök nyelvének megőrzését is.
Kérdésként felmerülhet például, hogy mennyiben befolyásolja a vizsgálatokat a nyelvi változók eltérő gyökere. A kérdés vizsgálható nyelvjárási-köznyelvi, nyelvjárási-köznyelvi-többségi nyelvi, kisebbségi neologizmus-meggyökeresedett orosz jövevényszó variációk esetén, de mari és udmurt területen további, multilingvális variáció is lehetséges.
A manysi nyelv kutatása esetében különösen releváns szempont, hogy a nyelvváltás előrehaladott állapotában lévő közösségek esetén mekkora a kisebbségi nyelv-többségi nyelv (többnyire a kisebbségi nyelv-orosz nyelv) típusú kétnyelvűségnek a kisebbségi nyelv különböző szintjeire gyakorolt hatása.