ELTE BTK Magyar Nyelvtudományi és Finnugor Intézet

A finnországi Számi Parlament küldöttségének látogatása a Finnugor Tanszéken

nyomtatható változat

2014. november 18-án az ELTE Finnugor Tanszékére látogatott a finnországi Számi Parlament (északi számiul Sámediggi, finnül Saamelaiskäräjät) küldöttsége, mely a magyar parlament elnökének meghívására érkezett Magyarországra. A nagy érdeklődéssel várt vendégeket, Klemetti Näkkäläjärvit, a finnországi Számi Parlament elnökét, Tauno Halttát, a Számi Parlament Kulturális Bizottságának elnökét, valamint Suvi Juntunen elnökségi munkatársat a Kar részéről Sonkoly Gábor nemzetközi ügyekért felelős dékánhelyettes köszöntötte, hangsúlyozva az európai nyelvi kisebbségek érdekvédelmének fontosságát. Ezután több órás beszélgetés kezdődött, melynek során a vendégek készségesen és kimerítően válaszoltak a tanszék hallgatói, oktatói és a hazai lappológia jelen levő képviselői által feltett kérdésekre.

A számiknak – akiket mi magyarok külső nevükön többnyire lappoknak mondunk – a Skandináv-félsziget mindhárom országában megvan a maguk parlamentje, azaz 21–39 tagú választott képviselőtestülete, mely kulturális önkormányzati szervként működik Norvégiában 1989, Svédországban 1993, Finnországban pedig 1996 óta. A számik őshonos státusát mindhárom állam elismeri, de az ENSZ alá tartozó Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) őshonos népekre vonatkozó 1989-es egyezményét, mely biztosítaná a számik földhöz, vízhez és természeti kincsekhez való jogát, közülük eddig csak Norvégia írta alá. A beszélgetés első kérdése épp arra vonatkozott, hogy hol tart jelenleg az aláírást több mint 20 éve hátráltató finnországi földvita.

Näkkäläjärvi válaszában kifejtette, hogy a számik földtulajdonjogának kérdése a XX. század eleje, az észak-európai nemzetállamok létrejötte óta megoldatlan, és napjainkra az érdekellentétek csak fokozódtak (fakitermelés, bányaipar, turizmus egyfelől, hagyományos réntartó életmód másfelől). A szerződés ratifikálását nemsokára ismét napirendre tűzi a finn országgyűlés, de a földtulajdonjog változására vonatkozó passzust kivennék a törvényből; ehhez persze még az ILO-nak is hozzá kellene járulnia.

A következő kérdéscsokor az anyanyelv-használathoz kapcsolódott. Hogyan érvényesülnek a számik nyelvi jogai a gyakorlatban? Milyen a számi nyelvű oktatás helyzete, mekkora a nyelv funkcionális megterheltsége, jelenik-e meg rajta elegendő számú szépirodalom?

A válaszokból kiderült: a nyelvtörvény betartatását sok körülmény nehezíti, pl. az, hogy a lappföldi köztisztviselőknek csak kis része beszél számiul. A legtöbb számi szót Utsjokiban hallani – ez az egyetlen település Finnországban, ahol a számik többségben vannak. Itt az általános iskolát is el lehet végezni számiul. Az északi számi szépirodalom az 1978-as helyesírási reformmal indult igazán fejlődésnek; a 80-as években sok gyerekkönyvet adtak ki, még a Donald kacsát is lefordították, de manapság a kiadóknak nem éri meg ilyen kis piacon megjelenni. Az inari és a koltta számi helyzete ennél is rosszabb. Biztató ugyanakkor, hogy a szociális médiában és a rádióban terjedőben van a számi használata.

Az oroszországi lappokkal való együttműködés volt a következő kérdés tárgya. A Kola-fésziget őslakosainak nincs kulturális önrendelkezési joguk, így szervezeteik csak megfigyelőként vesznek részt a skandináviai számi parlamenteket összefogó Számi Parlamenti Tanácsban. Az orosz hatóságok nem járultak hozzá ahhoz sem, hogy a kildini számit cirill helyett latin betűkkel lehessen írni, ami lényegesen megkönnyítette volna a kommunikációt. „Ennek ellenére egy nép vagyunk” – hangsúlyozták a vendégek; a különböző számi csoportokat összeköti a közös folklór-, kézműves- és réntartó hagyomány, és egy-két nap után már a nyelvi különbségek sem zavarják a kölcsönös megértést.

A számi hagyományoknak az etnikai identitásban betöltött szerepéről szólva Tauno Haltta elmondta: míg az írók ritkán fordulnak támogatásért a Számi Parlament kulturális bizottságához, addig a kézimunkával, népművészettel foglalkozó pályázatoknak se szeri, se száma.

Természetesen szóba került a számi ének, az ún. jojka is. „Ez az éneklésmód ma ismét népszerű, 1990 óta évente versenyt is rendeznek belőle, de az szokás, hogy ki-ki a szüleitől kisgyerekként kapott dallamból élete során személyes jojkát alkosson magának, mára már kiveszett Finnországból” – mondta Klemetti Näkkäläjärvi, hozzátéve, hogy neki sincs saját jojkája, de úgy hallotta, édesapjának még volt. Ez volt az a pillanat, amikor Tamás Ildikó, a számi folklór kutatója, szót kért, hogy egy CD-n átnyújtsa Näkkäläjärvinek azokat a Szomjas-Schiffert György készítette archív magnófelvételeket, amelyeken apja jojkázását hallgathatja vissza 1969-ből.

A látogatás végén a finnországi Számi Parlament delegációja még felkereste a Finnugor Tanszék könyvtárát, hogy búcsúzóul belelapozhasson néhány kötetbe, köztük Sajnovics János 1768–70-es útinaplójának magyar nyelvű kiadásába, benne Hell Miksa vardői térképével és a vardői obszervatórium korabeli rajzával.