ELTE BTK Magyar Nyelvtudományi és Finnugor Intézet

Elhunyt Bereczki Mai

nyomtatható változat
Július 31-én 10 óra 30 perckor elhunyt Bereczki Mai (1929 02. 27.– 2018. 07. 31.).

Bereczki Mai a pärnumaa-i Koongában született Maimo Kiisk néven 1929. február 27-én. Orosz és észt nyelvtanár, Bereczki Gábor felesége, Bereczki Urmas és András édesanyja.

Anyai nagybátyja, Mihkel Lüll (1883–1941) író, erdész, földműves, katona és politikus volt. A függetlenségi harc (1918–1920) után leszerelt katonák szövetségének vezetője. Apai ági felmenője, Hans Kiisk a koongai járásban járási jegyzőként dolgozott, az észtek közül elsőként. 

A Tartui Állami Egyetem történeti nyelvészeti tanszékén tanult, 1953-ban végzett orosz nyelv és irodalom szakon. Tagja annak a híres nemzedéknek, amely a nagy háború után tevékenységével rendkívül sokat tett az észt kultúráért, Lennart Merinek is évfolyamtársa volt. 

1953 és 1957 között a Tartui Állami Egyetemen dolgozott (orosz nyelvű szak, észt nyelv nem észt anyanyelvű tanároknak), részt vett Paul Ariste általános nyelvészeti és skandinavisztikai speciális kurzusain (1954-1956), majd a Leningrádi Egyetemen svéd nyelvet tanult (1958-1959), mindemellett az Edasi és a Sirp ja Vasar című lapok munkatársaként is közreműködött.  

1959. december 15-től Budapesten élt családjával, a nyarakat pärnumaa-i szülőfalujában töltötték. 1960-tól a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem tanársegédje, 1976-tól 1990-ig docens (az orosz nyelvű külkapcsolatok és külkereskedelem tanszéken, a hallgatók kulturális és irodalmi programjainak vezetője, a budapesti Állami Idegennyelvi Központ vizsgabizottságának tagjaként az orosz és észt nyelvvizsgák értékelésében vett részt.)

1966-tól a budapesti ELTE Finnugor Tanszékének vezetője, Lakó György professzor meghívására észt nyelvet tanított a finnugor szakos hallgatóknak. A 90-es évek második felétől lehetővé vált észtül tanulni észt nyelv és kultúra szakon. Bereczki Mai volt a szakos alapprogram összeállítóinak egyike, ebben az időszakban fakultatív frazeológiakurzusokat tartott az érdeklődőknek. Bereczki Mai diákjai közül sokan foglalkoznak Magyarországon az észt nyelvvel és irodalommal, többen már elismert szakemberek (fordítók, nyelvészek, irodalmárok, nyelvpolitikusok stb.).  

1990. november 26-án Bereczki Mai Fehérvári Győzővel és Bereczki Gáborral részt vett a Magyar-Észt Társaság budapesti alakulóülésén. A vezetőség tagjaként mostanáig tevékeny szerepet vállalt az összejövetelek szervezésében és a kulturális program összeállításában (évi 6 összejövetelt tart a Társaság, témái Észtország történelme, gazdasága, irodalma, művészete, aktuális eseményei stb., 19 év alatt összesen 114 program valósult meg). 25 évig szoros munkakapcsolat fűzte a költő és műfordító Képes Gézához, aminek eredményeként az észt költészet legjobbjai ma már magyarul is olvashatók. 

Bereczki Mai 1957-től 2012-ig volt Bereczki Gábor (1928-2012) házastársa. Fiaik, Bereczki András (1962) az Észt Köztársaság tiszteletbeli főkonzulja, a budapesti ELTE Finnugor Tanszékének oktatója és Bereczki Urmas (1957) keramikus, történész és kultúrdiplomata. 

Idősebb fiuk a helsinki Magyar Nagykövetségen dolgozott diplomataként (1992-1996), majd a tallinni Magyar Intézet igazgatója lett (1999-2005, 2011-től). 

A Bereczki család kimagasló érdemeket szerzett a magyar-észt kapcsolatok fejlesztésében, nem véletlen, hogy már három családtagot is kitüntettek az Észt Köztársaság érdemrendjével. (Bereczki Gábor: Pro terra Mariana érdemrend III. fokozat, Mai Kiisk-Bereczki:  Pro terra Mariana érdemrend III. fokozat, Bereczki András:  Pro terra Mariana érdemrend IV. fokozat)

 

Fontosabb publikációi:

  • Harangok halk kondulása I-II.  Huszadik századi észt líra. Minoritates Mundi. Szombathely, 2000. (válogatás, szerkesztés, elő- és utószó, életrajzi jegyzetek) A mű fordítói díjat nyert)
  • Bábjából kikelő pillangó I-II. Minták a századvégi észt rövidprózából. Minoritates Mundi. Szombathely, 2002. (válogatás, szerkesztés, elő- és utószó, életrajzi jegyzetek)
  • Észt költők. Huszadik századi észt líra. Európa Könyvkiadó. Budapest, 1975. (társszerkesztő)
  • Folia Estonica I. Észtország a fordulat előtt. Savariae, 1992. (válogatás, előszó)
  • Folia Estonica II. Észtország a fordulat után. Savariae, 1994. (válogatás, előszó)

 

Elismerései:

  • 1989 az Avatud Eesti Fond (Nyitott Észt Alap) díja
  • 2005 Pro terra Mariana érdemrend III. fokozat
  • 2009 A Magyar Felsőoktatásért Emlékplakett a Magyar Köztársaság Oktatási és Kulturális Miniszterétől
  • 2009 a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztje a magyar-észt kapcsolatok ápolásáért, a magyar kultúra Észtországban való megismertetésért és az észt kultúra Magyarországon való elősegítéséért

 

Forrás: https://et.wikipedia.org/wiki/Mai_Kiisk-Bereczki