ELTE BTK Magyar Nyelvtudományi és Finnugor Intézet

BTKD-NY-UNY-KV Komplex vizsga

nyomtatható változat

A komplex vizsga leírása

 

 A komplex vizsgára történő bocsátás feltétele a doktori képzés „képzési és kutatási szakaszában” (első négy félév) valamennyi, a doktori iskola képzési tervében előírt képzési kredit (BTKD-NY-UNY 1–12 valamint BTKD-NY-P-1) megszerzése.

A tavaszi vizsgaidőszakban tartandó komplex vizsgára minden év március 31-ig (2018-ban kivételképpen április 6-a délig), a téli vizsgaidőszakban tartandó komplex vizsgára október 31-ig kell jelentkezni írásban, a kari hivatal­ba benyújtott, az EDSz 5. mellékletében meghatározott jelentkezési lapon  (https://www.elte.hu/phd-dokumentumok).

 A komplex vizsgát nyilvánosan, bizottság előtt kell letenni. A vizsgabizottság legalább három tagból áll, a tagok legalább egyharmada nem áll foglalkoztatásra irányuló jogviszonyban a doktori iskolát működtető intézménnyel. A vizsgabizottság elnöke egyetemi tanár vagy Professor Emeritus vagy az MTA Doktora címmel rendelkező oktató, kutató. A vizsgabizottság valamennyi tagja tudományos fokozattal rendelkezik. A vizsgabizottságnak nem lehet tagja a vizsgázó doktorandusz témavezetője, de írásban értékelnie kell a hallgatónak a képzési és kutatási szakaszban mutatott teljesítményét, és állást kell foglalnia a hallgató komplex vizsgára bocsáthatóságáról. (Az erre vonatkozó dokumentumot a hallgatónak csatolnia kell a komplex vizsgára jelentkezési űrlaphoz.)

A komplex vizsga két részből, elméleti és disszertációs részből áll.

1. Elméleti rész.

Az elméleti rész a vizsgázó elméleti felkészültségének felmérését célozza. A vizsgázó két tárgyból, fő témakörből és melléktémakörből tesz vizsgát.

1.1 A fő témakör a készülő doktori értekezés átfogó diszciplináris összefüggéseit foglalja magában. A fő témakörhöz tételek tartoznak a szükséges szakirodalommal. A vizsgázó egy  – a témavezetővel és a programvezetővel előzetesen egyeztetett – kiválasztott tételből vizsgázik. A vizsgatételek listáját lásd  alább.

1.2 A melléktémakört a vizsgára való jelentkezéskor határozza meg a programvezető és a témavezető közösen, ekkor megadva a szükséges feldolgozandó szakirodalmat.

A vizsga elméleti része szóbeli.

 

2. Disszertációs rész

A komplex vizsga disszertációs részéhez a vizsgázó előzetesen benyújt egy legalább 2 szerzői ív (80.000 karakter) terjedelmű írást, disszertációs dolgozatot, készülő disszertációjának részeként. A disszertációs dolgozat készítésében a vizsgázó szükség szerint konzultál a témavezetővel és a programvezetővel. A disszertációs dolgozatot a komplex vizsgára való jelentkezéskor, az űrlap csatolmányaként kell leadni.

A disszertációs rész szóbeli vizsgáján a vizsgázó a disszertációs dolgozathoz kapcsolódva szabad előadás formájában tudományos előrehaladásáról ad számot, részletezi a készülő doktori értekezéséhez kapcsolódó kutatásai állását, illetve a doktori képzés kutatási és disszertációs szakaszára vonatkozó kutatási tervét, valamint bemutatja a doktori értekezés elkészítésének és a részeredmények publikálásának ütemezését. A disszertációs rész szóbeli vizsgájának időtartamát a program 20 perc tartamban határozza meg.

A vizsgarész értékelésekor a bizottság a benyújtott írásművet és a prezentációt együttesen értékeli.

