ELTE BTK Magyar Nyelvtudományi és Finnugor Intézet

2.7. József kazár kagán levele

nyomtatható változat

2.7.1. József kazár kagán levelének keletkezési körülményeiről

Hasdāy ibn Šaprūt, egy zsidó származású férfiú III. Abdarrahmān kordovai kalifa (912–961) minisztere és háziorvosa volt. Hivatalából adódóan értesült arról, hogy a kazárok zsidó vallásúak. Ez nagyon felkeltette az érdeklődését, mivel az ibériai félsziget zsidó származású lakossága körében elevenen élt a hagyomány arról, hogy valahol keleten létezik Dávid király országa, ahol a zsidók szabadon és függetlenségben élnek. Hasdāy ibn Šaprūt ezért megpróbálta felvenni a kapcsolatot a kazár uralkodóval. Levelét cseh-, magyar-, orosz- és volgai-bolgárföldön keresztül szándékozott eljuttatni a kazár fővárosba, Itilbe.

A levelezés több változatban maradt az utókorra. Az első változat tartalmazza Hasdāy ibn Šaprūt levelét és a kazár uralkodó válaszát. Ezt először 1577-ben publikálta Jichak Akris talmudista. Sokáig teljes egészében hamisítványnak tartották. A 19. század második felében egy Firkovics (Firkovits, Firkovich) nevű karaita zsidó tudós és kéziratgyűjtő bukkant egy másik kéziratra.[1] Ez csak József kagán válaszát tartalmazza, de bővebb formában. Az irat hitelét csökkenti, hogy Firkovics gyűjteményében több nyilvánvaló hamisítvány is található. Előkerülésének körülményei miatt ezt a változatot is nagy gyanakvással fogadták a filológusok.[2] Végül a kairói Genizából[3] Cambridge-be került egy ismeretlen kazár zsidó levele is, amely szintén Hasdāy ibn Šaprūt érdeklődésének kielégítésére íródott.

Az oroszországi kutatókat József kazár kagán levelezése különösen érdekelte. Ez érthető, hiszen az egykori kazár birodalom orosz földön terült el. Garkavi publikációja után Kokovcov önálló kötetben értékelte a kazár–zsidó levelezést.[4] E forráscsoporttal B. N. Zahogyer is foglalkozott összefoglaló művében. Zahogyer feltevése szerint Hasdāy ibn Šaprūt ismerte Ibn Íauqalt, a kordovai kalifa udvarában is megfordult arab geográfust. Úgy vélte, hogy a kazár birodalom viszonyairól Ibn Íauqal informálta a kalifát és hivatalnokait.[5]

A leveleknek több magyar publikációja ismert: Először Kohn Sámuel,[6] majd Shlomo J. Spitzer és Komoróczy Géza[7] közölte Hasdāy ibn Šaprūt levelét és József kazár kagán válaszának változatait, 2000-ben pedig Hunyadi László az ismeretlen kazár zsidó válaszlevelét publikálta.[8] A levelekben foglaltakat is elemezték, részben őstörténeti vonatkozásaik miatt. Mandel Miklós 1929-ben csak József válaszlevelének hitelességéről értekezett,[9] Telegdi Zsigmond 1940-ben Hasdāy ibn Saprūt levelével és a József-féle válasz két variánsával foglalkozott,[10] míg Hunyadi László az ismeretlen kazár zsidó levelének hitelességét és tartalmát vizsgálta.[11]

Mandel Miklós véleménye szerint a József kazár uralkodó nevében írt válaszlevél 1080–1090 körül keletkezhetett.[12] Részletesen tárgyalja, hogy a levelek mióta ismertek a zsidó irodalmi hagyományban. Véleménye szerint a József-féle válaszlevél földrajzi-történeti adatai al-MasÝÙdÐ geográfiájának[13] adataihoz állnak közel.[14] A levél úgy keletkezhetett, hogy a kazár birodalom bukása után az Ibériai-félszigetre menekült zsidók megismerték Hasdāy Ibn Saprūt levelét, és ott szerkesztették meg a választ.[15]

