ELTE BTK Magyar Nyelvtudományi és Finnugor Intézet

Időjelek

nyomtatható változat

Forrás: BG: 53–54, 89–91.

Három időjel rekonstruálható az alapnyelvre:

  1. *-k − A jelen idő jele. Hiányzik a magyarból, az osztjákból és a lappból. Etimológiailag azonos a felszólító mód jelével. Mindkét funkciója alapnyelvi.
  2. *-j − A múlt idő jele. Az obi-ugor nyelvek közül csak a déli osztjákban van nyoma, egyébként általános.
  3. *-ś − A múlt idő jele. Ismerik a szamojéd nyelvek, a mordvin és a cseremisz, nyomai megmaradtak a balti finn nyelvekben is. A két múltidő-jel csak formailag különbözik, ugyanazt az időt jelölte (lásd cseremisz).

A finnugor nyelvek szegények voltak az idő jelölésében, így később más nyelvek időrendszerét vették át. Az idő kifejezésére használták az alapnyelvben az igék aspektusát. Ezt itt-ott ma is alkalmazzák.

 

Az időjelek magyar folytatásai

*-j − Ugyanolyan hangtani változás után, mint a *-j latívuszragnál, -a/-e, -á/-é időjel lett belőle: láta/néze, látá/nézé. (A hangváltozás menetét lásd a névszóragozásnál.)

A másik két időjelnek nincs magyar nyoma. A -t(t) múltidő-jel magyar fejlemény, a befejezett melléknévi igenév képzőjéből ered. A régi magyarban gazdag időrendszer volt, mára ez lényegében eltűnt. Csak egy múlt időt használunk. A magyar múltidő-rendszer:

1 Folyamatos Befejezett
1. mene ment
2. megy vala megy volt
3. ment vala ment volt

Ez a rendszer nagyon hasonlít a permi és cseremisz időrendszerre, és ezt már a 19. század végén észre vette Simonyi Zsigmond. Szerebrenyikov azonban a török kapcsolatokra is rámutatott. Bereczki Gábor saját kutatási alapján úgy véli, hogy ez török hatás az említett finnugor nyelvekben. Eredetileg a rendszer azt fejezte ki, hogy a mesélő szemtanúja volt-e az eseményeknek vagy sem. Tehát a párok első helyén a szemtanúsági, a második helyén a nemszemtanúsági múlt található a cseremiszben napjainkban is. Ez is török eredetű, s ez a rendszer lényege. A magyar ezt már elfelejtette, mivel a török hatás már elmúlt.

 

Az időjelek cseremisz folytatásai

A cseremisz 1. múlt idő 1. konjugációjában a palatalizáció (l→l') a *-j időjelet, 2. konjugációjában az -š az *-ś időjelet őrzi:

1 1. konjugáció 2. konjugáció
Sg1. tolçm ilçm
Sg2. tol'çl ilçšçl
Sg3. tol'o ilçš
Pl1. tolna ilçšna
Pl2. tolda ilçšta
Pl3. tolçl ilçšçl