 A vizsgabizottság külön-külön értékeli a vizsga elméleti és disszertációs részét. A komplex vizsgáról szöveges értékelést is tartalmazó jegyzőkönyv készül. A vizsga eredményét a szóbeli vizsga napján ki kell hirdetni. A komplex vizsga sikeres, amennyiben a bizottság tagjainak többsége mindkét vizsgarészt sikeresnek ítéli meg. Sikertelen elméleti vizsgarész esetén a vizsgázó az adott vizsgaidőszakban további egy alkalommal megismételheti a vizsgát a nem teljesített tárgy(ak)ból. A vizsga disszertációs része sikertelenség esetén az adott vizsgaidőszakban nem ismételhető.

Az elméleti rész vizsgatételeinek listája:

 

1.      Az uráli nyelvek hangtana és fonológiája.  

Az uráli/finnugor alapnyelv hangállománya (magánhangzórendszer, mássalhangzórendszer, hangsúly). A kikövetkeztethető morfonológiai minták. A finnugor nyelvek összehasonlító hangtana. Az alapnyelvi hangrendszer történeti továbbélése és módosulása a magyar, valamely balti finn és egy választott további finnugor nyelv hangrendszerében. Fonológiai oppozíciók a különböző uráli/finnugor nyelvekben.

 

Hajdú Péter 1981. Az uráli nyelvészet alapkérdései. Budapest 1981 (megfelelő fejezetek).

Bereczki Gábor 19982. A magyar nyelv finnugor alapjai. Budapest (megfelelő fejezetek).

Collinder, Björn 1960. Comparative Grammar of the Uralic Languages. Stockholm. 45–196.

Основы финно-угорского языкознания (вопросы происхождения и развития финно-угорских языков). 1974. Moszkva. 108–213.

 

2.      Az uráli nyelvek alaktana.  

Az alapnyelv alaktani rendszere. Morfológia: morfémaosztályok, szabad és kötött morfémák. Esetragok. Számjelölés. Birtokos jelölés. Módjelölés. Igeidő, igeragozás. Szóképzés. A magyar, valamely finnségi és egy szabadon választott kisebb finnugor nyelv alaktani rendszerének összehasonlítása.

 

Hajdú Péter 1996. Bevezetés az uráli nyelvtudományba. Tankönyvkiadó, Budapest. 57–80.

Bereczki Gábor 2003. A magyar nyelv finnugor alapjai. Universitas, Budapest. 44–58.

Kozmács István – Sipőcz Katalin (szerk.) 2008. Uralisztika. Fejezetek az uráli nyelvészetből. Szeged. 23–162.

Collinder, Björn 1960. Comparative Grammar of the Uralic Languages. Stockholm. 197–312.

Основы финно-угорского языкознания (вопросы происхождения и развития финно-угорских языков). 1974. Moszkva 214–382.

A választott nyelvek leíró grammatikáinak alaktani/morfológiai fejezetei.

 

3.      Az uráli nyelvek mondattana.  

Az alapnyelv kikövetkeztethető mondattani sajátosságai. Az ősi alapszórend és ennek változása a mai uráli nyelvekben. Az állítmány jellege. Jelzői és számneves szerkezetek. Egyeztetés. Egyszerű és összetett mondatok. Mellérendelés, alárendelés, particípiumos szerkezetek. Birtoklásmondatok. A magyar, valamely finnségi és egy szabadon választott kisebb finnugor nyelv szintaktikai sajátosságainak összehasonlítása.

 

Hajdú Péter 1966. Bevezetés az uráli nyelvtudományba. Tankönyvkiadó, Budapest. 80–84.

Bereczki Gábor 2003. A magyar nyelv finnugor alapjai. Universitas, Budapest. 58–60.

Kozmács István – Sipőcz Katalin (szerk.) 2008. Uralisztika. Fejezetek az uráli nyelvészetből. Szeged. 163–208.