Telegdi Zsigmond szerint Hasdāy Ibn Saprūt levelének eredetiségében nincs okunk kételkedni. József válaszlevelének kérdése viszont már összetettebb probléma. A rövidebb és a hosszabb változat közül valószínűleg a hosszabb áll közelebb az eredetihez. Mandel Miklóshoz hasonlóan úgy vélte, hogy a válaszlevél bizonyosan nem a kazár udvarban fogalmazódott. Elfogadta azt a feltételezést, hogy a mai Spanyolország területén állította össze valaki, de a kazár menekültekről szóló bizonytalan feltevést nem ismételte meg. Telegdi Zsigmond szerint a levelek megírásának ideje feltehetőleg a 10. század második – a 11. század első fele. Véleménye szerint a leveleket a Dávid király országáról élő hagyomány ébren tartása érdekében fogalmazták meg. A válaszlevél írója talán szóbeli hagyományra támaszkodott, vagy arab geográfusok műveiből vette adatait. Telegdi Zsigmond azonban Mandel Miklóssal szemben úgy vélte, hogy a levelek ismeretanyaga egyetlen fennmaradt arab földrajzi művel sincs kapcsolatban. Egybevetve korabeli más földrajzi munkákkal, megállapította, hogy a levél, noha valószínűleg nem József kazár uralkodótól származik, mégis helyes adatokat rögzít a korabeli kelet-európai viszonyokról.[16]

Shlomo J. Spitzer és Komoróczy Géza szövegközlésükben arra hívták föl a figyelmet, hogy e levelek a 11. század óta a zsidó irodalmi hagyomány részei. Másolták, terjesztették őket, ennek folytán szövegük romolhatott.[17] Telegdi Zsigmondhoz hasonlóan úgy vélték, hogy a Firkovics-féle bővebb változat földrajzi nevei valós ismereteket őrizhettek meg.[18]

Hunyadi László szintén megemlítette, hogy e levelekre már 12. századi szerzők is hivatkoznak.[19]

 

2.7.2. József kazár kagán levelének finnugor vonatkozásairól

A levelezés finnugor vonatkozású adatai csak a József-féle válasz bővebb variánsában találhatók meg. Az itt felsorolt népek mind ismertek más forrásokból. A burtāsokat török, iráni vagy finnugor népnek tartja a szakirodalom. Finnugor származtatásuk a muszlim forrásokban leírt lakóhelyük és életmódjuk miatt merült föl. A burtās valószínűleg a sztyepp, illetve az erdőssztyepp övezetében szokásos módon többféle nyelvű népességből összeötvöződött politikai egység lehetett. A tatárjárás után szétszóródott, egyes csoportjai a mordvinok területére menekültek. Ez is erősíti azt a feltételezést, hogy esetleg mordvinok is éltek a burtāsok között.[20]

Az arīsū népnév talán az erzával azonos. Ezt a tételt Garkavi fogalmazta meg. Ugyanezt olvashatjuk Westberg és Kokovcov műveiben is.[21] Állításukat alátámasztja, hogy az erza népnév – Arta/artānīya alakban – más korabeli forrásban is előfordul. A másik mordvin etnikai csoport, a moksa csak a 13. századtól szerepel saját nevével a forrásokban. Ebből talán arra következtethetünk, hogy az erzák néppé válása és etnikai tudatuk kialakulása megelőzte a moksákét.

Dunlop elutasítva az orosz kutatók véleményét, az arīsū népet nem finnugor közegből származtatta, hanem a más forrásokban szereplő khorezmi 'arsīya/'arīsīya néppel azonosította.[22] József kazár kagán azonban a Volga menti népeket sorolja fel, ezért nem valószínű, hogy az arīsū népnév azonosítható lenne a más területen élt Þarsīya/Þarīsīya nép nevével.

