ELTE BTK Magyar Nyelvtudományi és Finnugor Intézet

Igeragozás

nyomtatható változat

Forrás: BG: 55–56, 91.

A személyragok eredete

A finnugor nyelvekben általában az első és második személy (Sg1, Sg2, Pl1, Pl2) személyragjai személyes névmási eredetűek. A harmadik személyt (Sg3, Pl3) az igető vagy egy igenévképzős alak fejezi ki.

  • A magyarban az indeterminált (általános, alanyi) ragozásban Sg3-ban leggyakrabban a puszta igető áll. Nyelvjárásokban, illetve régi írott forrásokban előfordul azonban -n személyragos alak is: lesz ~ lészen, megy ~ megyen, tesz ~ teszen. Az -n személyrag igenévképzőből ered (a cseremiszben ma pl. határozóiigenév-képző: ilen ’élve’, a régi magyarban a befejezetlen melléknévi igenév képzője volt az -n). A Pl3 -nak/-nek ragjában ez az -n és a -k többesjel áll egymás mellett.
  • A vogulban és a permi nyelvekben a Sg3 személyrag igenévképzői eredetre tekint vissza.
  • Az osztjákban az igető és a jelenidő-jel fejezi ki általános ragozásban az Sg3 személyt.
  • A cseremisz nyelv Sg3 személyragjai részben a befejezetlen melléknévi igenévképzővel hozhatóak kapcsolatba, más esetben pedig a tő egy módosult változatával fejezik ki ezt a számot/személyt.
  • A balti finn nyelvek Sg3 személyragja szintén befejezetlen melléknévi igenévképzőből fejlődött ki.

 

A determinált és indeterminált ragozás

Az uráli nyelvek közül az ugor nyelvek, a mordvin, valamint a szamojéd nyelvek megkülönböztetnek általános (indeterminált, alanyi) és határozott (determinált, tárgyas) ragozást. Az említett nyelvek igeragozásában sok eltérő vonást találunk, emiatt arra gondolhatunk, hogy a ragozás kettőssége már a nyelvek szétválása után teljesedett ki. Az Sg3 kettőssége azonban már az uráli alapnyelvben is megvolt. A tárgyra utaló alakok esetében Sg3-ban egy *-s rag rekonstruálható. Ez könnyen kimutatható az indeterminált−determinált kettősséget alkalmazó nyelvekben, de nyomai megvannak más finnugor nyelvekben is.

1 Személyrag nélküli alakok Személyragos alakok
Magyar néz nézi
Vogul toti 'hoz' totite 'hozza'
Osztják tet 'eszik' tette 'eszi'
MordvinE. kundi 'fog' kundasi 'fogja'

 

A tagadó igeragozás

Az uráli nyelvek jellemző sajátossága, hogy a tagadást és a tiltást külön igével fejezik ki. Az alapnyelvben valószínűleg két tagadó tő lehetett az *a és az *e. (pl. fi. en elä ~ cser. om ile ’nem élek’ − a finnben az *e a cseremiszben az *a tagadótő folytatásai élnek). A tagadó igeragozás sajátossága, hogy a ragozás során a főige nem változik, a tagadó ige kapja meg a személyragokat, valamint az idő-, mód- és számjeleket.

A magyar az egyetlen finnugor nyelv, amelyben egyáltalán nincsen tagadó igeragozás. Feltehetőleg későbbi nyelvi hatások nyomán tűnt el belőle.

 

A magyar igei személyragok eredete

Az igei személyragok a finnugor nyelvekben a Sg3 és Pl3 kivételével személyes névmási eredetűek (*mV, *tV, többesszámban + *-k többesjel) Az ősmagyar korban azonban minden személyre kiterjedően kialakult a determinált−indeterminált ragozás kettőssége. Ekkor a Sg1 -m (←*mV) és a Sg2 -d (←*tV) ragja átkerült a determinált ragozásba, az indeterminált alakok pedig személyrag nélkül maradtak. (A determinált ragozás Pl1 alakjában azonban nincs személyes névmási elem. Itt az -u, -ü *-w-ből fejlődhetett, ami az uráli *-pa/-pä igenévképzőből származik: várjuk, kérjük).

Az indeterminált ragozásban tehát új ragokra lett szükség:

  • Sg1: (pl. várok, kérek) valószínűleg a finnugor *-kk deverbális névszóképzőből (igenévképzőből) keletkezett.
  • Sg2: Az -l feltehetően az -l igenévképzőből alakult ki névszói-állítmányi használat során, az -sz személyrag is igenévképzői eredetre tekint vissza. Az -l deverbális képző − néhány nyelvben igenévképző − több rokon nyelvből is kimutatható. A magyar -sz képző az uráli *-ś igenévképzőből származhat, melynek használata a rokon nyelvekben igen széles körű.
  • Sg3: leggyakrabban a puszta igető fejezi ki.
  • Pl1, Pl2, Pl3: valószínűleg az egyes számú személyragokból alakultak ki a *-k többesjel felvételével.