Collinder, Björn 1960. Comparative Grammar of the Uralic Languages. Stockholm. 247–254.

Основы финно-угорского языкознания (вопросы происхождения и развития финно-угорских языков). 1974. Moszkva. 383–396.

A választott nyelvek leíró grammatikáinak mondattani fejezetei.

 

4.      Egy uráli nyelv vagy nyelvcsoport leíró grammatikája.  

A választott nyelv(csoport) teljes grammatikai rendszerének ismertetése: hangtan/fonológia, alaktan (morfonológia és morfológia), szófajtan, főnévi, jelzői számnévi és igei szintagmák, egyszerű és összetett mondatok.

 

A diszciplina jellegéből adódóan (elvben kb. 20 különböző nyelvről lehet szó) itt szakirodalom csak a konkrét nyelv(csoport) kiválasztása után, egyénenként jelölhető ki.

 

5.      A finn nyelv leíró és/vagy történeti grammatikája.  

A finn nyelv leíró grammatikája: A finn fonológia, morfológia és morfoszintaxis alapjai: Fonémainventár, fonotaktikai jellemzők, morfofonológiai szabályok. Szóalkotás: produktív és improduktív képzők, jelölt és jelöletlen szóösszetételek. A névszó- és igeragozási kategóriák és jelölőik, valamint ezek sorrendje. A fő szintaktikai mondattípusok jellemzése. A finn nominális szintagma jellemzői. A határozott–határoztalan oppozíció kódolása a finnben. A finn számneves kifejezés jellegzetességei. A tárgy esetjelölésének kérdései. A predikatívum esetjelölésének kérdései. Az igeneves kifejezések szintaktikai funkciói.

 

Hakulinen, Auli (főszerk.) 2004. Iso suomen kielioppi. Helsinki: SKS.

Karlsson, Fred 1983. Suomen kielen äänne- ja muotorakenne. Juva: Werner Söderström Oy.

Suomi, Kari, Juhani Toivanen & Riikka Ylitalo 2008. Finnish sound structure. Phonetics, phonology, phonotactics and prosody. Oulu: University of Oulu.

 

A finn nyelv történeti grammatikája: Mássalhangzó-változások a kései közfinn korszak előtt és után. A fokváltakozás (radikális/szillabikus, szuffixális/ritmikai) kialakulása. Magánhangzó-változások a kései közfinn korszak előtt és után. A hosszú monoftongusok és a diftongusok kialakulásának kérdése. A fő tőtípusok kialakulása. A finn szám- és esetrendszer fejlődése. A birtokos személyragozási rendszer kialakulása. A finn igemód- és igeidő-rendszer fejlődése. Az igei személyragozási rendszer kialakulása. A tagadóige alakjainak és az ún. passzív igealakoknak az eredete. Az infinit igealakok eredete. A finn mondatszerkezet fő változásai a kezdetektől a mai finnig. A finn szókészlet eredet szerinti rétegződése.

 

Hakulinen, Lauri 19794. Suomen kielen rakenne ja kehitys. Keuruu: Otava.

Kallio, Petri 2007. Kantasuomen konsonattihistoriaa. MSFOu 253: 229--49.

Lehtinen, Tapani 2007. Kielen vuosituhannet. Suomen kielen kehitys kantauralista varhaissuomeen.  Helsinki: SKS.

 

 

6.      Az észt nyelv leíró és/vagy történeti grammatikája.

Az észt nyelv szerkezete. Fonetika/fonológia, morfológia, szóképzés, szintaxis. Az észt nyelv története: uráli, finnugor és finnségi gyökerek. A legjellemzőbb hangtani változások, tőtípusok kialakulása, a névszói és igei másodlagos kategóriák alakulása (eset, szám, személy, igeidő stb.) A beszélt nyelv sajátosságai. Az észt nyelvjárások. Az esztológia hagyományos és modern kutatási irányai.