Tomasz Lewicki véleménye szerint az arīsū nem egy, hanem két finnugor nép volt. A szó az 'ar és īsū szavak egybeírásával keletkezett, és két népnevet rejt magában. Az arū talán egy ősudmurt csoport volt, azīsū pedig az orosz források veś népnevével azonosítható.[23] A veś népnévből származik a balti finn vepszék elnevezése, de egyáltalán nem biztos, hogy a muszlim források īsū népneve egy balti finn csoportot takar: lehet, hogy másik finnugor népességre vonatkozott. Az arū és īsū/wīsū népnév több muszlim geográfus művében is előfordul.[24]

Garkavi és Lewicki egyaránt finnugor népet/népeket sejtett az arīsū népnév mögött, de nem ugyanazokat.

A cermīs népnév világosan a cseremisszel azonosítható, kérdéses azonban a forrásokban említett cseremiszek azonosítása a mai cseremiszekkel, tehát a marikkal. Az orosz őskrónika szerint a cseremiszek az Oka torkolatánál éltek. A marik etnogenezisének azonban a régészeti adatok szerint nem lehetett színtere az Oka torkolatvidéke. Ezt már a 19. századi kutatás látta, és ezért a marikat megpróbálták azonosítani a merjákkal, hogy így a mari etnogenezist a Vjatka–Vetluga köztől nyugatra lévő területekre – tehát az Oka torkolatvidékére is – kiterjeszthessék. Ez az elmélet sem ad azonban magyarázatot a problémára. A merjákat ugyanis elkülöníti a cseremiszektől az orosz őskrónika, és lakóhelyüket is pontosan meghatározza: a Rosztovi- és a Klescsino-tó mellett. A merják tehát ugyanolyan távol éltek nyugat felé az Oka torkolatvidékétől, mint a marik kelet felé. Az is elképzelhető, hogy volt az Oka torkolatánál egy cseremisz nevű finnugor csoport, amely a volgai vagy a permi finnugorokhoz tartozott, s amikor az oroszok kelet felé terjeszkedtek és találkoztak a marikkal, a két csoport kulturális és nyelvi rokonságát látván, a marikat is cseremiszeknek kezdték nevezni. Arra is van adatunk, hogy a cseremisz népnév valamiféle gyűjtőnév lehetett. Kazany 1552-es bevétele után IV. Iván parancsára összeírták az újonnan elfoglalt területek népességét, amelyet összefoglalóan cseremisznek neveztek, noha valószínűleg nemcsak cseremiszek kerültek ekkor orosz fennhatóság alá, hanem udmurtok és csuvasok is.

József kazár kagán levelének bővebb változatában három népnév, a burtās, az arīsū és a cermīs hozható összefüggésbe finnugorokkal. Mindegyik népnév előfordul más korabeli forrásokban: a burtās és az arīsū a muszlim szerzőknél, míg a cermīs az orosz évkönyvekben. A finnugor vonatkozású adatok tehát erősítik azt a feltételezést, hogy a levél a 10–11. században keletkezett, így egyenértékű a korabeli forrásokkal.

 

2.7.3. Szövegközlések, fordítások

Garkavi, A. A. 1875.

Kohn Sámuel 1881. 38–39.

Kokovcov, P. K. 1932.

Spitzer, Shlomo J. – Komoróczy Géza 2003. 68–103.

Hunyadi László 2001.

 

2.7.4. József kazár kagán levelének finnugor vonatkozású részlete Kohn Sámuel közlésében

Továbbá országunk terjedelme, hosszasága és szélessége iránt kérdezősködöl. Tudd meg, hogy ez a folyó mentében van, közel a Gorgán tengerhez, kelet felé négy hónapnyi járó földig. (Tudósítlak, hogy az Atel (v. Etel) folyó mellett lakom a Gorgan folyó (olv. tenger) végén; e folyó kutfeje pedig kelet felé van innen négy hónapnyi járóföldön.) E folyó mellett sok nagy és számlálhatatlan nép lakik falvakban, városokban és várakban, mindössze kilenc igen nagy és számos nép, mely mind adófizetőm. (E folyó mellett sok nép falvakban és részben nyílt, részben megerősített városokban lakik, s ezek nevei: Burtász, Bulgar,[25] Szuvar,[26] Ariszu, Cermisz, Venentít, Szavar,[27] Clávijun,[28] minden egyes nép igen nagy, megszámlálhatatlan s nékem adót fizet.) (38–39.)

