ELTE BTK Magyar Nyelvtudományi és Finnugor Intézet

Birtokjelölés

nyomtatható változat

Forrás: BG: 52–53, 86–87.

A birtokjelölés különböző módjai

  • Indoeurópai nyelvek: analitikus − latin casa mea, német mein Haus, orosz moj dom 'az én házam'.
  • Finnugor nyelvek: szintetikus − birtokos személyjelekkel (személyes névmási tövekből: *mV, *tV, *sV).

A névmási tövek birtokos személyjelezésre történő felhasználásában a finnugor nyelvek azonos módon járnak el, ugyanakkor nagy az alaki változatosság és a különböző toldalékok sorrendbelisége is változatos. Ezért feltehető, hogy az alapnyelvi kezdetek után a rendszer még a nyelvek önálló életében is sokat alakult. (Nem valószínű azonban, hogy a zürjén−votják, erza−moksa stb. késői nyelvi szétválások után még alakult volna. Az is feltehető, hogy csak úgy spontán változatos.)

 

A birtokos személyjelek és esetragok sorrendje

  1. Ugor nyelvek: tő+birtokos személyjel+esetrag (m. házamban).
  2. Mordvin+balti finn nyelvek: tő+esetrag+birtokos személyjel (fi. talossani ’ház+ban+m’).
  3. Átmeneti nyelv, mindkét sorrend előfordul: lásd lejjebb a cseremiszt.

 

Az ugor nyelvekből is kimutatható a 2. típus. Ennek bizonyítékai a magyar nyelvben:

  • régi magyar: Sarwaratta (Sárváratta~Sárvárában),
  • nyelvjárási: éfiattam, éfiattad, éfiatta 'fiatal koromban, fiatal korodban' stb.,
  • névutók: mellettem, mögéd stb.

 

A magyarban a névszóragok túlnyomó többsége a birtokos személyjelek megjelenése után alakult ki, ezért jellemző ma az 1. típusú sorrend.

Az alapnyelvben a tő+esetrag+birtokos személyjel sorrend (2. típus) lehetett a jellemző.

A cseremiszben az esetektől függ a sorrend:

  1. a latívusz, az illatívusz és az inesszívusz megelőzi a birtokos személyjelet,
  2. a többi eset nem.

(Lásd a cseremisz 3. olvasmány szövegét.)

 

A cseremisz birtokos személyjelek

Sg. 1. -m, -em

Sg. 2. -t, -et

Sg. 3. -že, -žo, -žö, -ž, -še, -šo, -šö, -š

Pl. 1. -na

Pl. 2. -δa, -ta

Pl. 3. -št