 

Asu, Eva Liina,–Lippus, Pärtel–Pajusalu, Karl–Teras, Pire 2016. Eesti keele hääldus. Eesti Keele Varamu 2. Tartu Ülikooli Kirjastus.

Erelt, Mati (ed.) 2003. Estonian Language. Linguistica Uralica Supplementary Series 1. Tallinn: Estonian Academy Publishers.

Erelt, Mati–Metslang, Helle 2017. Eesti keele süntaks. Eesti Keele Varamu 3. Tartu Ülikooli Kirjastus.

Kasik, Reet 2015. Sõnamoodustus. Eesti Keele Varamu 1. Tartu Ülikooli Kirjastus.

Pajusalu, Karl–Pomozi, Péter–Juhász, Dezső– Viitso, Tiit-Rein 2012. Sociolinguistic Comparison of the Development of Estonian and Hungarian Dialect Areas. Linguistica Uralica (48/4): pp. 241–264.

Pajusalu, Renate 2009. Sõna ja tähendus. Tallinn: Eesti Keele Sihtasutus.

Peegel, Juhan 2006. Eesti vanade rahvalaulude keel. Tallinn: Eesti Keele Sihtasutus.

Rannut, Mart–Rannut, Ülle–Verschik, Anna 2003. Keel, võim, ühiskond. Tallinn: TPÜ Kirjastus.

 

7.      Balti-finn nyelvtörténet és nyelvhasonlítás.

A balti finn nyelvek csoportosításának problémái és elméletek a kései közfinn differenciálódásáról.  A legkorábbi jövevényszó-rétegek. Közös örökség és innovációk a balti finn nyelvek fonémaállományában, morfofonológiai szabályaiban, névszó- és igeragozási rendszerében, valamint mondatszerkezetében.

 

Bereczki Gábor 2000. Bevezetés a balti finn nyelvészetbe. Budapest: Universitas.

Laakso, Johanna 2001. The Finnic languages. In: Dahl, Östen & Koptjevskaja-Tamm, Maria (szerk.): Circum-Baltic languages I. Typology and contact. Amsterdam/Philadephia: John Benjamin. 175–215.

Laanest, Arvo 1975. Sissejuhatus läänemeresoome keeltesse. Tallinn: ENSV TA Keele ja Kirjanduse Instituut. = Laanest, Arvo 1982. Einführung in die ostseefinnischen Sprachen. Hamburg: Helmut Buske Verlag.

Suhonen, Seppo 1974. Lähisukukielten muoto-oppia ja lainasuhteita. Castrenianumin toimitteita 9. Helsinki: HY Castrenianum.

 

8.      Uráli őstörténet (nyelvészet és társtudományok).

A nyelvészeti paleontológia módszere és lehetőségei, alkalmazásának története. A nyelvi, kulturális és genetikai őshazák definíciója. A nyelvészet és a régészet eredményei az uráli őshaza kutatásában. A Linguoarchaeology módszerének perspektívái az uráli őshaza és alapnyelv kutatásában. Az archeogenetika az uráli ősnépességről.

 

Fodor István 2001, Az uráli őstörténet és a régészet. In: Maticsák Sándor – Zaicz Gábor – Lahdelma, Tuomo (szerk.): Ünnepi könyv Keresztes László tiszteletére. FUD 8, 143–162.

Hajdú Péter 1964, Über die alten Siedlungsraume der uralischen Sprachfamilie. Acta Linguistica Hungaricae 14, 47–83.

Janhunen, Juha 2014, A legkeletibb uráliak. Nyelvtudományi Közlemények 110, 7–30.

Klima, László 1990a, Die Urheimat als historischer Begriff. Specimina Sibirica T. III. Pécs. 105–111.

Klima, László 1990b, Основы критики теорий уральской прародины. CIFU 7/6. Debrecen. 58–64.