 

2.7.5. József kazár kagán levelének finnugor vonatkozású részlete Shlomo J. Spitzer – Komoróczy Géza közlésében

A folyó mellett sok nép falvakban és részben nyílt, részben megerősített városokban lakik. Ezek neve: Burtász (BVRTS), Bulgar (BVLGR), Szuvar (SV’R), Ariszu (’RYSV), Cermisz (CRMYS), Venentit (VNNTYT), Szuvar (SVVR), Clavijun CLVYVN), mindegyik igen nagy, számtalan sokan vannak, és nekem fizetnek adót. (99. j. 100.)


[1] A kéziratot Avraam Harkavy (Авраам Яковлевич Гаркави) ismertette: Garkavi, A. J. 1875.

[2] A különböző kéziratok rövid értékelését, hitelességük problémáit lásd Lewicki, T. 1962: 90–92.

[3] A zsinagógákban külön szobában vagy szekrényben őrzik a hitközség tagjainak fölöslegessé vált, elhasználódott iratait, melyeket eltemetésre szánnak. Ezt az őrzőhelyet nevezik genizának.

[4] Kokovcov, P. K. 1932.

[5] Zahogyer, B. N. 1962. I/6: 74–89.

[6] Kohn Sámuel 1881: 38–39.

[7] Spitzer, Shlomo J. – Komoróczy Géza 2003: 68–103.

[8] Hunyadi László 2001: 162–175.

[9] Mandel Miklós 1929.

[10] Telegdi Zsigmond 1940: 247–287.

[11] Hunyadi László 2001: 164–166.

[12] Mandel Miklós 1929: 21.

[13]Muruğ ad-dahab wa-ma’ādin al ğauhar (Aranymezők és drágakőbányák), in: Kmoskó Mihály 2000: 135−228.

[14] Mandel Miklós 1929: 40.

[15] Mandel Miklós 1929: 41.

[16] Telegdi Zsigmond 1940.

[17] Spitzer, Shlomo J. – Komoróczy Géza 2003: 69–70.

[18] Spitzer, Shlomo J. – Komoróczy Géza 2003: 89.

[19] Hunyadi László 2001: 162–163.

[20] Erről részletesebben lásd a 4.3. fejezetet és alfejezeteit.

[21] Garkavi, A. J. 1875: 86.; Westberg, F. 1899: 305.; Kokovcov, P. K. 1932: 99.

[22] Dunlop, M. D. 1954: 94.

[23] Lewicki, T. 1962: 97–101.

[24] Erről lásd a 4.4. fejezetet.

[25] A bulgar népnév itt a volgai bolgárokra vonatkozik.

[26] A szuvar (szuwáz) a volgai bolgárok egyik törzse volt Ibn Fadlān szerint (Ibn Fadlān 2007: 73.: 263. j.). Népnevükből levezethető a csuvasok neve. Más források szerint ilyen néven városuk is volt a volgai bolgároknak.

[27]A szavar esetleg a kazárok közelében élt szavárd néppel azonos. A népnevek azonban feltűnő földrajzi rendben követik egymást József kagán felsorolásában, ezért elképzelhető, hogy itt a szavárd népnév hatására bekövetkezett romlással állunk szemben, és valójában a Novgorodban és környékén élt keleti szláv törzs, a szlovén rejlik ezen elnevezés mögött.

[28] A venentít és a clavijun a keleti szlávok két ismert nevének változata. Előbbiben a venét, utóbbiban a szláv népnévre ismerhetünk.