ELTE BTK Magyar Nyelvtudományi és Finnugor Intézet

Morfonológia

nyomtatható változat

Forrás: BG: 41–43.

Az alapnyelvi tőmorfémák két vagy egy szótagosak voltak. A mai finnugor nyelvek közül a finn nyelvből vett példákkal lehet szemléltetni az alapnyelvi tőtípusokat, mert a finn őrzi a tővégi magánhangzókat.

 

A jellegzetes alapnyelvi tőtípusok

  1. cvcv = fi. kala 'hal'
  2. cvccv = fi. kolme 'három'
  3. vcv = fi. elä- 'él'
  4. vccv = fi. anta- 'ad'
  5. cv = fi. te 'ti'

 

c = consonans (konszonáns) − mássalhangzó

v = vocalis (vokális) − magánhangzó

Az 1−4. csoportba tartoznak a fogalom- vagy nevezőszavak.

Az 5. csoportba tartoznak a deiktikus, rámutató elemek, belőlük lettek a különféle névmások.

A sorrend a tőtípusok gyakoriságot jelzi (leggyakoribb típus a cvcv).

 

Megfigyelések

  • Az alapnyelvre rekonstruált kb. 1200 szó fele cvcv képletű (ebből az is megállapítható, hogy az alapnyelv kedvelte a nyíltszótagúságot).
  • Mássalhangzóval kezdődik a szavak 90%-a.
  • Van néhány példa (kb. 40) három szótagú alapnyelvi (általában cvcvcv) szóra is, ezekben az esetekben már az alapnyelvben valamilyen képző járult a szóhoz. Pl. m. egér, ravasz (= róka). E szavak mai finn alakja már két szótagú. A rekonstruált alapnyelvi alakok: *šiŋe-re, *repä(će)
  • Az egy szótagúból kb. 20 db volt, köztük előfordul egy-két v képletű is (pl. a tagadó ige, lásd az igeragozásnál)
  • Leggyakoribb szókezdő mássalhangzók: k, t, p.
  • Az első szótagi magánhangzók 2/3-a veláris volt.
  • Az alapnyelv nem tűrte a szó eleji mássalhangzó torlódást, ezt a magyar nyelv napjainkig (de már csak nyelvjárási szinten) követi.
  • Sandhi: szótag-, morféma- és szóhatáron találkozó hangok egymásra hatása tipikus a finnugor nyelvekben.
  • Egyik típusa a liasion: a szó utolsó mássalhangzójának egybekapcsolása a következő, magánhangzóval kezdődő szóval, a beszédben a finnugor nyelvek arra törekszenek, hogy a szótagokat mássalhangzóval kezdjék (e-za-zem-be-ra-za-pám, zen-ga-zé-nek)