László Gyula 1961, Őstörténetünk legkorábbi szakaszai. Budapest.

Pusztay János 1997, Az uráli őshaza rekonstruálásának egy lehetséges nyelvészeti modellje. Életünk 35/3, 410–420.

Shnirelman, Victor 2011, Linguoarchaeology: goals, advances and limits. In: Blench, Roger – Spriggs, Matthew (eds.), Archaeology and Language I. Theoretical and Methodological Orientations. London–New York, 158–165.

Wiik, Kalevi 2008, Az európai népek eredete. Budapest.

 

9.      Szociolingvisztika és alkalmazott szociolingvisztika. 

Rendszernyelvészet és társadalmi szempontú nyelvészet. A szociolingvisztika elvei és módszertana. A szociolingvisztika és a rokon diszciplínák (pragmatika, diskurzuselemzés, konverzációelemzés). Változat és változás; a nyelvi változás labovi modellje. Nyelv és társadalmi osztály. Nyelv és hátrányos helyzet (Bernstein). Nyelvelsajátítás és szocializáció (Heath). Nyelv és etnikum. Két- és többnyelvűség. Nyelvhasználat nem, kor, iskolázottság stb. függvényében. Beszélőközösségek, társadalmi hálózat. Interakciós szociolingvisztika. Presztízs, norma, túlhelyesbítés. Nyelvpolitika és nyelvtervezés. Nyelvi jogok.

 

Wardhaugh, Ronald 1995. Szociolingvisztika. Osiris – Századvég, Budapest.

Trudgill, Peter 1997. Bevezetés a nyelv és társadalom tanulmányozásába. JGyTF Kiadó, Szeged.

A. Jászó Anna és Bódi Zoltán (szerk.) 2002. Szociolingvisztikai szöveggyűjtemény. Segédkönyvek a nyelvészet tanulmányozásához XII. Tinta Könyvkiadó, Budapest.

Cseresnyési László 2004. Nyelvek és stratégiák avagy a nyelv antropológiája. Tinta Kiadó, Budapest.

Kiss Jenő 1996. Társadalom és nyelvhasználat. Szociolingvisztikai alapfogalmak. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest.

Kontra Miklós (szerk.) 2003. Nyelv és társadalom a rendszerváltáskori Magyarországon. Osiris Kiadó, Budapest.

 

10.  Nyelvtipológia.

A nyelvhasonlítás ágai (történeti-összehasonlító, areális, tipológiai). A tipológiai módszer lényege. A nyelvtipológia története. Modern nyelvtipológia: Morfológiai tipológia: izolálás, agglutinálás, flektálás, bekebelezés. Kontentív mondattani tipológia: nominatív, ergatív, triadikus, aktív és egyéb mondatfelépítési sémák. Szórendi tipológia: A greenbergi alapvetés és az OV – VO tipológia változatai.

 

Havas Ferenc 2011. Nyelvtipológia. In: Balázs Géza szerk. Nyelvészetről mindenkinek. Inter, Budapest. 257−262.

Havas Ferenc 2018. A klasszikus nyelvtipológia története. A stadiális tipológia. Szkematológia és szkematogónia. In: Havas Ferenc, Válogatott tanulmányok. Budapest.

Bakró-Nagy Marianne 2006. Az uráli nyelvek tipológiai jellemzése. In: Magyar nyelv. Akadémiai Kiadó, Budapest, 267–287.

Bernard Comrie 1981, 19892. Language Universals and Linguistic Typology. The University of Chicago Press, Chicago. 86–103.

Jae Jung Song 2001. Linguistic Typology: Morphology and Syntax. Longman, Pearson Education Limited, Harlow, London etc. 49–137.

Jae Jung Song (szerk.) 2011. The Oxford Handbook of Linguistic Typology. Oxford  University Press. 253–279.

