ELTE BTK Magyar Nyelvtudományi és Finnugor Intézet

Még egyszer a megfigyelt finnugristákról

nyomtatható változat

Szende Ákosnak A Kádár-kor finnugor nyelvészete egy hivatástalan piarista, Erdélyi István ügynökjelentéseinek a tükrében című cikkére honlapunkon már korábban is felhívtuk a figyelmet. Az írás a Vigiliában jelent meg. A szerkesztőség helyreigazítást fűzött Szende Ákos cikkéhez a lap 2014. májusi számának 400. oldalán, melynek alapjául az 1965 óta Németországban élő hegedűművész és nyugalmazott zenetanár Kubínyi Attila levele szolgált. Ebből a levélből idézünk:
„Amit Szende – Erdélyi egy besúgói jelentése nyomán – velem kapcsolatban állít, abból mindössze annyi igaz, hogy valaha a Burg Kastl-i magyar gimnázium zenetanára voltam. A többi állítása valótlan. Nem igaz, hogy Göttingenben ismertem meg Erdélyi Istvánt. Ismeretségünk mindössze két rövid találkozásra korlátozódott, és mindkettőre Münchenben került sor. Kubínyi Lászlónak nem a fia vagyok, hanem az öccse. Édesanyám, Comensoli Mária zongoraművész nem elkísérte Bartók Béláné Pásztory Dittát a külföldi koncertjeire, hanem vele együtt lépett fel e koncerteken (amelyeken kétzongorás Bartók-műveket adtak elő). Végül, nem »puhatolóztam«, és nem »ajánlottam fel« Erdélyinek, hogy összehozom a német titkosszolgálat egyik emberével, már csak azért sem, mert soha életemben nem volt közöm semmilyen titkosszolgálathoz, így a némethez sem. Ily módon ahhoz sem lehetett semmi közöm, amit Szende a folytatásban állít: hogy ti. Erdélyit Németországban »valamiféle ′játszmás ügybe′ akarták bevonni«, épp akkor, amikor »ki akart szállni  az egész ügyből«, azaz szakítani szeretett volna a magyar államvédelemmel. Hogy így volt-e vagy sem, és hogy miért kevert bele jelentéseiben Erdélyi éppen engem a »játszmáiba«, nem tudom – és nincs is kedvem gondolkodni rajta.”