ELTE BTK Magyar Nyelvtudományi és Finnugor Intézet

29. IFUSCO, Sziktivkar, 2013.

nyomtatható változat

Sziktivkarban járt a Finnugor Tanszék 17 fős delegációja egy pécsi egyetemistával kiegészülve, hogy részt vegyen a XXIX. IFUSCO konferencián.

Több hónapos szervezés és készülődés előzte meg az utazást, melynek végállomása a Komi Köztársaság fővárosa, Sziktivkar volt. Sokan közülünk még nem rendelkeztek előadói tapasztalattal, emiatt több alkalommal próbaelőadásokat tartottunk. Ösztöndíjakat pályáztunk meg, így nyertünk támogatást a Balassi Intézettől, a Reguly Társaságtól, a Finnugor Világkongresszustól és az ELTE BTK HÖK-től.

Május 2-án hajnalban indultunk a messzi Oroszföldre. Egyetemistaként nem mindennapi lehetőség ebbe az izgalmas országba eljutni, ennek tudatában töltöttünk néhány napot Moszkvában. Bár fájón kevés időnk volt városnézésre, kicsit mégis megtapasztalhattuk az orosz főváros állandó zsongását, monumentalizmusát, szürrealizmusát és báját. Bejártuk a kötelező turistahelyeket: fagyiztunk a Vörös téren, piknikeztünk a Gorkij parkban, belekukkantottunk egy nagypénteki misébe az ország legnagyobb ortodox templomában, a Megváltó Krisztus-székesegyházban, sőt, egy egészen félelmetes, de látványos tankos felvonulást is megnéztünk.

Két nap múlva vonattal indultunk tovább Sziktivkarba, amihez a legendás platskart szolgáltatásait vettük igénybe. Megtapasztaltuk, milyen élmény 25 órát tölteni egy olyan vagonban, ahol körülbelül 50 másik emberrel utazunk és alszunk egy légtérben. Bár a higiéniával nem voltunk teljesen elégedettek, az élmény életre szóló volt, és a csapatot is összetartóbbá tette a közös túlélés reménye.

Sziktivkar városa valószínűleg nem a turistalátványosságairól híres. Kicsit olyan, mintha megragadt volna a múltban, valahol a virágzó kommunizmus idején. Az épületek oldalai tele vannak dolgos nők és férfiak szobraival és domborműveivel, a főutca a Kommunizmus nevet viseli, a körforgalom közepén hatalmas Lenin-emlékmű látható, és a legváratlanabb helyeken bukkan fel egy-egy vörös csillag vagy sarló-kalapács. A nemrégiben átadott Permi Szent István bazilika is teljesen megfelel a sztereotípiáknak: düledező kunyhók és panelek veszik körbe a vakítóan fehér falú, aranykupolás, égbe nyúló szentélyt.

A konferenciát május 6–8. között tartották. Az első nap hivatalos megnyitóval kezdődött, a szervezők köszöntötték a résztvevőket. A teremben körbenézve üdítő volt látni a sok népviseletbe öltözött fiatalt. Tudva, milyen nehéz helyzetben van sok finnugor népcsoport, megnyugtató volt, hogy még vannak, akik büszkék a nemzeti identitásukra. A megnyitó ülést komi néptánc zárta, majd kezdetét vették az előadások. A szekciók tematikája sokszínű volt: nyelvészet, folklorisztika, történelem, irodalom, szociológia, ökológia, modern technológia, finnugor ifjúsági szervezetek, informatika és művészetek – összesen tíz szekció. Az előadások mind érdekesek voltak – már amelyeket meg is értettünk. Mivel többségben voltak az oroszul tudók, sokan az előadók közül is ezt a nyelvet választották.

Folyosói pletykák szerint a komi diákokat tanáraik beszélték le arról, hogy anyanyelvükön tartsák előadásaikat, ami igen elszomorító. Szerencsére segítőink közül többen is remekül beszéltek angolul, és ha volt rá lehetőségük, örömmel fordítottak nekünk.