 

11.  Történeti és összehasonlító nyelvészet.

A nyelvhasonlítás fajtái. A nyelvrokonság fogalma, bizonyítékai. A történeti-összehasonlító nyelvtudomány előzményei, kezdetei. Az ó- és újgrammatikusok. August Schleicher családfaelmélete. Alternatív elméletek: a hullámelmélet, a szivárványelmélet, a folyamelmélet, a francia nyelvszociológiai és nyelvföldrajzi irányzatok, a stadiális (gyök-) elméletek, a nyelvszövetségek. Az alapnyelv fogalmának változása a különböző elméletek tükrében; a mono- és poligenezis kérdése. Az olasz neolingvisztikai iskola. Az újgrammatikusok. F. de Saussure nyelvtörténeti nézetei és a Prágai Iskola kritikája. A szinkrónia és diakrónia összefüggéséről, egységéről. Az indoeurópai és az uráli nyelvcsalád fogalma, tagolódása.

 

Róna-Tas András 1978. A nyelvrokonság. Budapest, Gondolat.

Zsilka János 1982. De constructione. Történet és állapot egysége a nyelvben. Budapest, Akadémiai. 153−214.

Anderson, John M. − Jones, Charles 1974. Historical linguistics. I−II. Amsterdam − Oxford − New York.

Anttila, Raimo 1989. Historical and Comparative Linguistics. Amsterdam, J. Benjamins.

Bynon, Theodora 1997. Történeti nyelvészet. Budapest, Osiris.

Janda, Richard D. – Joseph, Brian D.  (Eds) 2004. The Handbook of Historical Linguistics. Oxford, Blackwell.

Lass, Roger 1997. Historical linguistics and language changes. Cambidge University Press.

 

12.  Alkalmazott nyelvészet. 

Az alkalmazott nyelvtudomány specifikuma, interdiszciplináris jellege. Az ide tartozó tudományterületek módszertani és kísérletes sajátosságai. Az alkalmazott nyelvészet legfőbb kutatási területei. Összefüggések a nyelvtudomány többi területével.

 

Bugarski, Ranko 1978. Az alkalmazott nyelvészet fogalma és jelentősége. Hungarológiai Közlemények 10 (34): 5–18.

 Crystal, David 1998. A nyelv enciklopédiája. Osiris Kiadó, Budapest. (Vonatkozó fejezetek.)

Fodor István 2001. Mire jó a nyelvtudomány? 2., javított és bővített kiadás. Balassi Kiadó, Budapest.

Károly Krisztina 2002. Az alkalmazott nyelvészeti kutatások néhány alapvető módszertani kérdéséről. Alkalmazott Nyelvtudomány 2 (1): 77–87.

Kárpáti Eszter (szerk.) 2003. Szöveggyűjtemény az alkalmazott nyelvészet tanulmányozásához. Aula Kiadó, Budapest.

Ladányi Mária 2010. Az alkalmazott nyelvészet lehetséges funkcionális nyelvelméleti hátteréről In: TI és MI. Alkalmazott nyelvészet és interdiszciplinaritás. Szerk. Gecső Tamás – Kiss Zoltán – Tóth Szergej. Tinta Könyvkiadó, 100–105.

Papp Ferenc 1989. Alkalmazott nyelvtudomány. Akadémiai székfoglaló. Akadémiai Kiadó, Budapest.

Davis, A.–Elder, C. 2004. General Introduction. Applied Linguistics: Subject to Discipline? In Davis, A.–Elder, C. (eds.): Handbook of Applied Linguistics. Oxford/Malden, MA: Blackwell. 1–15.

Grabe, W. 2002. Applied linguistics: an emerging discipline for the twenty-first century. In R. B. Kaplan (ed.): The Oxford handbook of applied linguistics. Oxford: Oxford University Press. 3–12.

Schmitt, N.–Celce-Murcia, M. 2002. An overview of applied linguistics. In Schmitt, N. (ed.): An introduction to applied linguistics. London: Arnold. 1–16.