Az egyik legnépszerűbb szekció a folklorisztika volt, ahol közülünk is többen előadtak. Nagy meglepetésünkre ebben a szekcióban volt egy finn lány, aki magyar prezentációval kísérte az előadását. A témák nagyon izgalmasak voltak: láttunk tradicionális mordvin esküvői siratást, bemutatták a suomenuskót, az újjáéledő újpogány finn vallást, megismerkedtünk a vepsze esküvői szokásokkal, és itt mutattuk be a matyó népművészetet, az erdélyi szombatosok történetét, valamint a magyar népviselet továbbélését a 21. században.

Délutánonként összegyűltek az IFUSCO résztvevői. Első nap egyenként bemutatkoztak a delegációk, a tánc és az éneklés volt a sláger. A magyar csapat a „Már minálunk babám” című örökzöld dalt adta elő modern feldolgozásban. Második este kulturális programra voltunk hivatalosak; egy komi eposz, a Zsakov-féle Bjarmia zenés-táncos színházi előadását néztük meg.

A zárónapot a Sziktivkartól 70 km-re fekvő Yb falu etnoparkjában töltöttük. Délelőtt a záróünnepségen adták át a szekciónként legjobbnak ítélt előadóknak járó diplomákat. Delegációnk két elismerést zsebelt be: Lelkes Réka a vepsze versfordítások problematikáiról tartott előadásával érdemelte ki a díját, Timár Bogáta pedig a bukovinai székelyek történelmét mutatta be. Hivatalosan is bejelentették, hogy a XXX. IFUSCO a németországi Göttingenben lesz megtartva, mely város először szolgál az IFUSCO helyszínéül.

Délután vegyes csoportokba osztva jártuk végig a parkot. Sajnos látnivalókban még nem bővelkedik, tekintve hogy pár éve nyílt csupán. Így is megismerkedhettünk a komi kultúra néhány elemével: komi táncot tanultunk, bemutatták a hagyományos népi hangszereket, a kis tanösvényen faragott szobrok, kút és erdei kunyhó integetett nekünk.

Alkalmi kiállítást rendeztek be ismeretterjesztő táblákkal a finnugor népekről. Ha igaz lenne, amit ott láttunk kis országunkról, akkor valószínűleg nem a Kékes-tető lenne a legmagasabb pont Magyarországon, hanem a svájci Alpok valamelyik csúcsa, valamint a népviseletünk igen csúnyácska lenne, de sebaj, a helyi alkalmazottak hangsúlyozták, hogy ezek csak „elég távoli” utánzatok.

Búcsúzóul újra minden delegáció teret kapott a színpadon, hogy egy-egy táncot vagy dalt előadjon a többieknek. Énekeltünk és táncot is tanítottunk, ami meglepően sikeres volt, szinte mindenki csatlakozott hozzánk. Végül az etnodiszkóban közös tánccal zártuk az együttlétet, egymást követték a különböző finnugor számok, mint például az udmurt Italmas.

Velünk ellentétben a legtöbb delegáció másnap hazautazott, a magyar csapat május 10-én indult haza. Szomorúan intettünk búcsút a vidám csapatoknak. Különösen jó kapcsolatot építettünk ki a finn és a német delegációkkal, de a többiek is nagyon érdeklődőek és kedvesek voltak velünk. A helyi komi fiatalokkal is (bár kevesen voltak) szívesen töltöttünk időt, néhányan a szabadidejükben is velünk tartottak. Utoljára még szemtanúi voltunk, hogyan ünneplik az oroszok a győzelem napját, másnap hajnalban pedig újra felszálltunk a (platskart) vonatra. Fél napos moszkvai időzés után május 11-én éjszaka landoltunk Ferihegyen.

Azt hiszem, az egész csoport nevében mondhatom, hogy a konferenciát abszolút sikeresnek ítéljük. Nagyon jó kis társaság kovácsolódott össze a delegációnkból, és egyértelmű, hogy jövőre Göttingenben folytatjuk!

(Selmeczi Szonja)